Füles....

 Pár napja "fülest" kaptam..Nagymamám telefonált, hogy búbos bankák költöztek a szomszéd padlására.
Na persze , gondoltam magamban, közvetlenül a szalakóta meg a kerecsensólymok közé mi??...:)))
Aztán amikor kérdésemre elkezdte mondani, hogy búb van a fején, meg olyan fekete fehér tollazata van sárga alapon....hát kezdtem gyanakodni.  Állítólag gyakran megjelenik a csatornán, csak ki kell várni...
 Pár napja kimentem feltérképezni hogy akkor most ki kivel van...és láss csodát ! A hír igaz. Valóban megérkezett a hím menetrendszerint, csőrében valamivel...
Gyorsan fotós szemmel is felmértem a terepet, ide bizony beszállóág kell és valahogy feljebb is kell jutnom a megfelelő perspektíva végett. Az eredmény egy nagy tuja alatt rögtönzött leshely egy létra közepén keresztbetett padlóval ...:

És a pazar kilátás a beszálló ágra :

Itt talán jobban látszik a csatorna alól kilógó beszállóág, melyre várom a bankákat..:

Munkából hazaérve sikerült a reám bízott kisfiamat meggyőznöm a fotózás fontosságáról....Gyanítom a leshely kb 2m es magassága "adu ászként" hatott rá...:))
Szóval fel is ültünk annak rendje módja szerint és csendben vártuk a bankákat..
Ahogy így ül az ember csendben , mozdulatlanul, sok minden egyéb dolgot is kifigyelhet. Mi pl felfedeztünk 2 verébodút és 1 rozsdafarkú költőhelyet is. A kis rozsdafarkú gyakran a banka beszállóját használta , de volt hogy a fölé a csatornára szállt énekelni:

Kisfiam ezúttal is meghozta szerencsémet, nem kellett soká várjunk, hogy megérkezzen banka uraság, csőrében méretes falattal !  Egy új fajt mindig élmény fotózni, de ez teljesen elbűvölt...Nem győztem a gombot nyomogatni, blendét tekergetni..:

Nekem talán ez tetszik a legjobban a háttér miatt:

Következő fordulóban méretes lótetűt hozott , vélelmezhetően a párjának, aki épp a tojások költésével van elfoglalva. Bankáéknál ugyanis csak a tojó kotlik, a hím pedig hordja haza a kaját...

Ekkor már a csatornánra szállt be, és láthattam hogy a cserepek alá nyújtja be az elemózsiát...

Nagy élmény volt fotózni egy ilyen szép madarat, pláne hogy még nem volt róla jó képem.  Kis fotós segítőm türelme is végéhez érkezett, így indulnunk kellett. De a leshely maradt, azt hiszem hamarosan visszatérek...:)))

10-11-12-13-14

Pár napja rövid látogatást tettem az itatónál. Sajnálattal vettem észre, hogy ellepték a méhek...:(  Rengetegen voltak és mind mind vizet akart. Beültem egy kis időre, de nem kellett soká várnom , hogy rájöjjek, a madarak bizony tartanak tőlük és kerülik őket. Egyszerűen nem szállnak be az itatóhoz, vagy ha be is jönnek, akkor is a fotózhatatlan ,az üveg felőli részre, ahol kevesebb a méh. Felhívtam a kaptárak tulaját, aki megnyugtatott, hogy pár napon belül elviszik őket, mert vége az akác virágzásának...
Ma kimentem, és tényleg, eltűntek ! Gyors "restart" az itatónál, tisztítás , új víz stb , majd beültem hogy hátha...
Nem kellett sokat várakoznom hogy kiderüljön, a madarak is örültek az új víznek. Megérkezett a 10. faj az itatóhoz, a fülemüle:

majd a következő a vörösbegy:

Kékcinegém sem volt még innen idáig:

 egy fiatal énekes rigó egész sokáig időzött:

Végül de nem utolsó sorban a 14. faj az itatónál a fekete rigó:

Örültem az újaknak, de ugyanúgy a törzsvendégeknek is. Itt a vadgerle oltja épp szomját..:

rendszeres látogatóm a füzike is:

A legnagyobb pancsolást a barázdabillegető végezte, teljesen belefeledkezett a fürdésbe..:

Egy közeli portré a gerléről:

 Itt már "kifürödte magát" a kicsike...:

Egyik legszebb tollazatú , a hím meggyvágó is bejár rendszeresen:

Mint látható volt, a környezeten is változtattam egy kicsit, a sablon itatós képek helyett próbáltam szép környezetben elhelyezni őket... Hát ilyen lett. Azért még van mit csiszolgatnom rajta....

Rétihéja les...

Egy igazán jó kép elkészítéséhez előkészületre van szükség. Én ebben hiszek. Na meg a szerencsében... Munka és szerencse. Tapasztalatokon alapuló munka és vak szerencse. Természetesen ez nem ilyen egyszerű...és ez ebben a szép. Hiába a sok előkészület, a természet mindig húz egy váratlant, hol pozitív, hol negatív irányban. Idén az egyik "reménységem" a réten a nádas szélében felállított magasles volt. Tavaly a rétihéják rendszeresen a nád fölött billegve keresték táplálékukat és valahol a közelben is költhettek. Szinte törvényszerű volt hogy idén is itt lesznek, pofonegyszerűnek tűnt a reptében való fotózásuk az üveges magaslesemből, mely a tavaszi elkészültekor így festett: A magaslesemből, amelyből remek a kilátás a kihelyezett beszállófára, ráadásul az üvegen keresztül én kilátok, de ők nem látnak be..: Idén 3. alkalommal ültem ide ki, amely ugyan nem sok, de nekem elég ahhoz hogy rájöjjek, a rétihéják idén nem úgy mozognak mint tavaly. Gyakorlatilag a közelembe sem jöttek...:( és alig alig látni őket. Talán még változhat a helyzet, de azt hiszem könnyebb témák reményében ezt a helyet most egy időre jegelni fogom. A kakukkok viszont aktívabbak mint tavaly. Fájdalomdíjként az egyik beszállt egy cseppet sem közeli bodzabokorra, amely igen szép környezetet kölcsönzött ma reggeli képemnek, melyet 400 as objektívvel készítettem 2x konverterrel megtoldva: A képnek örültem,mert nincs még használható kakukkos képem, ugyanakkor a tudat, hogy befuccsolni látszik a rétihéja projectem, igen elkeserítő... Vajon lesz folytatás ?

A homokbánya

Mint arról tavaly előtt is beszámoltam, az MME Kókai Munkacsoportjában szoktam időm engedtével madárvédelmi tevékenységet folytatni. Hozzánk tartozik a Kóka szélében lévő egyik lezárt homokbánya is, melyet minden évben rendszeresen elfoglalnak a gyurgyalagok. Már a madarak érkezése előtt komfortossá szoktuk tenni nekik a homokbányát, hogy a meredek partfalon könnyen ideális költőhelyet találjanak. Természetesen az én agyam a munka közben is folyton azon járt, hogy honnan kel a nap, hová lenne érdemes beszállóágat kitenni nekik, hogy kellene a tavaly előttinél is szebb képeket készíteni...:) Ma hajnalban végre minden ideálisnak tűnt, a beszállóágaim már egy hete kint voltak, hogy a madarak szokják a jelenlétüket. Az egyik közelebb portrékra, a másik pedig távolabb kicsit az "akciókra" kihegyezve.. Már sötétben a lessátorban hasaltam. Még fel sem jött a nap, amikor is megérkezett az első vendégem...egy cigány csaláncsúcs..: Majd szinte varázsütésre kijöttek a gyurgyalagok is odújukból, elsőnek a közeli villanydrótra ülve, álmosan figyelték a felkelő rétet. Olyan 9-10 párat számoltam meg, ami ha jól emlékszem kicsi növekedés a tavaly előttihez képest. Ezen kívül megfigyeltem egy pár parti fecskét is, ami ezelőtt itt nem költött ! Szóval feszülten vártam hogy szinkronba kerüljenek az első napsugarak és a gyurgyalagok a beszállóágaimon... Nem kellett sokat várnom, a távolabbi beszállóág egyértelműen az egyik párocska találkahelye lett...: A hím miután valami ajándékot hozott a tojónak, rendszerint át is nyújtotta neki: A tojó a hím távollétében persze azonnal szépítkezni kezdett...Mindent az utódokért ! :) : A nász itt borítékolható volt...Sajnos szégyenlősen tőlem a másik irányba fordulva történt mindez: Persze akadtak érdekesebb jelenetek is , pl amikor a hím fel feldobálta a zsákmányt, mielőtt odaadta volna...: Közben a közeli beszállóágon is megindult az élet, azt egy másik pár használta: Volt hogy egészen érdekesen pózoltak a fotósnak, nagyon aranyosak voltak: Egy méhecske élete utolsó pillanatait egészen közelről tudtam végignézni... Szinte sajnáltam , (mert nagyon szeretem a mézet :) )..., de ha arra gondoltam hogy mostanában micsoda galibát okoznak nekem ezek a méhek az erdei madáritatómon....elégtétel érte ez a kép...:) Hát így vannak a gyurgyalagjaink mostanában, nagyon szeretm őket, könnyen fotózható, hálás , szép madarak. Nem véletlenül lett a gyurgyalag az MME Kókai Csoport címermadara és nem mellesleg a "2013 év madara" is...

Üstökös....

Régi tervem, hogy az alkalmanként nyíló vízirepcében madarakat fotózzak. Ez az erősen citromsárga vízi növény csak akkor virágzik, és ezzel nyújt nagyon szép elő és hátteret, ha tavasszal a tóban kevés víz van. Erre most az egyes tó a legalkalmasabb, ezért ide terveztem egy hordót lerakni a vízbe és ebből fotózni. Őrült ötletnek tűnik, de számomra csak a végeredmény számít...:) Sajnos ez máshogy nem kivitelezhető...azaz így sem... Hiába dolgoztam vele órákat, mindig győzött a felhajtóerő és a víz a hordó köré levert cölöpeimet a hordóban lévő víz kimeregetése után könnyűszerrel rúgta el magától...:( Hazafelé bosszankodva ügyetlenségemen, egykedvűen néztem a fogyó félszigetet a másik (repce nélküli) tavon , fotózásaim egyik korábbi helyszínét. E közben észrevettem egy különös madarat, ami nem illeszkedett bele a jól megszokott itteniekbe. Nagy kócsagnak túl kicsi, kis kócsagnak túl "piszkosfehér".. Távcsövem segítségével könnyedén azonosíthattam: Üstökösgém ! Itt eddig sosem látott madár... Egy ilyen ritkaság mindig lázba hozza az embert, ezért ma hajnalban már a félszigeten voltam a sátorban, hátha tartja a területét egy darabig... Gémünk napfelkelte után jelent meg a nádfalban, észre sem vettem hogy honnan lépett elő..:

Óvatosan lépegetett, néha el-elkapott egy egy "valamit"...csakhát mindezt igen messze...:( Eltelt vagy másfél óra is, mire egy hirtelen ötlettől vezérelve, beszállt a kis félszigetre, pont elém ! :

Egyre közelebb jött ! Ez a fotó egy teljes vágatlan képkocka róla. Gyönyörű madár ! :

Aztán pár gyors lépés után elkapott valami szúnyogfélét...:

Aztán amilyen hirtelen jött, olyan hirtelen el is tűnt...pont mint egy üstökös ! Nekem pedig megmaradtak a szép képek és a fotózás életreszóló élménye... Vajon találkozok még valaha üstökössel ??

8.9....

Egy újabb itatós fotózás...újabb 2 faj: Név szerint a lepkét fogó barázdabillegető:

és a vadgerle...:

+ néhány werkfotóval is adós vagyok.. Hát így készítettem egymagam a csodálatos lesem :)..:

Ez pedig már a helyszínen :

Kis segítségem is épp az alkalmas helyszínt keresi az itatónak, a maga jól megszokott dimenziójában...:) :

Az apai jó szó ma (sem) jutott célba, bizonyára elfújta egy tavaszi szellő...:)