kedves látogató !

Kedves Látogató !

Üdvözöllek a naplómban !

2017. február 4., szombat

Életjel...

-Még valamit ? - kérdezte mosolygósan a lány a zöldség boltban.
-Nem, köszi, ennyi.  -válaszoltam a napi munkától kissé fáradt hangon.
-1350 lesz... és figyu...lehetne egy kérdésem ?  Fotózol még? Vagy már nem? Vagy már nem újítod a blogod a neten ? Olyan jó volt nézni a fotókat....
-Öööö, izé...dehogynem....persze...nemsokára.. ..... válaszoltam lányos zavaromban....:D
....
Jóleső érzéssel vágott belém a "számonkérés"..., hogy ahol nem is gondolnám, ott is szeretik amit csinálok. A pozitív visszajelzés pedig egy kicsinyke siker ....és ez az ami hajtja az embert előre...főleg engem.... Már pedig ha van "rám vevő", akkor hajrá ! :)

Hazaérve fel is csaptam a laptopom és megállapítottam, hogy van okom a lelkiismeret furdalásra... Ebben az évben egyetlen bejegyzést sem írtam, bár fotózni azért szorgalmasan kijártam, de hát messziről jött ember azt mond amit akar ugye...:)  Nem magyarázkodok, talán a maximalizmusom megbosszulta önmagát..."ha nem csinálok világot megrengető fotókat, már nem is blogolok !"... Vagy csak elterelte más a figyelmemet....elvált, magányos férfi létem talán megfelelő magyarázat a naplóvezetés hiányára nem ? :)  Persze hogy a gyermeknevelésre, a házimunkára a motorra és a sportokra gondolok !...:)  Talán valahol "középtájon" kellene a magyarázatot keresni, miért hagytam el azt, amit már lassan tíz éve szorgalmasan csinálok nagy örömmel,  de nem keresem, hanem megpróbálom felidézni ezt az évet, hol jártam , mit csináltam , mit fotóztam....
Olvassátok örömmel !

---------------

2016 év elején, mint minden évben, nagyon várom, hogy a tél végre kitombolja magát és hideget, havat hozva söpörjön végig erdőn mezőn, tavon..... Csak legyintek évek óta mindig a "környezetszennyezés" és a "globális felmelegedés" hallatán... "Ugyan már! Azért mert páran eldobják a papírzsebkendőt az utcán, már globális a felmelegedés???  Max egy két fokkal emelkedik a hőmérséklet ...na és akkor mi van?" gondoltam én, aki mindenre a logikától várom a magyarázatot....és bevallom azóta is csodálkoztam , hogy a  "mínusz 20 fok  plussz 2 fok " az miért nem "mínusz 18 fok" évek óta hanem csak 0- mínusz 5... ???
érthetetlen....talán tényleg a "globális felmelegedés" ??  :O  Nem tudom....de évek óta hiába várom a téli leseimben a hideget és a havat...az csak nem akar jönni. HA nincs hideg és hó, nincsenek a madarak sem annyian...ha nincs madár, nincs balhé...nincs balhé...nincs fotó.... :(  Idén se volt ez másképp...több alkalommal sem.. Csak ez az egyetlen ácsorgó jóllakott szürke gém ....ő kint...én bent....lestük egymást órákon át...
Talán majd jövőre... Addig is könyörögve kérek mindenkit, ha jó képet akar tőlem idén télen,  el ne dobja a papírzsebkendőt az utcán !! :D :O





....


Csak érdekességként teszem fel ezt a fotónak nem nevezhető képet... Egyik kedvenc madaram a nagy őrgébics, hogyan kapja el játszi könnyedséggel az önmagától nem sokkal könnyebb pockot...:O :
Na ilyet szeretnék fotózni idén télen 10 méterről....:D :D :





Ha már "test-test" küzdelem, ide illik egy szintén régi emlékem.... Egy kedves ismerősömtől kaptam "fülest" , hogy egy "sas küzd egy galambbal!".....  rögtön de nagyon siessek ám!  :D  Mindig izgalmasak a "sas"-sal kezdődő mondatok....pláne ha a falu központjáról van szó mint helyszín...:D  de azonnal gépet ragadtam és mentem....aztán egy órán át fotóztam ahogy -ha nem is sas- egy termetes tojó karvaly lecsapott egy tőle alig kisebb házi galambra....
Értem én ....természet meg minden....de most bevallom -bár semmit sem tehettem- de titkon a galambnak szurkoltam...:(
Megrázó képek következnek...+18 !  Pedig a karvaly is csak egy madár...akinek minden nap meg kell küzdenie a túlélésért....mert így rendeltetett ...







....

Aztán ahogy tavaszodott , egyre másra éreztem hogy eljön végre az én időm ! :)
És ahogy lenni szokott.....a hosszú január-februári-március eleji... szürke, "semmitmondó - semmiresemjó" napok után úgy ront ránk a tavasz, hogy normális férfi ember azt sem tudja hogy munka végeztével a motorkulcsért, a fényképezőgépért vagy a hajzseléért nyúljon....:D    Ahogy korosodik az ember, alakul a megfelelő "rutin"...és már könnyen ki tudja választani , hogy minek mikor van ott éppen az ideje...
Pont munkába igyekeztem egy helyre, amikor tőlünk nem is olyan messze egy belvizes területre bukkantam egy forgalmas fő út mellett úgy kettő azaz kettő méterre a töltés alatt! Az elsuhanó autók és kamionok nem sejtették, micsoda madárparadicsom van tőlük pár méterre! Persze a gólyatöcsök, parti madarak, bíbicek sem törődtek a rájuk sem hederítő "óriásokkal".... egyedül aki mindent tudott, az én voltam...:)
A vizenyős terület jó csizmaszárig ért... választhatok, vagy csizmában a lessátorban görnyedek órákat, vagy berakom a mocsárba a Horthy-t és kényelmesen fekve várom a pirkadatot.... Természetesen utóbbi mellett döntöttem...:)








A hely nagyon felcsigázott. Szeretem az olyan élőhelyeket, amik megmaradnak a maguk természetességükben, de mégis alkalmasak fotózásra is még. Ez a hely már nagyon határeset volt, ugyanis a növényzet már már eltakarta a benne táplálékot keresgélő madarakat. Bíbicek, cankók, parti madarak és vagy 5-6 pár gólyatöcs birtokolta a nem is túl nagy területet. Jöjjenek a kint töltött négy alkalom képei:



















Nászolós gólyatöcsös ellenfényes képet szerettem volna...sajnos ritkán álltak össze és akkor is messze...így nagyon rossz minőségben sikerült ilyet készítenem...sebaj, majd jövőre...:



A két kedvencemet hagytam utoljára...:)





Az utolsó alkalommal már éreztem, hogy vége a mókának, mert gyorsan megnőtt a vegetáció, ám ez gyorsabban bekövetkezett mint gondoltam így ekkor már jó kép nem is született... Hazafelé tartottam terepjárómmal és a mögé kapcsolt utánfutóval, amivel a csónakot vittem. Komótosan, de nem túl gyorsan haladtam....gondolataim már a tavon és a búbos vöcskökön jártak, amikor egy egyenes útszakaszon egyszer csak hatalmas csattanásra kaptam fel a fejemet !!! Azonnal fékeztem...a visszapillantóba nézva láttam, hogy a szemből mellettem elhaladó autó fékezett füstölgő kerekekkel....ekkor vágott belém a felismerés, hogy mi is történt!!!!!....Szívem azonnal a torkomban dobogott......Te Úristen !!! ........
.....

folyt. köv....




2015. december 30., szerda

A gyűrű...

Egyszer egy királylány kapott az édesapjától egy gyűrűt a születésnapjára. Elhatározta , hogy elviszi a legbölcsebb bölcshöz, hogy tegyen rá egy mágikus varázslatot, hogy amikor épp szomorú akkor vidám legyen, amikor valami fáj akkor ne fájjon, amikor túlságosan örül valaminek akkor mértékletességre intse !  Meg is találta az öreget egy hatalmas hegyoldal eldugott barlangjában, aki azt mondta hogy egy hét múlva visszaküldi majd neki egy postagalambbal.  A királylány alig várta vissza az immáron varázserővel rendelkező gyűrűt, amit pontosan egy hét múlva meg is hozott a galamb. 
 A gyűrű oldalába ennyi volt belevésve : "Elmúlik ! "
..
..
És valóban, minden elmúlik. A jó, a rossz, a fájdalom, az öröm, a bánat...minden. Még ez a nyár/ősz is, ami számomra ismét nem a fotózásról szólt, de legalább az épülésről. :) Imádom a családom, nagyon sokat segítettek, de most ismertem meg önmagamat is alaposabban. Rájöttem , hogy tényleg makacs vagyok...:) és ha valamit el akarok érni, azért képes vagyok nagyon sokat tenni. Most saját magam voltam önmagam célja...:) Nem azért írom le ezen szavakat, hogy magamat sztároljam, ellenkezőleg: aki olvassa a blogomat és egyszer hasonló érzések kavarognak benne, tudja meg , hogy mindig van előre ! Az én épülésem a sporttal kezdődött. Azt hiszem aki rendben akar lenni lelkileg, annak ezt kívülről kell elkezdeni. Soha nem voltam ezen a téren (se) elveszett ember de a 20 év focit idén tavasszal felváltotta a thai box...:) Nagyon megszerettem, sok mindenre megtanított. Leginkább arra, hogy a fájdalom és a félelem legyőzhető, és néha bizony le kell ereszkedjünk mélységekbe ahhoz, hogy tudjuk értékelni a felszínt ahol élünk..
 A természetfotózás viszont más téma. Ez számomra csak akkor működik, ha minden más rendben van körülöttem. Csakis így tudok agyilag is a természetben lenni, így vagyok képes órákra egy egy témára koncentrálni és ha a Sors is úgy akarja, jó képet készíteni.  A sok fullasztó nyári buli után őszre alábbhagyott a lendületem és a hűvös idő beköszöntével a motoromat is lassan felváltotta a fényképezőgép... Tavasszal telepített új lesünk így nézett ki anno amikor kihelyezésre került:

Nem volt alkalmunk nagyon kipróbálni, de most elérkezettnek találtam az időt a felavatásra, hisz az alacsony vízállás miatt volt mozgolódás a környékén..:


Ki is feküdtem egyik alkalommal hajnalban még sötétben..., majd elhelyezkedtem és vártam a napfelkeltét... Egyszer csak azon kapom magam, hogy vizes a ruhám ! Micsodaa ! Aztán rájöttem hogy nem csak a ruhám, hanem az ablaknál konkrétan jön befelé a víz ! Sőt ! Az objektívem is vízben áll és a gépem is ! Ki tudja miért, de széttekertem az objektívet és a gépet, de jaj mi a francokat csinálok , így teljesen bement a víz a gépvázba ! Próbálom menteni a dolgokat ......kapkodok.......és ekkor egyszer csak.......
..
zihálva , leizzadva felébredek....:D   Úristen.....dejó !  Csak álmodtam ! .....:))
Kitekintek az ablakon, odakint totális köd....a lestől nem látni 5 méterre....Délelőtt 11 óra van...6 kor jöttem....:S  Jót aludtam....:/
Talán mostanában kicsit többet kellene pihennem...na mindegy...irány haza....  Hazafelé azért összeáll a kép:  a les valóban megélt egy kisebb katasztrófát még a tavasszal... Az történt ugyanis, hogy az első ablakokhoz nem vittünk vízzáró gumit...A víz gyorsabban feljött tavasszal mint sejtettük...és az előre dőlő les (nem állt vízszintben mert követte a medret) ablakain gumi hiányában beszivárgott a víz... Valahogy így...:







Persze megoldottuk....kiszedtük a vizet miután a lest  kijjebb csörlőztük egy picit...








Most őszre azért csak kiszáradt...de ez az elázás mindig eszembe jut ha ránézek..
Persze kimentem következő héten is...úgy tűnt, hogy a ködöt már talán felváltja az őszi napsütés....:)











...és valóban ! Remek napfelkelte volt, a les pedig nagyon jó helyen van kedvenc fényviszonyaimhoz amik a hajnali ellenfényes párás narancsos fények...
Sajnos madarak csak konverteres távon mozogtak, szóval egy olyan maximalista mint én nem lehetek ezzel sem maradéktalanul elégedett....de azért ennek a nagy kócsagnak örültem amikor berepkedett a napkorong és én közém.....:)





egy szürke gém fokozta még az aznap hajnal hangulatát...:



Később már csak pár doku. fotó készült....az igazi hajnali ellenfényes párás idő az csak max fél óráig tart. Ebben az időpontban kell hogy valami komoly jelenet történjen lőtávban előttünk, amit szépen élesen kiexponálva máris az ETF-2016 "Madarak viselkedése" kategória tetején érezhetjük magunkat....:)  De szép is az !  Na majd tavasszal hátha...;)




Észrevettem viszont egy rókát tőlem balra úgy 200 méterre a nádas szélében... Mivel nem először látom erre a ravaszdit, elhatároztam hogy a következő lesezés valahol ennek a környékén lesz majd....
..
..
Egy héttel később ismét a tavon voltam, nem ám a kényelmes fix lesben, hanem fekvő sátramban amit az iszapba nádból rögtönzött kis szigetre tettem...Valahogy így..:


Jó kis öbölnek nézett ki a hely...szerették a madarak is.  Na meglátjuk....

Már hajnalban még sötétben mozgolódás volt a lesem előtt...ezt nagyon szeretem..:)  Valahogy mindig előrevetíti az aznapot...
Egy kis művészet a fotózás ezen ágának szerelmeseinek...(ígérem nem szokok rá..:)  ) :
De néha olyan jó kísérletezgetni....:)



Aztán lassan lassan a fénnyel egyre jobban megjöttek a madarak na és persze a kedvem is....:)  :

















Igazi szép napfelkelte nem lett, viszont megjelent az öböl túlpartján a róka !

Fejét lehajtva szimatolta végig a partot...


Néha meg megállt és orrát a levegőbe tartva próbált információt nyerni a szellő segítségével a nagyvilágról...:)



Egy guvat párocska sikoltozott a sekély vízben...ez izgatta annyira a ravaszdit...:)
Óvatosan próbált közel lopózni...ahogy Karaktól tanulta még süldő korában...:)



Reméltem hogy egyszer teljes tükörképpel fotózhatok rókát....:)  Hát most ez is megadatott ...:))



Gyönyörű volt ahogy bujkált a nád szélén...:


Próbálta a guvatokat becserkelni.... Először még féltettem szegény kis madárkákat..ám rövid idő alatt rájöttem hogy csak a bolondját járatják a rókával...:)
Drukkoltam a ravaszdinak hogy menjen be a vízbe...:D  , de szegénynek így is eléggé el volt ázva a bundája.... nem kívánkozott az októberi vízbe...:D



 És még egyetlen dolognak drukkoltam, de nagyon ! Hogy végre álljon össze egy képbe a nádasban lopózó róka és a guvat !  Sajnos a Sors most ezt nem adta meg nekem...pedig azt hiszem ismét közel álltam egy díjnyertes fotóhoz....de végül csak ennyi jött ki belőle...:



 Ejjj, ha a guvat közelebb van és élesebb !!!  :(((

De nem...most ebből a pillanatok tört része alatt ennyit bírtam kihozni. Sebaj...így is felejthetetlen élmény maradt....
A róka megunta a banánt..akarom mondani az incselkedő guvatot :)....és szépen odébb állt...:



Korán kelhetett, mert nagyokat ásított .....(halkan jegyzem meg...: tükörképben...:)   )


Aztán ahogy előjött a semmiből....ugyanoda el is tűnt...



Picit később az a kevéske napfény is eltűnt, helyét felváltotta az eső...Hiába na, csak ősz van...
Kócsag csapat érkezett a kis szigetre előbb összeálltak egy csoportképre, majd egyenként keresgéltek élelmet maguknak...:








...
...
...
...
...

Sokan megkérdezik tőlem mostanság akik szeretnek, kedvelnek: "Hogy vagy?"   Naplóm sokszor sokkal többet elmond egy "köszönöm jól" -nál. Ezért is szeretem ezt..még ha sokszor sok idő is eltelik míg "tollat ragadok" és kikonvertálom a sok sok képből a használhatót...
Úgyhogy nagyjából ennyit az őszi-téli "Gódormikiről" ... Épül, alakul, szeret, felejt, sportol , mozog, már fotózgat, vannak tervei, elképzelései az életéről a vágyairól ,képekről, lényekről, lányokról.. na és persze sokszor kimegy a garázsba megsimogatni pihenő darazsát hogy leülve mellé megvigasztalva elmondja neki: "Ne félj kicsim, mindjárt itt a tavasz ! " :)
Mert az a tél is - ahogy az öreg bölcs is megmondta -  " Elmúlik! "