kedves látogató !

Kedves Látogató !

Üdvözöllek a naplómban !

2014. augusztus 31., vasárnap

Nyári emlékek a kék madárról...

"Madarat tolláról, embert barátjáról! " - szól a közismert mondás. Sokan azért szeretjük a madarakat (fotózni) , mert szép színesek. Minél szebb egy madár, annál inkább "fotózni való"...:)
Ha pedig egy madár szép, színes, ritka és még "ragadozó" is egyben, még inkább vágyik rá az ember, hogy végre lencsevégre kapja egy egy izgalmas zsákmányállattal...:)
Így vagyok ezzel jómagam is, és aki néha olvasgatja a blogomat, az tudja, hogy egy ilyen ritka madár után mi minden "hülyeségre" képes vagyok... Pl egy magaslest építeni a puszta közepén......
Igen, ez a ritka fészkelő madárfajunk a szalakóta. A szalakóta, ami leginkább (szinte csak..) legeltetett pusztaságokban érzi jól magát. Pont olyan helyen, ahol a mi vércsés lesünk van... És fészkelni pedig csak megfelelő lyukméretű öreg odvas fákban hajlandó, pont olyan helyen ami a "mi pusztaságunkban" már nincs... Ám mivel nem túl óvatos (és igényes??..), könnyen becsalható mesterséges odúba is...
Tavaly is szerencsések voltunk (talán már túlságosan is...) hiszen a magasles oldalára (munka végeztével sötétben "sebtében: majdjóleszvalamire")  felakasztott "D" típusú odúba beleköltött a szalakóta. A köztünk lévő távolság pontosan 8mm volt...(ennyi az OSB mérete..) ám a közelség itt inkább már negatívumként jelentkezett (nem használta a les elé kirakott beszállót) , átrakni pedig a madarak zavarása végett már nem akartuk.. "Sebaj, majd jövőre!" ...
...
Szóval idén ismét megpróbáltuk. Új helyen a vércsés les, előtte a szalakóta odu...ahogy ezt már egy nyár eleji bejegyzésemben is leírtam. Az odúban pedig egy seregély család tengette nyugodt hétköznapjait...egy darabig... Aztán egy szép nyári napon, az odúba betekintett egy kék madár ! :) :
"Hmm, micsoda remek fészkelőhely!" -mondogatta korrogva..."..ez kell nekem! "...



És azután már csupa feszültség lett úrrá a seregély családon...Akármikor megérkeztek az eleséggel, az erőszakosabb , testesebb kék madár mindig figyelte és elkergette őket...
A facsoportba megpihenni érkező örvös galambok értetlenül nézték a "kilakoltatást"...:



 Hogy pontosan mi lett a sztori vége , azt nem tudjuk, hiszen magunk is dolgozó emberek vagyunk és nem tudtuk állandóan szemmel tartani a helyszínt.... Az biztos, hogy az odú új gazdára talált, elfoglalták a szalakóták, a mi legnagyobb örömünkre..:)  Innentől kezdve sokat tartózkodtak a környékbeli ágakon, vigyázták a kialakult új "rendet" !








A kék madarak nem sokat udvarolgattak egymásnak , azonnal a költéshez kezdtek...
Hogy a hím a tojónak vagy a kikelő fiókáknak hordta az eleséget, nem tudjuk, de rendszeresen megjelent egy egy apróbb falattal...:








Aztán eljött a nap, hogy mindkét szülő az eleséget hordta. Nem volt kétség, az odúban sikeres költés zajlott le és innentől kezdve csakis az etetésé lehet a főszerep !
Minden berepüléskor lélegzetünket visszafojtva vártuk, hogy mikor hoz már valami "izgalmasat" is végre a sok bogár-pók-szöcske után ?

Nagy dilemma volt, hogy menjünk rá a biztos "üldögélős" képre, vagy próbálkozzunk meg esetleg az izgalmasabb berepülősökkel is netán ?
Próbálkoztunk....bár nehéz téma. Egy előre "találomra beállított síkra" rátettük az élességet, majd miután jött a madár, "körülbelülre" sorozattal exponáltunk...
Leginkább életlen képek tucatjai születtek, vagy éppen 300mm en a nagy vágás miatt (hogy "biztosan férjen bele..) részlettelen fotók...:









 Aztán felcsattintottam a 400 ast... Így már remek részleteket kaptam, de az élességi síkot így is nehéz volt eltalálni (azaz még nehezebb...) , nem beszélve arról, hogy az éles képek közül ,a 99% ban  lemaradó "madár alkatrészek" miatt kellett képeim százait törölnöm...

Pl ilyesmik...:


99% ban...:) Aztán jött az az 1% és végre minden  összeállt ! Élességi sík, részletek és teljes madár !
Az alábbi fotó majdnem 100% os képkocka...:


 Napokat, hosszú órákat töltöttünk el a lesben, sok sok tapasztalatot szerezve ismét... Pl. hogy nem túl korán kelők... 6 óra előtt sosem jelennek meg. Délelőtt jóval aktívabbak...stb, de ennek ellenére nem akart jönni az az izgalmas zsákmányállat amire nagyon vártunk.....

Aztán egyszer amikor egyedül volt kint a Sanyi , felhívott, hogy "bejött békával !" :)    Tudtam, hogy elérkezett az idő, amikor a növekedő fiókák a nagyobb zsákmányállatokkal is megbirkóznak, sőt ! Igénylik is őket !  No innentől miénk a pálya ! :D 

A könnyű préda persze így sem maradhatott ki az étlapból....


 ...de végül tényleg jöttek a nagyobbak is ! Pl itt bejött békával ! :)


 Aztán pedig siklóval...:D


A csúcs pedig egy pocok volt...:


Hát jól nyakon csípte.... Hiába, a természetben a figyelmetlenségért nagy árat kell fizetni...:


Szinte sajnáltam szegénykét... de bele nem szólhattam a Természet dolgába...
Az én dolgom pedig az volt, hogy ráfeküdjek az "expo" gombra....:)


Fotóztam ahogy csak tudtam. Végre beérett egy gyümölcs a sok sok munkából amit a képeimbe fektetek ! Végre engem igazol az élet ! Végre valami úgy összejön, ahogy azt előre elterveztem !
...
Persze ahogy mondják: "Jóból nem adnak sokat! "
És valóban...: pár alkalom jutott ki nekünk a jóból, szinte 8-10 nap. Ennyi idő volt, amíg a szülők fáradhatatlanul hordták nekik a nagyobb prédákat. (nekünk fotózni két hétvége jutott..)  Aztán az egyik napon nem jöttek a szülők....
A fiókák méltatlankodva ordibáltak az odúból kifelé, félig kilógva egész reggel, de semmi.... Úgy 10 óra felé megjelent az egyik szülő és "közölte" az új felállást: "Itt az etetés vége, szépen húzzatok kifelé az odúból, és kezdjétek meg önálló életeteket !! "  Ez kb pont így nézett ki...majd elrepült...
....
A fiókáknál csak mi néztünk értetlenebbül... Nem értettük a dolgot, de pontosan tudtuk, mi történik előttünk. A szülők a Természettől kapott ösztönüktől vezérelve befejezték az etetést, ezzel sarkallva a fiókákat a kirepülésre. Csak bíztunk benne, hogy ez majd úgy zajlik, hogy valami izgi falattal kicsalogatják őket..., de nem. Ahány ház, annyi szokás...
Talán pont másnap kellett volna ismét kimennünk, de ahogy a szülők , mi is megfáradtunk a munkában picit...így elengedtük a kezüket...és hogy mi lett volna másnap, ezt már sosem tudjuk meg... "Sebaj, majd jövőre! "
Tartalék tehát maradt a témában, de az idei képekkel persze maradéktalanul elégedett vagyok...:)

2014. augusztus 24., vasárnap