kedves látogató !

Kedves Látogató !

Üdvözöllek a naplómban !

2012. május 28., hétfő

Rétihéja les...

Egy igazán jó kép elkészítéséhez előkészületre van szükség. Én ebben hiszek. Na meg a szerencsében... Munka és szerencse. Tapasztalatokon alapuló munka és vak szerencse. Természetesen ez nem ilyen egyszerű...és ez ebben a szép. Hiába a sok előkészület, a természet mindig húz egy váratlant, hol pozitív, hol negatív irányban. Idén az egyik "reménységem" a réten a nádas szélében felállított magasles volt. Tavaly a rétihéják rendszeresen a nád fölött billegve keresték táplálékukat és valahol a közelben is költhettek. Szinte törvényszerű volt hogy idén is itt lesznek, pofonegyszerűnek tűnt a reptében való fotózásuk az üveges magaslesemből, mely a tavaszi elkészültekor így festett: A magaslesemből, amelyből remek a kilátás a kihelyezett beszállófára, ráadásul az üvegen keresztül én kilátok, de ők nem látnak be..: Idén 3. alkalommal ültem ide ki, amely ugyan nem sok, de nekem elég ahhoz hogy rájöjjek, a rétihéják idén nem úgy mozognak mint tavaly. Gyakorlatilag a közelembe sem jöttek...:( és alig alig látni őket. Talán még változhat a helyzet, de azt hiszem könnyebb témák reményében ezt a helyet most egy időre jegelni fogom. A kakukkok viszont aktívabbak mint tavaly. Fájdalomdíjként az egyik beszállt egy cseppet sem közeli bodzabokorra, amely igen szép környezetet kölcsönzött ma reggeli képemnek, melyet 400 as objektívvel készítettem 2x konverterrel megtoldva: A képnek örültem,mert nincs még használható kakukkos képem, ugyanakkor a tudat, hogy befuccsolni látszik a rétihéja projectem, igen elkeserítő... Vajon lesz folytatás ?

2012. május 26., szombat

A homokbánya

Mint arról tavaly előtt is beszámoltam, az MME Kókai Munkacsoportjában szoktam időm engedtével madárvédelmi tevékenységet folytatni. Hozzánk tartozik a Kóka szélében lévő egyik lezárt homokbánya is, melyet minden évben rendszeresen elfoglalnak a gyurgyalagok. Már a madarak érkezése előtt komfortossá szoktuk tenni nekik a homokbányát, hogy a meredek partfalon könnyen ideális költőhelyet találjanak. Természetesen az én agyam a munka közben is folyton azon járt, hogy honnan kel a nap, hová lenne érdemes beszállóágat kitenni nekik, hogy kellene a tavaly előttinél is szebb képeket készíteni...:) Ma hajnalban végre minden ideálisnak tűnt, a beszállóágaim már egy hete kint voltak, hogy a madarak szokják a jelenlétüket. Az egyik közelebb portrékra, a másik pedig távolabb kicsit az "akciókra" kihegyezve.. Már sötétben a lessátorban hasaltam. Még fel sem jött a nap, amikor is megérkezett az első vendégem...egy cigány csaláncsúcs..: Majd szinte varázsütésre kijöttek a gyurgyalagok is odújukból, elsőnek a közeli villanydrótra ülve, álmosan figyelték a felkelő rétet. Olyan 9-10 párat számoltam meg, ami ha jól emlékszem kicsi növekedés a tavaly előttihez képest. Ezen kívül megfigyeltem egy pár parti fecskét is, ami ezelőtt itt nem költött ! Szóval feszülten vártam hogy szinkronba kerüljenek az első napsugarak és a gyurgyalagok a beszállóágaimon... Nem kellett sokat várnom, a távolabbi beszállóág egyértelműen az egyik párocska találkahelye lett...: A hím miután valami ajándékot hozott a tojónak, rendszerint át is nyújtotta neki: A tojó a hím távollétében persze azonnal szépítkezni kezdett...Mindent az utódokért ! :) : A nász itt borítékolható volt...Sajnos szégyenlősen tőlem a másik irányba fordulva történt mindez: Persze akadtak érdekesebb jelenetek is , pl amikor a hím fel feldobálta a zsákmányt, mielőtt odaadta volna...: Közben a közeli beszállóágon is megindult az élet, azt egy másik pár használta: Volt hogy egészen érdekesen pózoltak a fotósnak, nagyon aranyosak voltak: Egy méhecske élete utolsó pillanatait egészen közelről tudtam végignézni... Szinte sajnáltam , (mert nagyon szeretem a mézet :) )..., de ha arra gondoltam hogy mostanában micsoda galibát okoznak nekem ezek a méhek az erdei madáritatómon....elégtétel érte ez a kép...:) Hát így vannak a gyurgyalagjaink mostanában, nagyon szeretm őket, könnyen fotózható, hálás , szép madarak. Nem véletlenül lett a gyurgyalag az MME Kókai Csoport címermadara és nem mellesleg a "2013 év madara" is...

2012. május 6., vasárnap

Üstökös....

Régi tervem, hogy az alkalmanként nyíló vízirepcében madarakat fotózzak. Ez az erősen citromsárga vízi növény csak akkor virágzik, és ezzel nyújt nagyon szép elő és hátteret, ha tavasszal a tóban kevés víz van. Erre most az egyes tó a legalkalmasabb, ezért ide terveztem egy hordót lerakni a vízbe és ebből fotózni. Őrült ötletnek tűnik, de számomra csak a végeredmény számít...:) Sajnos ez máshogy nem kivitelezhető...azaz így sem... Hiába dolgoztam vele órákat, mindig győzött a felhajtóerő és a víz a hordó köré levert cölöpeimet a hordóban lévő víz kimeregetése után könnyűszerrel rúgta el magától...:( Hazafelé bosszankodva ügyetlenségemen, egykedvűen néztem a fogyó félszigetet a másik (repce nélküli) tavon , fotózásaim egyik korábbi helyszínét. E közben észrevettem egy különös madarat, ami nem illeszkedett bele a jól megszokott itteniekbe. Nagy kócsagnak túl kicsi, kis kócsagnak túl "piszkosfehér".. Távcsövem segítségével könnyedén azonosíthattam: Üstökösgém ! Itt eddig sosem látott madár... Egy ilyen ritkaság mindig lázba hozza az embert, ezért ma hajnalban már a félszigeten voltam a sátorban, hátha tartja a területét egy darabig... Gémünk napfelkelte után jelent meg a nádfalban, észre sem vettem hogy honnan lépett elő..:
Óvatosan lépegetett, néha el-elkapott egy egy "valamit"...csakhát mindezt igen messze...:( Eltelt vagy másfél óra is, mire egy hirtelen ötlettől vezérelve, beszállt a kis félszigetre, pont elém ! :
Egyre közelebb jött ! Ez a fotó egy teljes vágatlan képkocka róla. Gyönyörű madár ! :
Aztán pár gyors lépés után elkapott valami szúnyogfélét...:
Aztán amilyen hirtelen jött, olyan hirtelen el is tűnt...pont mint egy üstökös ! Nekem pedig megmaradtak a szép képek és a fotózás életreszóló élménye... Vajon találkozok még valaha üstökössel ??

8.9....

Egy újabb itatós fotózás...újabb 2 faj: Név szerint a lepkét fogó barázdabillegető:
és a vadgerle...:
+ néhány werkfotóval is adós vagyok.. Hát így készítettem egymagam a csodálatos lesem :)..:
Ez pedig már a helyszínen :
Kis segítségem is épp az alkalmas helyszínt keresi az itatónak, a maga jól megszokott dimenziójában...:) :
Az apai jó szó ma (sem) jutott célba, bizonyára elfújta egy tavaszi szellő...:)