kedves látogató !

Kedves Látogató !

Üdvözöllek a naplómban !

2012. december 31., hétfő

Ünnepi visszaemlékezés...

Az évvégi ünnepek mindig gyorsan eltelnek. Idén sem volt ez másképp. Szerencsére igen sok időt tudtam terepen eltölteni, sajnos elég vegyes időjárási viszonyok között, azaz inkább rossz, meleg, ködös semmirekellő időben. Ez van. Ebből kell kihozni a lehető legtöbbet, de legalábbis valami értékelhető szép képet, emléket, amire majd egyszer jó lesz visszaemlékezni... Meglehetősen nehéz feladat ez ilyen időjárási viszonyok közt, nekem sem mindig sikerül...:(  Azért akadtak szép pillanataim, amikre mindig örömmel emlékezem majd....
Szóval jöjjenek 2012 utolsó természetfotós napjaim:

December 22.

Rövid látogatás az erdei lesnél, sajnos borús időben. Szinte csak szétnézni ugrottam ki, ám nagyon megörültem, amikor általam eddig sosem fotózott fajt sikerült lencse végre kapnom: egy csuszkát !
Ő a lesemen fotózott fajok közül a 18.




December 23. 

A mai nap a ragadozós lesé a tónál. Már hajnalban a lesben voltunk, hetek óta etetünk,de a meleg miatt eddig nem igazán akart beindulni a dolog. Végre mára hidegebbet és talán havat is ígértek, ami összejönni látszott: reggelre elkezdett esni a hó !
Gyors begyújtás, elhelyezkedés után kíváncsian vártuk a vendégeket.  Nem tudjuk, vajon a lesépítéssel, etetéssel járó munkálatok , meghozzák e végre várva várt gyümölcsüket, a rétisast. Sajnos nekünk nem jár ki olyan gazdagon belőlük, mint a Hortobágyon vagy más vidékeken, nekünk egy pár rétisasunk van itt a Tápió vidékén. Egy pár öreg, tapasztalt, "sokatmegjárt" rétisas pár. Többször találkoztam velük jómagam is, sőt fotóztam is tavaly, de valahogy nem úgy ahogy szerettem volna... De nem adom fel, hiába az óvatossága, bízom benne hogy az éhsége előbb utóbb legyőzi a félelmét, és azt az iszonyt, amit a hollók okoznak neki. Mert nem kérdés hogy itt bizony nem szeretik a királyt. Pár napja is láttam, amint megjelent a horizonton, vagy 15 holló kezdte el bosszantani ! Rárepültek, károgtak a mihasznák ! Ő pedig nem szereti a felhajtást, inkább odébbáll, annak ellenére, hogy bármikor "szétcsaphatna" közöttük. Hiába na, a sok lúd meg a disznó....
 Szóval kérdőjelekkel a fejünkben kezdtük meg a mai napi "munkát"...az első vendég egy szarka volt..:




Úgy tűnt a hó meg a hideg, valóban a sátrunk elé csalja a madarakat. Az egerészölyveké volt ma a főszerep, volt hogy egyszerre 6 an voltak a les előtt ! Ez a négyes kép a kedvencem a csoportképek közül..:



Aztán volt itt minden: érdekes póz, büszke póz, repülős póz...:) Mintha csak nekünk akartak volna tetszelegni..:) :























A végére hagytam a két kedvencemet... Az egyik igen messze (800mm el) hófúvásban készítettem:



A másik pedig szemből, mérgesen, felém futva készült, mintha csak azt akarta volna nekem mondani: "én vagyok a sas, én vagyok a sas !!" ...


Kedves ölyveimtől, hogy mindent megtesznek szórakoztatásunkért,de sajnos nem ő volt... Sőt aznap a sas egyáltalán nem is jelentkezett..még távol sem..:((
Jó nap volt, de van hiányérzetem. Nem is kicsi. Olyan 110cm hosszú és 2 méter feletti szárnyfesztávolságú...


December 25.

A tegnapi fotósszünet után ma a vaderdő mellett tettem le a voksom. Nem is volt sok lehetőségem, a köd és az ónos eső "elintézték" a napom...ilyenkor egyik les sem igazán alkalmas a képkészítésre.
Rég jártam ebben a vadban gazdag, elkerített, csak vadászok és vadőrök által "bolygatott" területen.
Ám gyorsan rá kellett jönnöm, hogy a talpam alatt roppanó ónos hó még azelőtt elriassza előlem a vadakat, mielőtt feltűnnének az 50m es látóhatáron...:(
Nem szeretném a blogom tartalmát tájképekkel "rontani", ám ez esetben kivételt kell tennem..
Innen indultam, itt még teli reményekkel...:



Az életben is sokszor érkezünk útkereszteződésekhez, itt szerencsére nem volt ismeretlen számomra , melyik út vezet a szóróhoz...


Kedvenc dagonyám...mármint helyem..:)
Befagyva...


Vagy mégse ?! A vaddisznó télen is dagonyázik !


Vaddisznó nyoma:

Végül a szóróhoz érve egy disznókondát "riasztottam" el. Kb 15 percnyi várakozás után kezdtek visszaszállingózni, ám nem akartam őket zavarni, ezért ezzel az egy képpel "megelégedve" odébbálltam..




Fejemben már az erdei lesem volt, ami innen nem messze van a kerítésen kívül. Gondoltam hazafelé kipihenem a séta fáradalmait...
Egy barátcinege érkezett, nem szép, de fontos dokumentumkép, ő az erdei lesem 19. fajú vendége.


A közép fakopáncs úgy látszik nagyon megkedvelte a helyet, rendszeres vendég lett..:)



...és az első emlősállat az etető körül...egy őz ! :



Kiadós séta után elfáradva értem haza...ma a köd győzött...:(



December 26.

A mai nap ugyanúgy és ugyanott folytatódott, ahol a tegnapi véget ért..a közép fakopánccsal az erdei etetőmön, borúval...
Nem bántam, remek kis fotómodell..:)




Aztán befutott a "nagytestvér" is.
A nagy fakopáncs a 20. fotózott faj itt.



Sajnos az eső komolyan gondolta a mai napot...így néhány esős cinege kép után csomagoltam...:(





December 27.

A napok óta tartó esős idő után teljesen megcsömörlöttem fotózásilag. Egyszerűen nem volt kedvem menni sehova. Aztán 10 óra felé gondolt egyet az idő és hosszú idő után újra kisütött a nap.... Nem mondhattam nemet...:)
Nagy ötletem nem lévén, irány az erdei les. Itt mindig történik valami...:)
Először egy nagy fakopáncs jött a beszálló fára. Na ezeket a fényeket már szeretem ! :)





Aztán egy szajkó jelentkezett portréra..:


Kékcinege , kék környezetben...:)



...és egy barát...


Nem bírtam betelni a kis kékséggel...:)






December 29.

Nem akartam reggel hinni a szememnek...felhők sehol, süt a nap ! :))
Akkor pedig fotózás..:)
Kisfiam is velem tartott...hasznosat a kellemessel...:)
Szeretem ha jön, mindig meghozza a szerencsémet...
Irány az erdei les !
A mai nap főszereplői a cinegék voltak ismét. Nem bántam, hálás kis jószágok...



Egyik-másikat már sikerült egész jól felhizlalnom...:)


Aztán bejött a csuszka is. Szerencsére rendszeres vendége már az etetőmnek. És milyen kis agresszív ! Ha ő itt van, senki másnak sincs joga a magokhoz ! Szeretem, bizalmas kis madár. Egyszer volt hogy kimentem az etetőhöz megigazítani valamit, erre beszállt és vagy 50cm ről csak nézett rám hosszú másodpercekig...:) Aranyos volt..

Aztán különös mozgásra lettem figyelmes a szemközti öreg tölgyfán... Egy apró termetű madár, a fakusz kapaszkodott rajta éppen felfelé. Nagy távolság, kis madár...de ő a 21. fotózott faj az etetőmön. Az alábbi képes "rejtvényben" elrejtettem a kicsikét...:)  :


Mellesleg a fakusz a fákon csak felfelé, míg a csuszka lefelé és felfelé is közlekedik.
Míg törpöltem magamban a "fakérgen kúszú tollasok közlekedési irányán" , elhallgatott a cinegenép..
Gyanús ! Nem csoda, pár másodperc múlva egy tojó karvaly jelent meg a beszállón !
Sajnos pont árnyékba volt...de nekem így is tetszik, Gyilkos karmait mintha csak közszemlére akarta volna tenni , ezzel is erejét , tekintélyét fitogtatva...:


  Közben elérkezett a dél. Kisfiamnak nagyon mehetnéke volt...a 3. válasz nélküli  "mikor megyünk már?" kérdés után már az ajtóhoz nyúlt..: mondom "jól van , jól van,  indulunk...csak összeszedem a cuccaimat" ... Ahogy lopom az időt, alibizek lassan  a csomagolással...közben szemem az etetőn, hátha valami új faj jelenik meg...egyszer csak mozgásra leszek figyelmes:   RÓKA !     A ravaszdi az ölyvek kajájából falatozott ! ...alig vettem észre, csak amikor feljebb merészkedett:    

400 as objektív fel és indulhattak a portrék...:))) :


Aztán persze gyanút fogott a kattogásra, orrát a levegőbe tartva próbált elkapni egyetlen kis szagmintát, amely igazolja megérzését...



de szelem tökéletes volt...így ismét a kajára koncentrált...:


többször koncentrált egy egy pontra....huh...ez a legdurvább rókanézés amit el tudok képzelni...:



.....aztán megfordult és csak nézett rám bután....



..amit tudott mindent összeszedett.....


...végül pár perc után távozni akart...nem engedhettem !
Rácincogtam, erre óvatosan a les felé közelített....felállt az itató tartójára, és az üvegen át nem egészen 90cm ről néztünk farkas...akarom mondani "rókaszemet" !!! :)))
Ekkor a kabátomon kis húzást éreztem , majd kisfiam lélegzetét visszafojtva suttogta : "apa, nem bánt??"  :))




Nem. De nem is marad .... ahogy jött, úgy ment is...másodpercek alatt elnyelte az öreg tölgyes sűrűje....hátrahagyva nekünk az életreszóló élményt és persze a képeket a memória kártyámon...:)

Hát nem mindennapi találkozás volt...:)



December 30.

Rég voltam a tónál. Utoljára ködben, fátyolban.
A beköszöntött jó idő (és a napok óta tartó hideg) megérdemli, hogy szabadságomból még egy napot a tavi lesnek áldozzak.Ne csak az etetéssel bíbelődjek , hanem végre szép képekkel térjek haza. A sast persze már említeni sem merem...de hátha...
Reggel minden menetrend szerint. Koránkelés, rövid kocsiút, bepakolás, begyújtás, elhelyezkedés stb...
Ma annyi extra volt, hogy elég sok kaja maradt kint, így muszáj voltam vmi megoldást találni a takarására...némi náddal oldottam meg az előteret..
Első vendég még ködben, egy szürkegém, fázósan gubbasztott a hidegben, reggelijét őrizte...



Aztán egy szarka érkezett az időközben megfáradt beszállófára..:


ő fürgén jött-ment, felugrott-leugrott...:

..és természetesen "befutottak" az ölyvek is...:






A kelő nappal szürkegémünk is megelevenedett...óvatosan kerülgette a "forró kását"...azaz a fagyos halbelsőséget...:


..nem mert az ölyvekkel újat húzni...csak jött ment a kaja körül. Néha egészen közel jött a kunyhóhoz:


..máskor szégyenlősen elfordult...


A távolban fenyőrigók keresgéltek a kiszáradt mederben, ez a példány a maga 50 méterével egészen "közel" jött...:


Ma a gémé volt a főszerep. Vicces látvány volt ahogy landoláskor csetlett botlott a jégen...


...ennél jobban már nem is tudta volna magát mutogatni...:


...talán ez a legviccesebb, mint egy forgalomirányító rendőr...:)) :

Ennek a fejrázós képnek, mindössze egy "talpalatnyi" hibája van...:(  máskor jobban figyelek...


..megint ölyv...
...és megint gém...

Így ment ez egész délelőtt...  Aztán végre "új" faj érkezett a les elé: Holló !
A holló , akik egyébként rengetegen vannak a tó körül. A múltkor számszerint 36 ot számoltam össze. Rendkívül intelligens állat, talán ezért sem jött eddig be a les elé, csak repkedve elmennek a les felett és szórják ránk a sok "korrrr"-t. Heteknek kellett eltelni, hogy végre oldódjon a kezdeti bizalmatlanságuk.
Igen, a holló intelligens és dögevő is egyben. És ezt vállalja is. Szerintem jól áll neki némi cucc a kép sarkában..:


..és aranyos....


...és hűséges... Párját egy életre választja !...




...és profilból is szép...:)



Sokáig nem maradtak, néhány falat és "korrr" után elmentek.




Szürkegémem nem tudta már hogy milyen pózzal szórakoztasson...:) Itt épp ezt találta ki..:




....aztán egy fiatalabb gém érkezett....

...na az öreg ezt már nem tűrhette....és elkezdődött a kergetőzés...


...először csak azt hittem, megint csak egy kis "műbalhé"....


...aztán egy váratlan pillanatban rendesen belecsípett a fiatal fajtárásba ...még a tolla is a csőrében maradt...!



...legnagyobb örömömre...:)  "Szürkegémes tollas szürke gémet" még úgysem fotóztam...:)


Aztán persze elkezdte idegesíteni a váratlan "jutalom"...


...és mindent megtett, hogy megszabaduljon a győztesnek járó "trófeától"...de nem ment könnyen...


..végül vagy 15 perc után, a jégben dörzsölte le ellenfele tollaiat.. Hiába na, itt a tónál még a győzteseknek sem fenékig tejfel az élet...:)



Jó kis nap volt ! Annek ellenére , hogy estére bebizonyosodott: rétisast az idén már nem fogok fotózni...:(