kedves látogató !

Kedves Látogató !

Üdvözöllek a naplómban !

2014. július 27., vasárnap

Gébics kergetés...

Ritkán jelentkezek mostanság.... Mindjárt több oka is van...: fotózni ugyan ki-kijárok, de kedvemre való kép nehezen készül csak. A másik pedig, hogy a gyermekeim növekedésével egyenes arányban nő meg az igény itthon a számítógépem használatra.....Magyarul:  ki vagyok túrva a saját gépemtől !      :(((   A BPH.hu ra még csak rákattintok néha, ám a gmiklos.hu szerkesztését  felváltotta "Bogyó és Babóca" izgalmas kalandjai....:)  Ha nagy nehezen végre le is ülök a gép elé,hogy gondolataimat "papírra vessem", azonnal szól a szobából a "Vizecskét!", "Mesélsz?!", "Betakarsz?!" stb felkiáltás....:)  Kisgyermekes szülők bizonyára tudják miről is beszélek...De hát így van ez rendjén...:) 
...
 Nos, a múltkor valahol ott hagytam abba, hogy a homokbányába ahol a "mobil-fix lesem van" rendszeresen bejár (kb fél óránként megjelenik 1 példány..)  a tövisszúró gébics és hogy ez számomra micsoda szenzációs felfedezés és öröm ... Először próbáltam valami igazán neki való növényre ráültetni, + megspékelni némi ellenfénnyel, de az egyszerűnek tűnő projectbe valahogy mindig hiba csúszott...így annyiban hagytam a dolgot pár kísérlet után...
Nagy dilemma ez nekünk madárfotósoknak, hogy amikor nincsen "tuti" témánk, mit is fotózzunk ?
Hát ha más okos nem jut eszembe, ilyenkor szoktam kiülni csak úgy sátorba valahova és figyelni a Természet minden apró rezdülését...Átutazásaim során azért ez a kaszálatlan réti terület igen szimpatikus lett számomra, így elhatároztam, hogy rászánok 1-2 órát a környékbeli cigány- és rozsdás csukok megfigyelésére, melyik madár hová ül ki szívesen stb... Be is sátraztam egy közeli homokbánya mellé, ahonnan jól szemmel tarthattam a közelben vadászgató csukokat...:



A "közelben" azért erősen idézőjeles...... A réten annyi a kiülő, hogy fotós legyen a talpán aki megmondja, mikor éppen melyiket fogja használni. Persze voltak "többször használt, kedvenc" helyeik és voltak "egészen ritkán használt" kiülőik is.
Közben kiderült , a homokbányába a gébics is szívesen be-bejár...:) :




Ami ennél is jobban felkeltette az érdeklődésemet, az egy távolabb eső bokor... Na itt aztán nagyon nagy volt a nyüzsgés ! Gébicsek jöttek mentek percenként vagy kettő ! Távcsövemre tapadva pár perc alatt kiderült, egy gébics család otthona a gazos bokor, és a fiókák éppen kirepültek... Sőt, a fészket elhagyva a bokor ágai közt kunyizták szüleiktől az eleséget ! Kell ennél jobb téma madárfotósnak ? :)




 A téma adott, ám titkon tudtam, ebből idén már nem lesz semmi.... A madarak háborítatlansága számomra minden képnél fontosabb. Azért persze másnap hajnalban csak közel settenkedtem....hátha el tudok csípni néhány érdekesebb pillanatot a kismadarak etetéséből....
A környezetet már nem alakíthattam át a magam igényeinek, így a belógó ágak örök csúfságul maradnak a képeimen...:
Íme pár fotó az itt töltött órákról...:








 A számtalan érdekes pillanat felejthetetlen lett számomra, pl amikor kaja hiányában a két tesó egymást piszkálta.....(mindjárt meg is nyugodtam, nem csak az enyéim ilyenek...:D )






....azonban a legjobban akkor lepődtem meg, amikor beigazolódott amit mindig is sejtettem: Ez a verébnél alig nagyobb madárka valóban ragadozó.....megannyi "sejtelmes legenda" után saját szememmel láthattam, amint a tojó egy nála alig kisebb egeret zsákmányolt és hozott csőrében a fiókáinak !



 
 
A zsákmány fej nélkül érkezett, pont mint a vércséknél.... A tojó átadta a hímnek a nehéz szerzeményt, aki érdekes mozdulatokkal feltűzte azt egy szúrós ágra...:
 



A fenti kép igencsak dokumentum jellegű, ám remek videót is készítettem róla, amit sajnos a lustaságom nem enged meg hogy ide feltegyek...:) Talán majd egyszer rászánom azt a 20 percet, kiszerkesztem és felrakom...

Érdekesség még, hogy a hím sokszor jött be kisebb rovarokkal, míg a tojó kevesebbszer hozott nagyobb falatokat...
A kismadarak pár nap után egyre türelmetlenebbek és kíváncsiabbak lettek és a Természet törvényét követve nekivágtak a "nagyvilágnak". Először csak a közeli bokrokra repültek át, aztán újabb pár nap múlva már egyre messzebbre merészkedtek, így véget vetve a fotózásuknak.


Szép tollazatú, érdekes viselkedésű, aprócska ragadozó madarat ismertem meg a tövisszúró gébics személyében....




..aki nem mellesleg gondoskodó szülő és  remek fotótéma is a magamfajta őrült madárfotósnak.
 
El is határoztam, hogy jövőre fix lest fogok telepíteni a bokor mellé, hogy ne csak dokumentum képeket készíthessek róluk, hanem életük izgalmas pillanataiból valódi természetfotókat.
Az irány talán hasonló a project idei legjobban sikerült képéhez, de a cél még nagyon messze van....
Ám nem bánom.... én nagyon szeretek "út közben" is lenni.....:)