...miután meguntam a pakolgatást, felmásztam a határban egy öreg akácfára és kiraktam a vércse odut. A rá következő évben- nagy meglepetésemre- a madarak bele költöttek! Ekkor indult el az agyam, hogyan s mint lehetne ebből fotó? A következő év februárjában rászántam egy egész vasárnapot és 40x40 es zártszelvényekből összehegesztettem egy 5m magas lest, amit ki is vittem a helyszínre, az odútól nem messze helyeztem el. A madarak ilyenkor persze még sehol sincsenek, és csak remélni tudtam, hogy áprilisban visszatérnek az odujukba:
Áprilisi visszatértemkor már messziről láttam, hogy a vércse minden gond nélkül elfoglalta a jól megszokott lakhelyét ! :)
A fiókák kikelése után sokat kijártam a lesbe és még többet tanultam ezekből az alkalmakból. Minden egyes észrevételemet feljegyeztem magamnak a későbbi hasznosítás érdekében... Az év legjobb fotója innen ez lett:
Sajnos az öreg akácfán nagyon sok beszállási lehetőség volt a madaraknak. A hozott zsákmányt először itt tették le, majd innen egyből az odúba repültek vele. Ritka volt ha a beszálló ágra ráültek... így aztán úgy döntöttem, az odut a lesre teszem és a lest átköltöztetem 50m el a közeli gyümölcsös egyik nyíltabb , füves részébe. A tulaj szerencsére jó ismerősöm, ezúton is köszönet érte ! :)
...egy ilyen lesben, ahol az ember szó szerint 2 cm re van a madaraktól...(ennyi az OSB vastagsága) valahogy mást vártam. Hogy mit? Nászolós képeket... ajándékozóst, gyíkos, siklós, jegesmedvés, mittudomén képeket, ahol valami rendkívüli történik vagy ilyesmi...Érthetetlen, de nem tudtam róluk berepülő képet készíteni sem. :(( A mechanizmus az, hogy a tojó folyamatosan a les 200m es közelében őrködik. A hím hozza a kaját... találkoznak egy kerítésoszlopon... átadja a tojónak a zsákmányt..
-na itt kellene nekem exponálnom nagyon aktívan..- majd a tojó berepül az oduba, de nem ám egyenesen, hanem alul indul...és az utolsó 20m en kapja csak fel a magassági kormányt az oduhoz. Szóval 100m ről indul... itt még nem fogja az AF... aztán villámgyorsan közeledik... és mire megtalálnám a keresőbe, már kapja is fel a kormányt és villám módon be az oduba...:(( Egyszerűen esélytelen vagyok arra hogy röptében teleobjektívvel lefotózzam! Elképesztően bosszantó... Egyszer megtettem mobillal....még szezon elején....de ennek ugye nagyon nagy a mélységélessége + széles látószögű....így nem nagy dolog...:
Íme itt van ő, "villámka"...:D ...kiszedtem belőle azt a kockát amit majd egyszer szeretnék telével is kb lefotózni....
Szóval sok csiszolni való van a lesen. A legidegesítőbb dolog az, hogy amíg én fent várok a vércsékre, alul folyamatosan virgonckodnak az állatok! Hol egy kakas sétál be a les alá, hol egy őz... Amikor persze lent hasalok be mobil sátorral, akkor meg fent a beszálló ágon vigyorog a vércse.... grrrrr...
Egyik régi kedvenc mesefigurám , a Nagy Ho-ho-horgász szavai jutnak eszembe! : "Na várjatok csak, van még egy két trükköm!" :D ...és valóban, begurultam és tavaly átépítettem a lest.
Nem volt egyszerű project... Először is be kellett vinnem a céghez, mert áram és egyéb segítségek hiányában kint ez nehezen ment volna... Például targonca is alig van a határban...pedig jól jött az építéskor...:
...aztán amikor minden elem "levágódott, kifúródott, lefestődött", mint egy IKEA bútor, elfért egy kis utánfutóban....., lehetett kivinni...:) :
...már csak össze kellett állítani az új helyen......... (mert közben megint odébb költözött 100m el..) :
....természetesen belül átjárható.......három szinten, szinte minden....:D
Íme az első három szintes lesem..:D :
némi eleség elé, hogy vonzó is legyen a madaraknak....:
Jó pár vasárnap ráment, mire minden a helyére került... még javában fúrtam faragtam, amikor a kakas mit sem törődve , már rájárt az ocsura...:)
Remélem ilyen jó lesz a tavaszi folytatás is és akkor minden rendben lesz...:)
.....
.....
Szóval az egyik nagy reménységem az idei tavaszra ez a "leskunyhó". A másik pedig a tavon lévő úszólesem, amely nemrég az alacsony vízállás miatt megfeneklett... Bízom benne hogy nem ragad le és a tavaszi áradással ismét aktívan használhatom...:
Szintén sok éves tapasztalat, hogy a tavasz eljöttével elképesztően rám tör a fotózhatnék...:) Annyira, hogy hétköznap sem bírok magammal és munka előtt is kilopózkodom akár csak egy fél órácskára... Eddig csak úgy kifeküdtem mobil fekvő lessátorba... a hideg földre... hajnalban cipekedve...kényelmetlenül.. stb.. Persze nem mondom, hogy ennek nincs meg a varázsa, sőt! Tavaly sok sok kifekvés után ez is eredményt hozott végül nekem, igaz nem hajnalban hanem naplementekor... Egy poros út mellett dobtam le a sátram, mert kifigyeltem, hogy egy kakas előszeretettel használja dürgő helyéül a poros mellékutat... Álmomban sem gondoltam, hogy ez a kép összejön de összejött! :)))
Fantasztikus volt, ahogy szárnycsapkodásával felverte maga körül a port! :) Mindezt tőlem úgy 12-15 méterre...:D
De valahogy mégsem kívánom vissza a hajnali sátorállításokat...Ennek egyszer s mindenkorra vége! :D Találtam egy remek helyet, nagyon közel a faluhoz... gyors egyeztetés a tulajjal és igen! Máris kint egy régi régi lesem egy új fácános helyszínen! :) Köszi Judit!
A lesről annyit, hogy egy 1,25x1,25 méteres kis OSB kunyhó, alul lőnyílással egy patak mellett húzódó fasoron a rétre nézve...
Itt épp nem látszik, de tényleg kicsinyke belülről...
A sok kiszórt kukorica azért megtette hatását, rendre kijöttek a tyúkok és felcsipegették... Velük tartott persze kakaska is.... Már csak szinkronba kellett hozni magamat, a napfényt és a fácánokat... Egy szép verőfényes hajnalon ez is összeállt ! :) :
Mondanom sem kell, hogy sündisznó módjára össze kellett magam gömbölyítenem, hogy alul a Canon 1DX keresőjébe bele tudjak nézni... kéne már egy kihajtható LCD Canonéknak is a felső kategóriába....
Elárulok egy titkot ismét...:) Talán nem is nagy titok, de tapasztalatlanabb fotós kollégák talán hasznosíthatják. Mi alapján választom meg a helyet? Az első dolog, hogy mikor fogok fotózni belőle és mit? Pl hiába van a közelemben lakott szalakóta odúm, a szalakóta csak június közepén lesz aktív, fotózható, akkor pedig bennem már kevés fotós parázs ég...:/ Szóval én tavaszi "gyerek" vagyok, tavasszal pedig a környékünkön leginkább (kivéve a tó) fácánt, nyulat, őzet lehet fotózni. Nos ezeknek az állatoknak tavasszal két dologra van szükségük: búvóhelyre és kajára. Tavasszal amikor a mezőgazdasági kultúra még nem nyújt védelmet és mindenhol csak kopár szántó...a gazos, nádasos helyeket szeretik. Kajáról pedig akár magunk is gondoskodhatunk... Figyelembe kell venni még a fény irányát és persze hogy lehetőleg olyan helyen legyen a les, hogy a helyi indián lakosság ne akarjon az OSB vel már aznap este tüzelni... NA ez a nehezebb.... de kis helyismerettel megoldható. Szóval én idén a gazos helyekre adom a voksom..:
Jut eszembe a képről.. Biztos feltűnt már, hogy a képeken szereplő autóm se nagyon szerepelt még a blogomban... Pedig megvan már pár éve...Nos, ő egy öreg Mercedes G osztályos... :) Nagy vágyam volt egy ilyen, 43 éves koromra végre sikerült összespórolnom rá...:) Eszembe jutott egy vicc erről...... Két barát beszélget, mondja az egyik:
-Te figyeld annak a fazonnak milyen Ferrarija van! Biztos összelopta....!
-Honnan tudod? Lehet csak spórolt... Neked is lehetne ha nem cigiznél!
-Hát persze... és te cigizel?
-Háát, én nem....
-Akkor hol a Ferrarid?
:D
Napi 1 doboz dohányáru az kb 1300 Ft... x 365 x 20 év... = 9 490 000.- Ft .... csak mert mindig is szerettem a matekot..:) Fele se volt az öreg terepjáró, igaz kellett pár dolgot cserélnem rajta, hogy a fiatalos lendület újra úrrá legyen a technikán...:) Kapott egy OM606 motort (200LE) + nagyon sok minden fel lett rajta újítva. Azt mondják az egyik legjobb terepjáró, 3 diffizár , felező stb...szinte el se tud akadni... mondom szinte... mert nekem már ez is sikerült...:D
Elképesztő kenőmájas volt a talaj... A mentésemre hívott Patrol meg sem közelített, csak egy magasabb szárazabb pontról nyújtotta a csörlőjét felém.... Pont elég volt.... sebaj...ami tegnap tragédia, az mára kaland ! :D igaz , hogy ráment a január 1.-ém.... de csak kihúztuk....
Na ő az én "Ferrarim"..:
Ha már technika....szintén újdonság nálam...: Idén váltok ! Igen, teljes fotós rendszert váltok. Az eddigi Canon tükörreflexes rendszert felváltotta (folyamatban) az Olympus MILC részlege. Lehet sokakat meglep ez a dolog, dióhéjban összefoglalom a lényeget és amit eddig tapasztaltam: kisebb, halkabb, gyorsabb, pontosabb , ezer szolgáltatás és remek képminőség. Konkrétabban egy Olympus OMD-M1 MKII t vettem , igaz fő objektívemnek a madarakra továbbra is marad a régi nagy vasdarab a Canon 400 2.8 II es amit a vázzal egy konverterrel kötök össze.
Sajnos eddig csak az udvarban tesztelgethettem a technikát, de már szerelmes vagyok belé! :) Elképesztően pontos az AF, nagyon gyors a gép (60 azaz hatvan kép/sec!) , nagyon gyors adatfeldolgozás, nagyon halk! azaz nulla hang..., olyan szolgáltatások amikről a Canon os tükrösök álmodni sem mernek...: beépített stabi a vázba, ProCapture mód: már az expo gomb lenyomása előtt készít 14 képet, amit aztán folyamatosan frissít az expo gomb lenyomásáig.., nagy felbontású kép: több fotóból készít egy 50Mp es képet.., stb stb... Szerintem a Canon is tudná már ezeket, de a gyár nem akarja gyorsan elsütni a puskaporát... szeretné lassan kihúzni a fotósokból a forintokat..ez pedig nem én leszek... Bár csak teszteltem még de azt gondolom, hogy élesben is remekül együtt fogunk működni... A tavaszi hónapok választ adnak rá, magam is nagyon várom...
A következő bejegyzésben tovább folytatom a technikai vonalat. Kicsit olyan vagyok (voltam) mint anno a németek a II. világháborúban... Titkon dolgoztam én is ezerrel technikai újításokon, amitől a megváltást vártam, de már most elárulhatom , sajnos az én "csodafegyvereim" sem hozták meg számomra a várt áttörést.... idén viszont újra leporolom őket...
folyt. köv...
