kedves látogató !

Kedves Látogató !

Üdvözöllek a naplómban !

2021. január 2., szombat

Újra itt ! :) 2/1

 Először is Boldog Új Évet kívánok ! :)

Három azaz három év...Ennyi ideje nem jártam itt... Már a belépési kódomat is majd elfelejtettem... De most jelezném, hogy élek, megvagyok , jól vagyok sőt, továbbra is ki kijárok erdőre, mezőre, tavakra ... :)  Tettem ezt eddig is csakhát......

Először is megmagyarázom a három évet, utána elmesélem mi történt ez idő alatt velem, elmondom most hogyan és hol állok fotóilag, lesileg, felszerelésileg stb, aztán pedig pár szó a terveimről... mert terveim azok mindig is voltak és mindig is lesznek..:)  Most viszont nem csak ismerőseimnek, vagy a természetfotóim kedvelőinek kedveskedek, hanem elárulok majd néhány szakmai trükköt , fortélyt is Miki "boszorkánykonyhájából"....:D Talán lesz benne pár hasznos tanács, kép, info, valami... amit kezdő természetfotós elsajátíthat... Nem mintha én olyan nagyon "haladó" lennék....:D , de mégis...

Magyarázat az pedig egyszerű. Nem volt megfelelő motivációm és időm sem, hogy emlékeimet a blogomba lejegyezzem. Mert az emlékek kopnak nagyon gyorsan sajnos és ésszerű lenne lejegyezni őket. Nap mint nap élünk meg élményeket és idővel ezek mind megkopnak...Pedig fontos lenne , hogy emlékezzünk rájuk, jó érzés. Nem most ,de majd egyszer.  Ha már nem tudok felmászni a lesembe... de most még fel tudok , sőt! Máshova is... Meg is érkeztünk az egyik "konkurenciához"... A sport világ életemben a részem volt, sok-sok foci és némi thai box kitérő után,  kb 3 éve megismerkedtem a falmászással, melynek kinti verziója a sziklamászás. Előre jelzem, imádom...:)  Társra is leltem őrültségemben... nagyon jó kiszakadni néha a komfort zónából...:





Gyerkőceim is imádják, együtt vagyunk, jó levegő, mozgás, valódi élmény mi kell még?  

...mondjuk motor... :D  Egyre nagyobb a lázadás idehaza motor ügyben, de jelentem "csapataim még tartják magukat!" :) 







Sport , hobbi, néha kis szórakozás, család...




...na és persze munka... Amiben néha szintén szerepet kap a fotózás, lévén , hogy az általunk gyártott Toldi kandallókat "marketingizálni" is kell.....  (a legcsúnyább szót kerestem és "ügyesen" találtam is meg erre...:D  ) 












Az alábbi fotót a 2020 as decemberi "Gerendaházak" magazinban láthatjuk....:)


Nah, ennyi reklám után, végre fotózzunk..., hogy és mi is volt velem fotó ügyben az elmúlt három évben? 

2018 nyara...: Meghívót kaptam az ETF-2018 as megnyitójára... Nagyon csodálkoztam, mert nem számítottam ilyesmire, nem éreztem , hogy lenne kimagasló képem a beküldött anyagban... de hát ha meghívtak , hát illik elmenni... "Eszünk két pogácsát és hazajövünk!"   A múzeum aulájában kerestem a fotómat, de nem találtam a falon... közben elkezdődött a megnyitó...majd a díjazott fotósok színpadra invitálása...én közben a gyerkőceimet kerestem (igen mert még mindig ketten vannak...) merre csámborognak... amikor is nevem felhangzott a "Madarak viselkedése" kategória  1. helyén !!...:D   

-Miklós! Merre vagy Miklós? - vagy 3x is szólongattak, rám várt az egész terem... mire a teljes "pótkocsis állományommal" végre felsorakoztunk....:D 






Ezekben a covidos vírusos időkben értékelődik csak fel igazán, micsoda fantasztikus érzés ennyi ember előtt, a szakma előtt a színpadon az első díjat átvenni! :) Tényleg leírhatatlan...Elképesztően boldog voltam, teljesen átértékelődött bennem mind a sok sok hajnali felkelés fáradalma... Saját lesekből, saját erőből, saját agyalással....és persze a Jóisten rám zúdított óriási mázli faktorával... életemben már 2x vehettem át a madarak aranyérmét...:)

És persze jöjjön a kép...ami az első helyre repített,  amibe megmondom őszintén, én magam simán bele tudok kötni ha akarok, de nem akarok...:)  (Canon 7D MKII +400 2,8 II  , teljes képkocka...)

Gódor Miklós :   "Röntgen..." 


Immáron boldogan majszoltam a pogácsát miközben szemléltük a falon a szebbnél szebb fotókat. Egy másik képem pedig ugyanebben a kategóriában a falra került. : 

Gódor Miklós: "Ködfátyol"


Egyetlen apró megjegyzés a fenti fotóhoz: egy október végi napon mentem ki a leeresztett tavakhoz. Már úton odafelé majdnem visszafordultam, mert hatalmas köd volt. Teljesen értelmetlennek gondoltam kimenni.Aztán mégsem tettem, mondom ha már felkeltem ilyen korán, mit tennék otthon hajnali 5 kor? Vissza aludni úgysem tudok...Végül csak kifeküdtem a süppedős tómederbe, az előző nap nádból összetákolt kis szigetre , fekvő sátorba... "Kivilágosodott", de alig láttam valamit a tejködtől. Egy kócsag érkezett az előttem lévő pici tavacskához, csináltam róla a képeket, amikor egyszer csak megunta hogy nem talál élelmet és elrepült.. Az egyik expo pont ezt a pillanatot örökítette meg.  És hogy miért mondom el mindezt?  Mert majd leszakadt az állam, amikor lekerült a lepel az "Év természetfotója" könyveket tartalmazó asztalról és megláttam , hogy a fenti képem került a borítóra! :D 






Ennél nagyobb meglepetés azt hiszem nem érhetett volna! Elképesztően boldog voltam ! 

Hazafelé indultunk, de még gratuláltam Potyó Iminek, aki az Év természetfotósa díjjal a kezében éppen Máté Bencével "szakmai egyeztetett"...




Röviden ennyit a 2018 as év végéről... Nagyon köszönöm a Sorsnak a csodálatos és felejthetetlen pillanatokat ! :) 

...

2019 tavaszán aztán egy új projectbe kezdtem. A sztori onnan indult, hogy ezelőtt bő 6 évvel kaptam Kertész Laci madarász barátomtól egy vércse odut ami egy jó pár hónapja már a kocsimban dobálódott jobbról balra....aztán balról jobbra........:)

folyt köv...