kedves látogató !

Kedves Látogató !

Üdvözöllek a naplómban !

2011. december 25., vasárnap

Minden kedves Olvasómnak .......



Jövőre ugyanitt !
:)

Miki

10 óra - 10 másodperc ....

Két hete már kb, hogy rendszeresen etetünk a "tavi" leshez. Az enyhe idő miatt néha elég "dagonyázósra" sikerül a bejutás, tegnap csak 3x borítottam ki a szánkó teljes rakományát míg beértem....halpikkely és uszony borította a testemet deréktól lefelé...:(
A tavalyi képekből kiindulva, gémekre, kócsagokra, egerészölyvre, szarkára és esetleg rókára, rétisasra lehet majd számítanunk.
Hát ma elérkezett a "szüret" ideje is, hajnalban a felkelő nap már a lesben talált.
Felhő kevés volt az égen, de nagy köd lepte el a tavak környékét. Az első vendég még a nap előtt egy holló volt:



Nemsokára a köd beadta a derekát az egyre erősödő sugaraknak, érdekes látvány volt a ködfelhőn áthatoló napsugár...:



A madarak (főleg egerészölyvek) jöttek-mentek, de leginkább csak mentek... Mintha féltek volna valamitől, nem mertek a les közelébe jönni, nagy távolságokról figyelték a kitett csalétket.
Tavaly ilyet nemigen tapasztaltunk, igaz a minusz pár fok nem a legnagyobb kihívás ezeknek a madaraknak...
Legnagyobb meglepetésünkre az első igazi vendég egy öreg rétisas volt, természetesen "lőtávolon" kívül...:



Nagyot dobbant a szívem amikor megláttam a levegő királyát ! Talán bejön a les elé? Vagy ő is csak távolról figyel ?
Aztán persze elrepült...fel egy magas fára. Távcsövemmel követtem a fáig , ott azonban nem lehetett nyugta ! Egy holló folyamatosan piszkálta ! Nem értettem. Hogy meri piszkálni a levegő urát, akinek a megjelenésekor általában minden madár a szárnya alá dugja a fejét és síri csendben marad, aki a hollónál 2-3x nagyobb ??? De merte. Sőt elkergette a fától is. Egyenesen felénk ! A les felett repültek el pár méterrel, a sas hatalmas árnyat vetve a leskunyhóra...:



Hatalmas volt és nagyon nyugodt. Szerintem ha akarná , óriási csőrével egyszeriben letépné a holló fejét...de nem tette. Csak nyugodtan odébbszállt. Hát úgy látszik ilyen világ ez: a pénzszállító biztonsági őr lop, a rendőrt megverik, a rétisast elkergetik...
Ám hirtelen kettévált az útjuk, az öreg rétisas pedig egy félfordulattal pontosan a leskunyhó elé ereszkedett ! Szívem a torkomban dobogott,nem akartam kattogással, rossz mozdulattal elijeszteni, de nem engedhettem el kép nélkül..:



10 másodpercet töltött a földön, majd megérkezett az üldözője és elrepültek...sebaj !
Boldogan nézegettem vissza életem első , igazi , közeli sasos képét. Sikerült ! "Itthon", nem fizetős, kényelmes, fűtött idegen lesből sok száz kilométerre innen ahogy mostanában szokás, hanem saját magam erejéből, saját leskunyhóban , saját etetéssel. Kivártam az éveket, kiböjtöltem, de megvan ! Biztosan lesz szebb is majd, meg jobb fényekkel, de ennek én most nagyon örülök !
Úgy érzem, így az igazi a beteljesülésem ezzel a nemes madárral ! Itt és így volt megírva, nem volt szabad a dolgok elébe vágnom.
..
Volt időm a képek nézegetésére, a várt madárroham elmaradt. Érthetetlen módon egyetlen szürkegém, vagy nagy kócsag sem jelentkezett. A nap folyamán mindössze egyetlen egerészölyv jött éhségét csillapítani. Szerencsére már messziről le tudtam követni, így nem volt nehéz pár repülős képet is készítenem róla:









Hát ennyi történt ma + néhány rövid video snitt. Egyrészt sok, másrészt kevés, de nekem mára bőven elég...
10 lesben töltött óra , 10 igen értékes, régóta várt másodperc....
Azóta csak a sas jár a fejemben, talán vele is álmodom majd ..álmomban óriási sárga csőröm lesz, 2,5 m es szárnyfesztávom és a magasból nézem ahogy a többi madár érkezésemkor mind riadtan elijed...
Köszönöm a Sorstól a szép karácsonyi ajándékot ! :)

2011. december 12., hétfő

Meggyűrűzve

Olvasóim talán emlékezhetnek, még márciusban fotóztam ezt a fekete gólyát :



Azután nem sokkal elküldtem a fotót egy madarász ismerősömnek, aki felvette a kapcsolatot a Madárgyűrűzési Központtal. Sokáig semmi, de nemrég viszont érkezett a visszajelzés hogy sikerült beazonosítani ! :

A gólyát 2004 06.21.-én gyűrűzték észak Lengyelországban , (innen 615 km), tehát cirka 7 éves, egészséges és köszöni jól van...:)

Örülök hogy ennyivel is hozzá tudtam járulni a világ ornitológiai ismereteihez...:)

2011. december 4., vasárnap

Szezon előtt..hideg előtt...

Nagyon várom már a hideget, hogy végre beinduljon a szezon... Jobb híján (a szecsői tavakra gondoltam, ahol minden tó épp leeresztve, különösebb madár nélkül szomorúan várja a tavaszi vizet...) ugyan kilátogattam az erdei etetőhöz, de fotózásra alkalmatlan , fénytelen idő volt. Sajnos semmi "extra" nincs az etetőnél még, a szokásos barát-kék-széncinegék, nagy fakopáncs, szajkó, mezei verebek...kb ennyi. Azért összevágtam egy kisfilmet róluk, nem nagy durranás,de talán ami nekem is új, az a nagy fakopáncs "napraforgó feltörési" technikája... Bízok benne hogy hamarosan megérkezik a hideg és beindul az élet...


video

2011. december 3., szombat

Az etető beállítása...

A tél és a hó reménye mindig meghozza a kedvemet , hogy az erdei etetőmhöz menjek leselkedni. Tavalyról jól emlékszem a problémára: a megtöltött etetőt egy nap alatt kifosztják a madarak, ezután pedig (ha nem tudok kimenni..) napokig semmi...se kaja, se madár... Természetesen vannak "rendes" cinegék, akik rendeltetésszerűen használják az etetőt, de vannak mohó szajkók, meggyvágók,mezei verebek akiknek nem elég ,hogy a begyét megtömje napraforgóval, hanem "megőrülve" a sok jóban, szárnyaikkal, csőrükkel szerte szét szórják a magokat, önmagukról megfeledkezve fürdenek a drága napraforgóban. Utána pedig csodálkozva és számonkérően repülnek az etetőhöz, hogy "mi az hogy nincs benne kaja??" A leszóródott magok pedig a környék fácánjainak okoznak örömet, majd benyújtom a számlát a helyi vadásztársaságnak.... A probléma megoldása már régen a fejemben volt, de csak ma jutottam el a tettek mezejére.. A videoban bemutatom az erdőt, az etetőt plussz még azt is láthatjuk, mit tegyen a fotós ha épp nem talál madarat de nagyon "videozhatnékja" van + megmutatom hogy unalmas perceinkben hogyan hozzuk magunkat szívroham közeli állapotba .....:) (ez utóbbi a rövid film végén található) :) Jó szórakozást hozzá ! :)

video

2011. november 26., szombat

Megérkeztem....

Jóidőre eltűntem... de végre itt vagyok! Nem hagytam fel a fotó/videozással, csak idő hiányában volt némi szünet... Nem tehetek úgy mintha semmi sem történt volna...olvasóimnak magyarázattal tartozok tetteimért... Szóval hol is kezdjem...ez úgy volt , hogy ....
..
..
.. Nem nagyon tudom elmondani, igazából a nők az okai a dolognak.....
Aki nem hiszi, álljon itt e videom bizonyításul....:)

video

2011. június 20., hétfő

Videóval a tavon...

Régebb óta kacérkodom a gondolattal, hogyan tudnám még jobban átadni olvasóimnak (is) azt a hangulatot, amit egy egy fotózás alkalmával én is átélek. Természetesen a videoval. Mozgóképpel és hanggal ...
Ennek nemrégen teljesítettem a technikai feltételeit is és 50D met egy Canon 7D re cseréltem, mely már "hang és mozgókép rögzítésre is alkalmas".
Ezen technikai fegyverekkel léptem ma hajnalban csónakba, bár video téren kb zéró tapasztalattal rendelkeztem, de hát egyszer ezt is el kell kezdeni.... Természetesen egy ilyen alkalommal mindig ott van az ember előtt, hogy ha ott a téma, csináljon e inkább egy biztos nagy felbontású, szép képet, vagy kockáztassa meg a videot ??...
A video nagy előnye a fényképpel szemben , hogy pl. nem baj ha a téma kicsit messzebb esik. Fotóra alkalmatlan távolság, teljesen jól használható még videora, pláne ha éppen valami érdekes történik. A másik hogy annyira talán nem érzékeny arra sem hogy pont jó fények legyenek és arra sem ha valami pl. belóg. Viszont az AF hiánya ezen gépen elég nagy gyakorlatot igényel..Szval pro és kontra, de én úgy éreztem hogy meg kell próbálkozzak vele...
Komment nélkül, ma az alábbi képek készültek..:







A nap témája ezúttal egy szürkegém volt, mely hallal a csőrében érkezett:




Majd egy mozdulattal felszigonyozta kárász zsákmányát ami néhány pillanat múlva eltűnt a torkában.....




A fenti pillanatnál nem mertem rábökni a video gombra, de úgy érzem jól döntöttem...

Viszont jónéhány snittet készítettem, amiket idehaza vágva, összefűzve elkészült az első "filmem" .... A hang gyenge, a kép hol sötét hol világos, a fókusz is hibádzik néhol, de az enyém. És úgy érzem hogy ez a kezdetleges 14 perc arra jó, hogy valóban nyújthat még némi plusszt ennek a nagyszerű tónak a hajnali hangulatából...

(technikai okokból csak így tudtam megoldani, sajnos ki kell másolni...)

http://www.youtube.com/watch?v=Q9t1xfTnsss

2011. június 13., hétfő

Az első éjszaka....

Rég vártam a pillanatot, hogy kint töltsem az első éjszakámat a lesben. Igen, ez a les alkalmas egy alkonyati fotózásra, majd kényelmes pihenésre, majd egy hajnali fotózásra is. Gondoltam én...:)
A gát oldalában történő leparkolást még gyakorolnom kell, igaz lecsúszásomban egy rejtőzködő tuskónak és a méteres gaznak is igen nagy szerep jutott...:



Terranóm ha nem is könnyen, de vette az akadályt...:)

Beeveztem és elhelyezkedtem "szokás szerint"...




Sajnos a madaraknak nem tetszett az evező, lesbe bebújó ember, ez este túl közel nem nagyon jöttek a leshez. Kivéve ezt az egy búbost , alkonyati fényben:



Napnyugta után aztán kiterítettem a hálózsákomat és egy üveg sörrel na meg Vitéz nagybányai Horthy Miklós életrajzi könyvével múlattam az időt. (akár kötelező olvasmány is lehetne , főleg politikusaink részére...)
Lámpaoltás után gyorsan rá kellett jönnöm, hogy "itt kevés a luxus, szolid a kényelem.." ,finoman fogalmazva...: A matrac kemény, nincs kispárna, meleg van na és irdatlan békabrekegés a fülemtől néha pár cm re... Kevés alvás után egy korán kelő szürkegémre "ébredtem", amint a les előtti beszállón gyömöszköl le egy jókora halat a torkán...Fény hiányában csak dokumentum kép készülhetett:



Aztán a felkelő nappal beindult az élet..:













A nap képe ezúttal egy kisvöcsök lett, aki hallal volt szíves tőlem pár méterrel odébb felbukkanni...:), ezúton is köszönet neki ha olvassa... :



Távozásom előtt még egy felbukkanó rétisas borzolta a kedélyeket, de csak igen messziről képezhettem le..:



Az alábbi gólyás kép már este , az utcánkban fészkelő párról készült, gondoltam megcsillogtatom "kreativitásomat"...:)



azért...élőben valahogy szebbek voltak.....

2011. május 23., hétfő

Vadászom, Utamból Kotródj !

"Lefelé hajlott a nap. Búcsúzóul még betekintett az erdőbe, ahol hosszúra nyúltak az árnyak és a gerlék halk kurrogása végigzsongott a halványlila tájon...."
Kisgyermekes szülők fejből mondják a VUK című halhatatlan magyar rajzfilm első sorait...(is) A mese az örökké vadászni akaró kisrókáról, a simabőrű kapzsiságáról, az elmúlásról és a megújulásról talán nem is annyira "mese",a dolgok nagyon is itt élnek "közöttünk", akár tetszik akár nem. Mint ahogy a rókák is, akár tetszik valakinek, akár nem. Nekem igen ! :) Egyik kedvenc fotótémám a róka. A kölyökróka pedig számomra ennek is a krémje. Sok kritika éri a fajt, melyek nem minden alap nélküliek, ám szerintem több bennük a túlzás és a fent említett emberi tulajdonság együttese. Tény, hogy a róka nem csak (leginkább nem) a "Mari néni kakasát eszi", inkább mindent amit talál: csigát,rovarokat,békát, gyümölcsöt!, stb (ezeket komoly vizsgálatok bizonyítják) na és persze autó által elütött fácántyúkot is...:)) (mielőtt még ezt is a szegény róka számlájára írnánk...)
De ne kalandozzunk el, a lényeg hogy nemrég hosszú hosszú kutakodás után végre egy lakott róka kotorékot találtam ! Árulkodtak a jelek: szétépett sün, megtépázott macskamaradványok, apró lábnyomok a kotorék előtt...Biztos voltam benne hogy lakott. ( a hely természetesen 7 pecséttel M-Zárolva..:) )A második alkalommal ültem ki amikor is végre felnézett már rám valaki:



Olyan álmoskás volt és még nagyon kicsi. Ám nemsokára megmutatta magát teljes egészében,olyan pózban, hogy akár egy kutyakiállításra is vihettem volna, mint új fajjal egész biztos érmet nyertem volna....:



Éhes lehetett, mert az "anyja" által hazavitt tyúkra kis szimatolás után azonnal rátámadt..:



Ám a többieknek fetűnt, hogy hol időzik a tesó ilyen sokáig...gondolták utánanéznek már a dolognak..:



Szegénykémnek ez lett a veszte. Az eddig álmos kis rókák egyszeriben megelevenedtek és mint a kiskutyák, morogva összekaptak...:



A kétszer nagyobb tyúk egy szemvillanás alatt eltűnt a rókalyukban...legnagyobb bánatomra...
A kis morcosnak csak ez az egy szál toll maradt mutatóba...(pont mint a Vukban a Karaknak...) nekem pedig, hogy megcsináljam vele a nap képét...:) :



Csak elképzelni tudom hogy mi mehetett a föld alatt, talán majd egyszer egy rókalyukat is bekamerázok...;)

2011. május 3., kedd

Száraz tónak nedves partján....

A pár nappal ezelőtti "felfedezésünkön" felbuzdulva , ma hajnali 3:30 kor már megbeszélést tartottunk a leeresztett 3-as tónál. A tó ugyan le volt engedve, de a víz már folyt bele vissza a befolyó patakon keresztül, így a tó közepén már víz volt. Azonkívül az egész tó egy nagy ingovány volt, nem bírt kiszáradni a meder sem. Az előttünk álló partra viszonylag könnyen le lehetett jutni, de a túloldali nádas elé (ahol a madarakat is láttuk) az átjutás lehetetlen volt. Tudtuk hogy fotózásra csak a mai napunk van, utána a víz elnyeli az ingoványos, parti madarak számára ideális részt.

"-Miki te átmész ?
-Én....,hát, át !
-Akkor én is !
-Arra kíváncsi leszek !....
-Miért? Van olyan ahová te bemész én meg nem??? (kacagás..)
-Háát.... Szerintem van..."


Rövid tanácskozás, sárbaragadás és próbálkozás után a többiek úgy döntöttek hogy maradnak ezen az oldalon, én pedig úgy, hogy megpróbálom a lehetetlent: átjutni a paradicsomnak tűnő túloldalra, maximum visszafordulok....
Elindultam megkerülni a tavat, nádtorzsáról nádtorzsára próbáltam meg előre haladni, de 20m után térdig süllyedtem az iszapba....Először még tréfásnak is tűnt a dolog, de aztán rájöttem hogy a legkevésbé sem az. Csizma maradt, lábam kijött... Jó 5-6 percnyi küzdelem után a mocsár végül visszaadta a csizmámat is...Tovább ! .....Lassan haladtam, nagyon lassan. Sötét volt még bőven, és iszonyatos mocsárszag terjengett párás levegőben. Minden lépést nagyon meg kellett fontolni. Nagyon zavart a sok cucc is amit cipeltem,mindkét kezem tele volt, na meg a nagykabát, ami álló helyzetben jól jött a hajnali csípősségben, de ebben az erőltetett menetben teljesen beleizzadtam. Jó 20 percnyi küzdelem után elértem a befolyó patakot. Itt jöttem rá , hogy teljesen értelmetlen volt amit eddig csináltam, ugyanis a patakon lehetetlen az átkelés. Kimerülten próbáltam gondolkodni a sötétben, majd el akartam indulni vissza. Igen ám, de attól tartottam hogy mire visszaérek lehet hogy pirkad és bezavarom a többiek fotózását. Mit tegyek?? Végül úgy döntöttem hogy megpróbálom a lehetetlent, és átkelek a patakon.... Szerencsére találtam pár erősebb nádtorzsát és elfogadható mennyiségű vízzel a csizmámban, négykézláb átverekedtem magam a túlpartra. Innen tudtam hogy nincs visszaút, de ha beragadok a sárba, akkor senkinek a segítségére nem számíthatok. Sajnos pár kisebb befolyót még itt is le kellett küzdenem. Szerencsére lassabban virradt mint gondoltam, így még sötétben elértem a kiszemelt területet, ami a többieknek szembe volt ugy 80-100m el. Elkezdtem felállítani a fekvő lessátrat, ekkor jöttem rá hogy az ez alá szánt zöld ponyvát elhagytam útközben...20m t mentem vissza, amikor is feladtam a keresést és úgy döntöttem hogy magam alá az iszapba nádat vágok. A nádra tettem a pokrócot, arra a kabátot. Befeküdtem a sátramba majd vártam.Némi aggódás kerített hatalmába, hogy hogyan fogok visszajutni a túlpartra....nem e ázik át a nád alattam és kezd majd el nyaldosni az iszap ? stb.... Mindegy, lesz ahogy lesz. Feküdtem a párás sátorban agyonra leizzadva és kimerülve. Ez is egy olyan alkalom volt, amikor a kitartó fizikumomnak sokat köszönhettem. Pólóban vártam a hajnali fényeket és a jószerencsét, ami ezúttal sem maradt el...:)

Először egy tőkés kacsamama vezette vízre az apróságait. A kicsik köztudottan fészekhagyók, a tojásból kikelésük után szinte egyből a vízbe mennek.:



Majd egy darabig semmi, de a nap felkeltével érezhető volt , hogy a tó végében lévő madárcsapat inkább az én oldalam felé orientálódik...
Majd kiesett a kezemből a gép, amikor egy általam még sosem látott madár közelített: gulipán ! :



Felfelé hajló érdekes csőrével a vízből szűrte ki a reggelijét. Tökéletes fények, tökéletes madár, tökéletes távolság ...és ehhez jött egy sosem látott amolyan "nyújtózkodó" pozíció ! Szólt is a gépem mint a hatlövetű a western filmekben:




Nem győztem betelni a csodálatos madár látványával, minden pozícióban fotóztam:





A gulipán után egy bíbicet sikerült elkapnom, igaz nem túl közel:



A tőlem balról lassan érkező madárcsapatban pedig réti cankót, pajzsos cankót, billegető cankót és sirályokat sikerült megörökítenem:








Nagyon elégedett voltam a "felhozatallal" amikor feltűnt az a madár is , amiért igazából jöttünk. Lassan, méltóságteljesen lépegetett a kamerám elé, hogy végre őt is megörökíthessem: Igen, ő a gólyatöcs :






Szemtelenül lépett be a többiek "lessátra elé", hogy egy képen örökíthessem meg a túloldaliakat vele...:) :




A napot persze nem érdekelte, hogy én egész álló nap elfotóznám a szép madarakat a felkelő nap fényénél, egyre feljebb jött és vakítóvá tette a hajnali lágy fényeket. A madarak is csendesedtek, így éreztem hogy ideje indulni. A visszaút kevésbé volt veszélyes, annak ellenére hogy a túlpartról vegyes érzelmekkel drukkoltak nekem... Ma eléjük nem ment semmi...:(
Azt sem bántam, hogy visszafelé már combig merültem .....fantasztikus reggel volt..:)