kedves látogató !

Kedves Látogató !

Üdvözöllek a naplómban !

2014. március 23., vasárnap

A hetedik...

Egy kis számadást szeretnék megejteni az elmúlt egy hónapról. Merre jártam, mit csináltam, mit fotóztam, hol leselkedtem, mit spekuláltam...na és persze jöttek e végre az általam is nagyon várt eredmények, a jó képek...?
Szóval lesek... Az általam legkedveltebb fotózási mód, a fix lesből való fotózás.  Hát ebből van egy kisebb "gyűjteményem" az elmúlt évekből... Nézzük csak !
Az első az erdei etető/itatóm. Itt jóideje nem jártam, az elmaradt tél miatti "forgalomkiesés" nem nagyon csábított ki ebbe a lesbe...
A második a Tápió-vidékén felállított téli ragadozós les, amely szintén hasonló sorsra jutott. Mindössze két alkalommal voltam kint a télen itt, egyetlen publikálásra méltó képet készítettem. Azért tetszett meg, mert igen viccesnek találtam, ahogy a középső madár odahajol a jobb oldalihoz, mintha az meg súgna neki valamit...Így a politikai választások előtt mindenki képzeljen oda egy egy nevet a madarak fölé...:)



Na de menjünk kicsit odébb a térképen leseim után kutakodva...
A szecsői tavakon mindjárt kettő is várja érkezésemet: a vízi úszó lesünknek csak a neve "úszó", valójában a víz még legalább 30m re van tőle, míg a kisebbik pedig a levegőben "lóg" vagy másfél méterrel, várva a magasabb vízállást. Mindkettő a "fotózásra alkalmatlan" státuszba lépett...
Az ötödik a szintén Tápió-vidéki vércsés magasles, mely teljes "restart"-ra szorul, a hatodik a "mobil-fix" kunyhóm, mely most éppen fácánokra van "belőve" (erről majd picit később...:)  ), és a hetedik a fotós csónakom, a Horthy. A Horthy, amelytől a tavasszal a legjobb képeket várom. Persze képek csak akkor lesznek, ha tesz is érte az ember. Hát én jóideje teszek, igaz helyi téma hiányában a Dunánál kerestem "menedéket":
Az első alkalom a Kormányzó úrral, a váci próba volt. A második a dunai Kecske-sziget környékének felfedezése, a harmadik szintén dunai kaland a nagy bukók után kutakodva telt el, mígnem végre megérkeztek a kedvenc tavaimra a szárcsák, így a Dunának búcsút intve immáron hazai vizeken hajóztam...
 A Természet azonban megint húzott egy váratlanat: nem arra a tóra érkeztek a szárcsák, amire vártuk és ahol a lesünk is van, hanem egy olyanra, ami eddig (egészen pontosan ezelőtt két évig)  horgásztóként funkcionált. A horgászok hiányában azonban birtokba vették a madarak a tavat. Nagyképűnek hangzanék, ha azt mondanám: számítottam rá. De azt kell mondjam: számítottam rá ! :)
Szóval a negyedik és az ötödik alkalom ezen a tavon ért a csónakommal. Nem mondom, hogy könnyű volt, mert a vízfelszín alatt megbúvó növényzet (ami olyan mint a jéghegy, csak még annyi sem látszik ki belőle..) nehezen engedte piciny csónakmotoromnak a tovább haladást, így elsőnek a túlpart helyett be kellett érjem a tó közepével , ahol éppen megrekedtem a hínár fogságában....
A napfelkelte innen is gyönyörű látvány élőben...




Az izzó "aranyhídba" komponált téma , a "Madár a tájban" képek kedvelőinek szerezhet nézegetés közben boldog pillanatokat...
Hát volt belőle mindkét hajnalon..:













Csakúgy mint a szárcsa "hadosztály", amikor egységesen megindulnak egy irányba...mondjuk felém..
Ráadásul egyforma fekete ruhában, "vonal" alakzatban...,.....hmmmm.... elég félelem keltőek ! :
(azért jöhettek volna közelebb is...:(  )



"Akció" képek gyanánt be kellett érjem a következőkkel..:




Hát ennyit a horgásztóról... NA meg annyit, hogy láttam itt fütyülő récét, kanalas récét és az első búbos vöcsköket is, csak ezek egyedszámai a 3-400 szárcsa mellett hangyányira eltörpültek, csakúgy mint maguk a madarak a gépem keresőjében...:(
Egy megállapításra azért jutottam: sajnos a tó igen nagy és ahhoz hogy a szárcsák balhéja pont előttem történjen, igen kicsi az esélye.. Többen kérdezték, miért nem cserkelek rájuk csónakkal? Hát jelentem, nem megy. Mármint a cserkelés..:( Sajnos a madarak sem buták és még a bátor szárcsák is tartják azt a biztonsági 50m t még a leglassabban mozgó csónaktól is, álca ide vagy oda. Hát ismét egy tapasztalat...

Közben a többi tóra is szépen kezdenek szállingózni a madarak, így én is próbálok a nyomukba eredni...azok kisebbek...hátha...
 Újabb tó, újabb nap, immáron a hatodik a csónakban... Ezúttal más a módszer: Csónakkal beállni a nádfalba, majd várni a jószerencsét...
A sötétség jóbarátom...elrejt az ébredező madarak szeme elől míg elhelyezkedek, de azért persze jó végignézni a napfelkeltét a vízen hasalva, békazenét hallgatva....:





Érdekes színek játszanak a tavon...




Fény még persze alig.... de az élet beindul szárcsáéknál..:






Lassan lassan csak átbukdácsol a napkorong is a szemközti fákon...:






 ...mígnem feljő végre teljes egészében ....



Ha szerencsém van és nincs szél, a vízen táncoló párát lassacskán szépen kiemeli az ellenfény...


Ezen tavon már a búbos vöcskök is nagyobb számban vannak..











..védelmezik területüket...:


..halászgatnak...:




és lassan kialakulnak a párok...:


..kezdetét veszi egyik kedvenc fotótémám, a búbos vöcsök násztánc..:


 
 
 
A fények persze gyorsan kifehérednek, alig van időm csodálni ezeket a gyönyörűségeket...
Persze fotózom őket előnytelen fényekkel is, kell a dokumentum fotó is a blogba...:
 


apró balhék színesítik a mindennapokat...persze tőlem jó messze..:(



Ritka madár nálunk a kormorán...:


 
Nem is marad sokáig...mivel nincs neki kiülője ahol tollait szárítgathatja, gyorsan tovarepül..
 Úgy ahogy én is. Blog ide vagy oda, rendes képet 8 óra után már csak szűrt fényekkel lehet csinálni, ahhoz meg kell némi felhő...ami ma nincs.
Van viszont tapasztalat...: a madarak mintha a túlparton jobban mozognának...
 
---
---
---
 
Egy hét ismét gyorsan elrepült... A hétvége pedig újra a csónakba talál. Ezúttal az "innenső" partot választom. Szúrós dárdaheggyel beküzdöm magam a nádfalba, elhelyezkedek, figyelek...
Hát a "nyers napsütéssel" ma nem lesz probléma... a napot sem látom, úgy kel fel. Képtelen kiszabadulni a felhők fogságából. Már annak is örülök, ha néha néha picit sikerül pár sugárnak átküzdenie magát a felhőkön...néha azért megy neki.
Egy keveset látott apró termetű madár , egy hím csörgőréce talál be "elém".
 
 
 
 
Érdekes...a madarak most meg mintha a túlparton mozognának...:(
 
Jó darabig nem is jön felém semmi. Aztán egy búbos pár kezd kerülgetni. Hol közelebb jönnek, hol lebuknak...de biztos hogy valamibe spekulálnak..
Pár perc múlva egész közel jönnek ! Na végre, végre igazi lőtáv !:
 


Álcám jó, nem zavarom, ez biztos. Tollászkodik, nézelődik, nyugodtnak tűnik....


..majd egy náddarabbal a csőrében megindul tőlem 15 m re a nádfalba...:

 
Hűűű, ilyet már láttam ! Hát persze ! Fészket épít !
És valóban. Tőlem nem messze a nádba úgy tűnik hogy a fészekanyagot hordják. Sajnos "csak" szemlélője vagyok az eseménynek, nem tudok odáig kifordulni a gépemmel...:((((
 
Aztán érdekes dolog történik ! Egy másik búbos vöcsök párocskának is megtetszik a fészek alap. Közelebb úsznak...nem kellett volna....(azaz dehogynem! ) ... lehajtott fejjel hangosan "korrognak".... Ebből bizony balhé lesz ! :
 

 
 
Torkom a szívemben dobog...(vagy fordítva? nemistudom....:D )  , rájuk vagyok "állva", csak azt várom hogy robbanjon már be a puskaporos levegő végre...
...
És be is robban...egymásnak ugranak, a víz csak úgy fröcsög körülöttük... :
 
 ...talán túlságosan is....


 
 
 
A gyengébb a víz alá került....a bátrabb mérgesen kémlelte a vizet, vajon hol tudná még elkapni egy kis tolltépésre...:
 



Aztán pillanatra csend. A gyengébb feljott a csónakom előtt kb 4 méterrel ! Az erősebbik erre nekiindult .... Ami azután következett, azt a mai napig nem tudom elhinni: mintegy 4m re tőlem ismét öszzeugrott a két búbos !...a hullámok majd' felborították a csónakom...:)
Nemcsak hogy a keresőben nem találtam a madarak fejét, de a gépem auto fókusza is idegesen "járkált" fel s alá... Persze, a közelpontom 4,5m... Hát ilyet még ő sem látott !



 
 
Ám nem volt időm mérgelődni az elszalasztott lehetőségen, a győztes és párja -rövid hajbókolás után-szerelmesen bújtak össze az általam csak "vöcsök póz"-nak elnevezett formációba...:
 


megadva nekem ezzel a nap, sőt a hónap, sőt az eddigi "év képét"..:

 
Kicsit odébb többször is egymás mellé simultak, de közelebb nem jöttek és a fészek építése mára már abbamaradt.
 
 Voltak még érdekesebb jelenetek, de úgy gondolom a fenti közeli fotók után ezek már alig érdemelnek említést..:


 
Ezt a gyűrűs bütykös hattyút is csak a megszállottabb madarászok kedvéért teszem fel, magam az adatokat nem küldtem el sehova.



Közben a nap is előbújt rövid időre, csakúgy mint ez a kis vöcsök, így megindultam haza...

 
 
Sok energiát öltem már a csónakomba de lassan-lassan kiismerem az általa kínált lehetőségeket. Nehéz, de muszáj bebizonyítanom sok kritikus, kétkedő ismerősömnek, hogy nem kútba dobált pénz volt ezen ötletem, hanem új helyeket és vele együtt új élményeket, szép képeket szülő nagyszerű találmány ! Nagyszerű, mint amilyen alkalom volt ez is ma vele, immáron a hetedik...