kedves látogató !

Kedves Látogató !

Üdvözöllek a naplómban !

2011. január 9., vasárnap

Enyhülés...

Egy hete már hogy enged a tél, és a maradék hó is lassan megadja magát a fizikának... Mára erdei kirándulást terveztünk a nagyvadas területre, igaz nem pont így: hatalmas köd, ropogó hó, váltakozó szélirány. Sajnos meg is lett a negatív eredménye a dolgoknak, több km es séta után semmit sem láttunk. Valszeg az állatok sokkal előbb meghallottak minket, mint ahogy mi megláttunk volna őket...
Aztán egy etetőnél megpihentünk egy kicsit. Teljesen kihalt volt ez is, ilyen enyhe időben inkább az erdőben keresgélnek a vadak. Aztán kb 20 perc mulva egy árny suhant az etető felé hangtalanul:



Az etetőhöz érve hirtelen megfordult és felénk közelített ! :



Majd ugy 20m re megállt tőlünk és csak bámult hogy ki ez a két "marha" aki vasárnap délben ekkora ködben nem bír otthon maradni... Sajnos nem fért bele a 400 as objektívbe, de azért egész jó portrét engedett magáról:



Éreztük hogy ez a max amit a mai napből ki lehet hozni, ezért aztán Sanyival megindultunk hazafelé...

2011. január 2., vasárnap

Újévi ajándék...

Ma , szabadságom utolsó napján, kissé későn keltem, de annál gyorsabban öltöztem miután megláttam, hogy bizony hosszú idő óta ujra tündöklően süt a nap...De jó volt végre így nekiindulni a napnak ! Kisfiam ugyan nehezen engedett el, de miután nagy nehezen tőle is beszereztem a kellő engedélyt (2 szaloncukor volt az ára...), felhívtam Sanyi barátomat hogy kijön e velem a lesbe.Ő a családnak szentelte a mai napot,így egyedül keltem útra. Nem sokat szöszöltem, 30 perc mulva már a lesnél voltam. Érkeztemkor 3 ölyv repült el. Rövid pakolászás után elhelyezkedtem majd vártam és figyeltem a befagyott tavat. Fél órai tartózkodás után rájöttem hogy a hús csali nem megfelelő oldalon van, kimásztam és áttettem a bal oldalamra. Újra helyezkedés, újra figyelem... Egy kis vörösbegy csipegetett az ottmaradt morzsalékokból. Kb 40 percig semmi... Ilyenkor az embernek nagyon is jár az agya a lesben, gondolkodik sőt! ábrándozik, mi lenne a jó ha mi jönne, mit kívánnék ha kívánhatnék stb...Azt "találtam ki" magamban, hogy eszem szerint sasnak örülnék a legjobban, de szívem szerint rókának. Nem tehetek róla, a róka az én "Achilles" sarkam. Mindig elérzékenyülök egy szép róka fotótól... Az elmúlt 1 hét alatt is kb 5x voltam kint érte, mentem 20km t, de sajnos kép nem készült.
Szval ahogy így szórakoztatom magamat a gondolataimmal, egyszer csak beszáll a les elé egy szürkegém...:



Nézelődik nézelődik, majd elkezdi csipegetni a morzsalékot...:




Nagyon hálás kis jószág volt, engedte magát fotózni minden féle fajta pózban, portréban, nagylátóval stb..., éltem is vele !:






Gémünk jól elszórakoztatott, de egyszer csak nagy méltatlankodva elrepült... Épp kezdtem volna azon elgondolkodni hogy mit csináltam rosszul, amikor a jobb oldalon feltűnt egy vörös bunda: RÓKA !




Kezem lábam remegett mint tinédzsernek az első randin ! Mintha nem láttam meg hívtam volna be már vagy 20 rókát, de ez itt mégis más volt ! Közel volt, sütötte a lágy napsugár, fekvő perspektívában voltam, havas elő/háttér, téli szőrben stb minden ideális volt ! Nem akartam hogy kép nélkül elmenjen,ahogy a lesre nézett céloztam és találtam. Ezután felkapta a fejét, én pedig az objektív stabilizátor kapcsolóját keresve megzörrentettem valamit, ezt már nem tűrhette. De sebaj, 1 kattintás pont elég volt. 1 akksit merítettem le azzal hogy csak nézegettem a képet a gépben és remegő térdekkel, fülig érő mosollyal mormoltam egy Miatyánkot az égieknek, hogy egy évek óta áhított képet sikerült csinálnom.

Nagy örömmámoromban alig vettem észre hogy megjelentek a fejem felett az ölyvek is..:




Az egyik , a Sanyi által kirakott beszállóra repült:



Az ölyvek mellé két szarka szegődött, hátha nekik is esik le némi morzsa...:



Pár perc múlva pedig elszabadult a pokol ! Ilyet még "live"-ba nem láttam: egy újabb ölyv kérdezés nélkül a már falatozónak csapódott mint egy japán "kamikaze" pilóta, majd elkezdődött a csetepaté! :







A két gladiátor harca kb 1,5 percig tartott, s végül az erősebb győzelmével zárult, aki tudatta a betolakodóval hogy itt nincs helye.



Azért is volt furcsa az egész, mert a bal oldalra áttett nagy darab húshoz nem nyúltak, csak a jobb (a megszokott) oldalon lévő morzsákon veszekedtek. Lehet hogy itt már a kaja csak indok a bunyóra ? Neeeem, nem akarom elhinni hogy már az állatvilágban is ilyenek vannak, ez csak az emberek mocskos világában állja meg a helyét. Egyszerűen hetek alatt ezt szokták meg...

Az ölyvek veszekedése után a győztes evett, a vesztes pedig a les mögötti fára repült. Időközben a nap is mélyebbre bukott, és nagyobb árnyék lepte el az "arénát"... Ideje volt indulnom, megkaptam amit akartam, sőt ! annál sokkal sokkal többet !
Hazaérve a feleségem értetlenül fogadott a korai érkezés miatt,majd eleget tettem a kérésének, hogy a kisfiunk gyerekáldására menjek el velük a templomba... Az első sorban ültem, mégis végig a róka járt az eszemben...:) Köszönet a Sorsnak érte !

2011. január 1., szombat

Kirándulás a Mátrában...

Újév első napján sem pihenhet a vérbeli természetfotós...:), mára Attilával egy kis kirándulást terveztünk a Mátrába. Jelentése szerint minden ideális: hideg , hó, és az állatok is lejjebb húzódtak a szórók környékére, szval minden egy helyen. Ráadásul javában tart a disznók búgása, szval nagy reményekkel indultunk neki a ködbe burkolózott hegynek..



Az első szórónál rögtön egy őzbe botlottunk:



Útban fölfelé pedig disznóval, jerkével és muflon kossal is összefutottunk..:






A legfelső etetőnél pedig egy egész csapat muflon fogadott és mintha mind csak fotózkodni akart volna..:





Visszafelé haladva a lenti szórónál egy 20-20 tagú konda fogadott, de sajnos a rossz szelünk miatt rövidesen továbbálltak. Kár értük, mert a kanok eléggé ingerlékenyen "kóstolgatták" egymást, ezt szerettük volna nagyon elkapni.. Azért egy egyszerű disznós képre így is futotta, nagy élmény volt 30-40m ről szemtől szemben állni egy ekkora állattal...



Csak itthon vettem észre hogy milyen vicces képet csináltam, egy kis citromsármány ugyanis modellt állt a vaddisznó árnyékában...

Visszafelé fagyott csipkebogyót ettünk és kristálytiszta hegyi patakból oltottuk szomjunkat, majd még "aligfénynél" két malacot fotóztam.:



Nagyon jó kis napot tudhatunk a hátunk mögött, kár hogy a napfény ezúttal is a felhők fölött maradt...