Félsziget

A múltkori megfigyelésem a tónál nagyon nem hagyott nyugodni... Főleg a csörgő réce ami mozgatta a fantáziámat, de jó lenne megfotózni ! Persze egy ilyen tónál nap mint nap érkezhet vmi új vendég...
Tegnap délután kimentem a tóhoz és járattam az agyam. Miként tudnék a madarak közelébe férkőzni. A tóba van egy benyúló félsziget, egyértelműen ezen mozognak a madarak, valahogy ide kellene bejutni... A bejárata szóba sem jöhet, hosszú sűrű nádason kellene átverekedni magam. Az egyik oldalon a gátat viszont "csak 20m" víz választja el a félszigettől, úgy gondoltam most nappal megpróbálom, ha megy, menni fog sötétben is.
Mellcsizma fel és elindultam a vízbe. A víz nem volt veszélyes, kb hasig ért. Viszonylag könnyedén átjutottam , majd következett az iszap... Ez már nehezebben ment, de a múltkori gulipános iszaphoz képest gyerekjáték volt. Nos, rendben. Akkor holnap jövök !

Ma hajnalban már 5 kor a tónál voltam. Ami tegnap egyszerűnek tűnt napfényben üres kézzel, az most igazi kihívást jelentett a sötétben ennyi poggyásszal.
A lessátor alá vízzáró fólia, pokróc és egy takaró került, a megfelelő "komfortérzet" kialakítása végett. Elhelyezkedtem. Bőven volt még időm. A holdra pillantva baljós felhőket láttam..:



Csak nem esik meg velem az a csúfság, hogy nem lesz felkelő nap ???

Aztán kivilágosodott, de nemhogy felkelő nap, de még madarak sem jöttek. A másik tavon hallhatólag komoly kacsamennyiség ébredezett, de az én tavamon semmi. Érthetetlen !

Ahogy így töprengtem balsorsomon, egyszer csak feltűnt hogy a szemben lévő füves részen mintha az előbb nem lett volna ott az a kis folt. És valóban ! Objektívembe tekintve egy rejtőzködő fejet vettem észre, mintha kisnyúl lett volna:



Nem kis nyúl az, hanem szalonka ! Méghozzá a sárosabbikból: Sárszalonka ! :




Nem is egyedül volt, hanem vagy hatan. Szépen előbújtak rejteket adó fűcsomójukból és hosszú csőrükkel elkezdték "szondázni" a sarat, szedegették ki belőle a számukra értékes eledelt. Igen vicces látványt nyújtottak, nem győztem kattogtatni:








Miután szalonkáim szépen kiballagtak a látómezőmből, körülnéztem. Egy zöld küllő vagy feketeharkály szerű hang forrását kerestem, amit végül a szemben lévő öreg fákon találtam meg. Igen, párzáshoz készül a rétisas pár. De jó őket újra látni !:



Aztán szépen lassan csak kezdett beindulni az élet, hattyúk, szürke gémek, récék érkeztek. Már csak a nap hiányzott...:





Most készítettem el életem első használható bíbices képét is, amely madárka egy seregélycsapattal érkezett. Ő az egyike a legkorábban hazatérő vándormadarainknak:





Láttam már egy ideje, hogy egy cankókból álló csapat közelít felém, de csak lassan lassan kerültek a látómezőmbe. A csapat zömét a piroslábú cankók adták. Örültem nekik, ezt a fajt még nem sikerült fotóznom:








Az egyiknek meg is volt a véleménye a munkámról...:) :



Ezután megpillantottam az év első barna rétihéjáját. Épp egy "valamit" szedett ki a vízből, de mellényúlhatott mert rögtön vissza is ejtette a vízinövényt. A két réce biztonságos távolból figyelte. Érdekes kis "tavi jelenet" volt:




A "komoly" dolgok tőlem jobbra vagy 80m re történtek. Kisfiam egyik mesecíme jutott eszembe róla: Kacsakalamajka :





Itt voltak a hőn áhított csörgő récék, kár , hogy nekem róluk "csak" ez a kép jutott.
Sajnáltam hogy ma a nap nem segítette a munkámat, de azért elégedetten vágtam neki a kocsihoz vezető marasztaló mocsárnak...

Mostanában képekben...

A rétihéjás les a célegyenesbe érkezett. Pár kép az építésről és a beszállóágról amire a madárkákat várom...:






Ma délután már nem bírtam a kíváncsiságommal és elmentem a tavi lesünkhöz. A rögzítőcsapok ki vannak engedve, elvileg a víz emelkedésével a lesnek is meg kell induljon felfelé...már ha nem ragadt bele a sárba...és már ha lesz víz...

Az 1 es tavon kócsagok , récék, bíbicek és pár parti madár volt:




A 2 es en amin a les is van, inkább csak récék voltak. A lest még nem éri el a vízszint, de remélem hamarosan szépen, gyengéden elkezdi majd felemelni, teret adva ezzel a vízi madarak fotózásának...




A régi kis lesemnél pedig jól látszik hogy mennyit csökkent a vízszint az egy évvel ezelőttihez képest, mikor is a lesben 10cm víz volt..:



A tőkés récéken kívül barátrécéket és szárcsákat láttam, na meg egy átutazó ludat..:




Hazafelé a kijáratnál egy karvaly várta be a kocsit úgy 20m re, sajnos nagyon későre járt, de a stabi és a 2,8 as fényerő megoldotta a dolgot. (1/25 sec) :




Hát idehaza még párszor el kell járjam az "esőtáncot", de remélem mire a vonuló madarak megérkeznek, lesz elég víz a tóban...

Mostanában...

Mostanában nem fotóztam. Egyszerűen nem volt igazán alkalmam hogy lenyomjam az expo gombot. Természetesen többször is jártam kint, de eredménytelenül. Ilyen is van, nem csak mindig a siker és a szép képek, izgalmas kalandok. A téliesített tavi etetőnktől nagyon csúnyán búcsúztam pár hete: konkrétan reggel 6 tól este 5 ig semmi sem szállt be..:( De az erdei etetőmön sem sokkal több siker jutott osztályrészemül...itt sem készült jó kép. Ez van. De sebaj. Mostanában már máson töröm a fejem. A tavaszon. A nagybetűs TAVASZON. A tél úgy érzem hogy jóidőre kifújta magát. 2 hete még -20 fok is volt, de mára már alig kúszik mínuszba. Ez már a tavasz előjele,ami jön, jön megállíthatatlanul..:) Vártam ezt a pillanatot, amikor végre átállíthatom a naplóm arculatát is, tavasziasra...:)

Úgy gondolom , hogy a jó képhez ma már több kell mint szerencse. Egy jó kép igen komoly előkészületeket kíván. Már pedig én jó képet akarok készíteni. Ez a mostani időszak a legalkalmasabb az előkészületekre. Főleg mert igazából a téma is kevés: a téli madarak már elegendő táplálékot találnak maguknak, egyre nehezebben becsalogathatók, a tavaszi madarak pedig még nem érkeztek meg. S hogy miben töröm mostanában a fejem? Hát több irányba is koncentrálok: egyrészt egy közeli dagonyát tisztítottam ki a gallyktól, nagyvadas képeket szeretnék itt készíteni. Másrészt egy kis magaslest hoztunk össze a helyi vadőrrel, ahogy mondogattuk munka közben "a természetvédelem és a vadgazdálkodás "kooprodukciójaként" ...ő a róka gyérítés én pedig a rétihéja megfigyelés és fotózás céljából. De itt van a Szecsői tavi vízi les amihez már csak jóadag víz kellene...na és terveim közt szerepel egy erdei itató készítése is, ami egy teljesen új , eldugott helyre kerülne, távol az emberi zsongástól... Nem beszéltem még a templomtoronyba reményeim szerint ismét fészkelő vörös vércsékről, amik helyét már tavaly fotózásra alkalmassá tettem...:)
Szép tervek. De jól tudom, minden terv annyit ér amennyit megvalósítanak belőle. Én megfogom, csak adjon az Isten hozzá erőt, szerencsét, na meg Szebb Jövőt mindannyiunknak!
Isten hozott Március !

Tombol a tél..

A hatalmas havat és a fagyot kihasználva ma hajnalban már a lesben voltam.
Minden ideális ahhoz hogy végre jó képet készítsek a befagyott tavon, igen rám férne már valami jó kis akció...
Szép napos időnek ígérkezett, először "csak" kismadarak érkeztek a les közelébe:




A vörösbegy egyértelmű , a másik kismadarat pedig "havasi pityer"-ként azonosítottam.
Még nem volt hozzá szerencsém, téli vendég nálunk.

Nem sokra rá, megérkeztek az első egerészölyvek:




Ettek, csőrt tisztítottak, pihentek...szépen egyesével...:





Ferde szemmel követték egymás minden apró rezdülését...Csak remélni tudtam hogy "harci kedvükben" találom őket és valamelyiknél a feszültség előbb utóbb kiveri a biztosítékot... Úgy is lett:





Csak úgy szikrázott a hó körülöttük, ahogy összecsaptak a laza porhóban:





Örültem a jó kis akció képeknek, már régen fájt a fogam hasonlóra...

Azért békésebb képek is készültek ma, az egyik a "Testőr" címet viseli:



A másik vicces képnek pedig a "Jössz vagy maradsz?" címet adtam..:



Hát így telt a mai napom, eseményekben és képekben gazdagon, de azért hiányoltam a szürke gémeket..na meg a réti sast, amit egyszer öt percre láttam felülni a szemközti fasor tetjére...
Lehet hogy a hideg és a hó valóben idevonzza a leshez a madarakat ?

Hó hó hó....!!!

"Szibériai hidegek!" , "Fél méteres hó !", "Készültségben a tankok!" , "Őrületes roham a tartóstejért és konzervekért!"
:) Ilyen és ehhez hasonlókkal fenyegettek a tv és rádió hírei mindenkit napok óta az országban. Szerintem egyszerűen csak: hiszti...
A múltkori 8-10 cm ből is kb 1 cm ha lett.... uggyanmá !

Aztán ma reggelre tényleg nekikezdett. Szakadt ahogy csak bírt. Végre hó ! Igaz hogy karácsonyra vártuk, de sebaj. A hó az hó.
Délutánra kis kirándulást terveztem a vaderdőbe. Eléggé hideg van már és eléggé hó, remélem az etetők fel vannak töltve és szép kis havas képeket készíthetek..

Nem kellett soká mennem , az első etetőnél egy konda fogadott..
Kb fél órát térdeltem a hóban és kúsztam egyre közelebb hogy jó képeket készítsek a turkáló disznókról, ám nem bírtam lépést tartani a hófüggönnyel ! Akármilyen közel mentem, egyszerűen megbolondította a gépet a hó, képtelen voltam rést találni a hófüggönyön... Éleset ne is nagyon keressen az Olvasó a képek között, azt mind elnyelte a hó...
Azért készült pár érdekes kép:









A jóból (pardon a hóból..) is megárt a sok !
Beláttam hogy ez itt ma nem az én napom...és elindultam haza.
Útközben egy újabb kondával találkoztam, melyek a tölgyesben keresgélték a napi betevőjüket. Ismét közelebb osontam, de az egyik megtermett koca észrevett:



Ösztönösen elindultak , de a méretes koca egyszer csak megfordult...:



Úgy éreztem ez itt nem a barátkozás ideje....szépen halkan elosontam..
Jobban belegondolva hamarosan megszületnek a kismalacok.. Érthető hogy nyűgös volt őkelme...
Sebaj ! Találkozzunk jó másfél hónap múlva a dagonyánál !
Én ott leszek..:)

(a ma készült videosnitt hamarosan az oldalon...)

Egy új társ...

A természetfotós egyik legfontosabb társa az objektíve(i). Úgy gondolom, hogy a rengeteg befektetett energia (idő,pénz,koránkelés, lesépítés stb...) megérdemli és szinte követeli, hogy a végén ne az üvegen bukjon el a végeredmény...a kép.
Eddigi társam egy 400 as Canon fix volt, mely miatt anno egy Canon 100-400 zoomot váltottam le. Most pedig megint megérkeztem a zoomhoz, nagyon nagyon sajnálva a kis karcsú fixemet, amivel az elmúlt közel 4 év alatt annyi kalandot átéltünk.....:( Persze nem ugyanahhoz, hanem új társamhoz, ami egy Sigma 120-300 2,8 OS lett. Anyagilag szinte nem került semmi plusszba, eddigi objektíveim eladásából lett finanszírozva.
Az történt ugyanis, hogy karácsonyra szerettem volna a családot meglepni néhány olyan igazi képpel, 60x40cm es matt fotóval. Ez már majdnemhogy szinte egy festmény.
Csak a nyomdában szembesültem , hogy a minimum pixelméret a 7-10Mp. Több kiválasztott fotóm elbukott a rostán. Ami jól mutat a számítógépen, az nem biztos hogy megállja a helyét a falon. A cél innentől egyértelmű: minél kevesebb vágással készíteni remek képeket. De hogyan lehet pl egy itatónál úgy megcsinálni, hogy egy cinege is teljes képkocka legyen és egy szajkó is? Bizony bizony, pl.egy zoom objektívvel...
Mostani társamat csak dícsérni tudom: fix minőségű képe van, nagy fényereje, stabilizátora , na és persze jó kis súlya...:)

Alig vártam a mai napot, hogy a sok kósza tesztkép után, végre élesben is együtt legyünk egy kicsit. Délutánra persze beborult az idő, sebaj, irány a vadaspark sokszáz éves erdeje...
Tavaszra készülve, gondoltam hogy az ismert dagonyákat és (tél lévén) az etetőket járom körbe. Utamba elsőnek egy dagonya esett, természetesen be volt fagyva. Patanyomok árulkodtak a vadállatok ittjártáról a fürdőhely havas jegén.
Az etetőhöz közelítve környékén már messziről mozgást észleltem. Az etetőben nem sok élelmet láttam, viszont a földről legelésző állatok csak tudhattak valamit. Némi cserkelés után egy dámtehenet kaptam lencsevégre három borjúval:



Úgy éreztem a témából többet nem bírok kihozni, ezért óvatosan hátrálva távoztam. Utam a másik dagonya felé vezetett, amikor is a távolban ismét mozgást láttam, távcsövem egyértelműsítette: Róka !



A ravaszdi nagyon figyelt valamit. Letérdeltem, majd elkezdtem a bajba jutott kisegér hangján magamra hívni a figyelmet....
...
és jött !
...
de sajnos nem az úton közelített felém, ez talán túl szép lett volna...hanem tőlem jobbra a gazoson keresztül próbálkozott becserkelni a "kisegeret".
Egészen vagy 8m ig jött !, le kellett vegyem a gépet az állványról és visszahúzni a zoomot, sajnos a gazosban csak igen nehezen találtam a fókuszt, de végül megvolt:



Ilyen közel talán még sosem voltam rókához, sajnos a belógó ág keresztbe húzta a képpel együtt a számításaimat is...:( Pedig de szép lett volna ! (A stabinak köszönhetően azért kézből is igen éles képet kaptam..)

20m megtétele után az is kiderült, hogy a róka mit nézett annyira. Lábaim alatt ropogó fagyos avarral egy vadkant zavartam meg turkálásából. A nyiladékon át inalt el, csak úgy kapásból lőttem rá azért egyet:



A dagonya közelébe érve, távcsővel fürkésztem kicsit az erdőt nehogy elijesszek valamit érkezésemmel. Amikor felemeltem a lencsét, nem akartam hinni a szememnek ! Tőlem vagy 60m re egy szarvasbika ballagott a dagonya irányába ! Azonnal térdre ereszkedtem, és az út közepén a gépre ragadva figyeltem ahogy belép a nyiladékba:



Hatalmas , gyönyörű állat volt ! Méltán az erdő legnemesebbike ,az erdő királya.
Ilyen közel és tisztán talán még nem is voltam hozzá. Éppenhogy belefért a 600 as obiba. Vagy két percig néztük egymást mozdulatlanul, majd némi gyanúval, de nyugalommal továbbment csapásán. Elhaladtakor felkeltem és tovább indultam, ekkor vettem észre, hogy nem messze tőle még egy bika volt. Ez már sietve ment az előző után, kép nélkül...

A dagonyához érve, elégedetten pihentem meg egy kicsit. Hirtelen minden olyan szép volt ! Az erdő, a csend, a bika, a nyiladék, a dagonya, na és persze a nagy Sigma... Úgy döntöttem "kikreatívkodom" magam...megörökítek mindent ami ezt a kellemes hangulatot árassza felém:







Ideje volt indulnom, lassan sötétedik és még egy nagy tisztást szerettem volna megnézni. A "királyútnak" nevezett főúton haladtam, de talpam alatt a fagyos jég és a csörgő avar "versenyt kiabáltak" az erdő lakóinak közeledtemről. A nagy tisztáson pár guriga széna volt, de állat semmi. Visszafelé egy kisebb kondát láttam még a sűrűben, képet viszont csak az öreg földútról készítettem, amikor láttam hogy egy dámtehén vált ki az erdőből:



(Hasonló képet már készítettem tavasszal, "dámszarvas" menüpont alatt...

Átfagyva értem haza több órás erdőkerülésemről. A kandalló melegénél nézegetve a képeket úgy gondolom, az új optika igen meghozta a szerencsémet..:) , még ha a fény ezúttal nem is támogatott. Remélem még sok kalandot élünk át együtt. Soha ennél rosszabbat ! :)

Végre tél...

Kötelességtudó ember vagyok, így neveltek. Ha hétköznap akkor munka, ha hétvége akkor szabadidő. Pl. fotózás. De mára igen nagy mennyiségű havat mondtak az időjósok, és sajnos a munka sem köti le minden energiámat....így aztán szabaddá tettem magam a mai napra.Régóta fenem a fogam egy akármilyen madárra, ami a szállingózó hóban csücsül egy ágon...
Hajnalban már a kuckóban voltunk. Mindig megállapítom, hogy micsoda találmány a gázpalack meg a szieszta...:)
És valóban, már korán elkezdett esni. gyönyörű nagy pelyhekben, úgy ahogyan azt vágyaimban képzeltem.. A madár sem váratott soká magára, először egy szürkegém jött:



Rövid falatozás után távozott..:



Később egy egerészölyv váltotta valóra szerény kívánságomat: Madár a hóesésben :




A sast ma nem is láttuk.
Jött viszont egy róka, ugyanott ahol pár hete a sárban "átevickélt", a túlpartról a mi oldalunkra..:



Körülbelül ezek voltak a legjelentősebb események ma + néhány videosnitt amit hamarosan felteszek. A beígért 6cm hó helyett lett kb 1. Sebaj, a tervet teljesítettük, se több se kevesebb...
Úgy tűnik ha késve is, de lassan beköszönt az igazi tél.