Egy új társ...

A természetfotós egyik legfontosabb társa az objektíve(i). Úgy gondolom, hogy a rengeteg befektetett energia (idő,pénz,koránkelés, lesépítés stb...) megérdemli és szinte követeli, hogy a végén ne az üvegen bukjon el a végeredmény...a kép.
Eddigi társam egy 400 as Canon fix volt, mely miatt anno egy Canon 100-400 zoomot váltottam le. Most pedig megint megérkeztem a zoomhoz, nagyon nagyon sajnálva a kis karcsú fixemet, amivel az elmúlt közel 4 év alatt annyi kalandot átéltünk.....:( Persze nem ugyanahhoz, hanem új társamhoz, ami egy Sigma 120-300 2,8 OS lett. Anyagilag szinte nem került semmi plusszba, eddigi objektíveim eladásából lett finanszírozva.
Az történt ugyanis, hogy karácsonyra szerettem volna a családot meglepni néhány olyan igazi képpel, 60x40cm es matt fotóval. Ez már majdnemhogy szinte egy festmény.
Csak a nyomdában szembesültem , hogy a minimum pixelméret a 7-10Mp. Több kiválasztott fotóm elbukott a rostán. Ami jól mutat a számítógépen, az nem biztos hogy megállja a helyét a falon. A cél innentől egyértelmű: minél kevesebb vágással készíteni remek képeket. De hogyan lehet pl egy itatónál úgy megcsinálni, hogy egy cinege is teljes képkocka legyen és egy szajkó is? Bizony bizony, pl.egy zoom objektívvel...
Mostani társamat csak dícsérni tudom: fix minőségű képe van, nagy fényereje, stabilizátora , na és persze jó kis súlya...:)

Alig vártam a mai napot, hogy a sok kósza tesztkép után, végre élesben is együtt legyünk egy kicsit. Délutánra persze beborult az idő, sebaj, irány a vadaspark sokszáz éves erdeje...
Tavaszra készülve, gondoltam hogy az ismert dagonyákat és (tél lévén) az etetőket járom körbe. Utamba elsőnek egy dagonya esett, természetesen be volt fagyva. Patanyomok árulkodtak a vadállatok ittjártáról a fürdőhely havas jegén.
Az etetőhöz közelítve környékén már messziről mozgást észleltem. Az etetőben nem sok élelmet láttam, viszont a földről legelésző állatok csak tudhattak valamit. Némi cserkelés után egy dámtehenet kaptam lencsevégre három borjúval:



Úgy éreztem a témából többet nem bírok kihozni, ezért óvatosan hátrálva távoztam. Utam a másik dagonya felé vezetett, amikor is a távolban ismét mozgást láttam, távcsövem egyértelműsítette: Róka !



A ravaszdi nagyon figyelt valamit. Letérdeltem, majd elkezdtem a bajba jutott kisegér hangján magamra hívni a figyelmet....
...
és jött !
...
de sajnos nem az úton közelített felém, ez talán túl szép lett volna...hanem tőlem jobbra a gazoson keresztül próbálkozott becserkelni a "kisegeret".
Egészen vagy 8m ig jött !, le kellett vegyem a gépet az állványról és visszahúzni a zoomot, sajnos a gazosban csak igen nehezen találtam a fókuszt, de végül megvolt:



Ilyen közel talán még sosem voltam rókához, sajnos a belógó ág keresztbe húzta a képpel együtt a számításaimat is...:( Pedig de szép lett volna ! (A stabinak köszönhetően azért kézből is igen éles képet kaptam..)

20m megtétele után az is kiderült, hogy a róka mit nézett annyira. Lábaim alatt ropogó fagyos avarral egy vadkant zavartam meg turkálásából. A nyiladékon át inalt el, csak úgy kapásból lőttem rá azért egyet:



A dagonya közelébe érve, távcsővel fürkésztem kicsit az erdőt nehogy elijesszek valamit érkezésemmel. Amikor felemeltem a lencsét, nem akartam hinni a szememnek ! Tőlem vagy 60m re egy szarvasbika ballagott a dagonya irányába ! Azonnal térdre ereszkedtem, és az út közepén a gépre ragadva figyeltem ahogy belép a nyiladékba:



Hatalmas , gyönyörű állat volt ! Méltán az erdő legnemesebbike ,az erdő királya.
Ilyen közel és tisztán talán még nem is voltam hozzá. Éppenhogy belefért a 600 as obiba. Vagy két percig néztük egymást mozdulatlanul, majd némi gyanúval, de nyugalommal továbbment csapásán. Elhaladtakor felkeltem és tovább indultam, ekkor vettem észre, hogy nem messze tőle még egy bika volt. Ez már sietve ment az előző után, kép nélkül...

A dagonyához érve, elégedetten pihentem meg egy kicsit. Hirtelen minden olyan szép volt ! Az erdő, a csend, a bika, a nyiladék, a dagonya, na és persze a nagy Sigma... Úgy döntöttem "kikreatívkodom" magam...megörökítek mindent ami ezt a kellemes hangulatot árassza felém:







Ideje volt indulnom, lassan sötétedik és még egy nagy tisztást szerettem volna megnézni. A "királyútnak" nevezett főúton haladtam, de talpam alatt a fagyos jég és a csörgő avar "versenyt kiabáltak" az erdő lakóinak közeledtemről. A nagy tisztáson pár guriga széna volt, de állat semmi. Visszafelé egy kisebb kondát láttam még a sűrűben, képet viszont csak az öreg földútról készítettem, amikor láttam hogy egy dámtehén vált ki az erdőből:



(Hasonló képet már készítettem tavasszal, "dámszarvas" menüpont alatt...

Átfagyva értem haza több órás erdőkerülésemről. A kandalló melegénél nézegetve a képeket úgy gondolom, az új optika igen meghozta a szerencsémet..:) , még ha a fény ezúttal nem is támogatott. Remélem még sok kalandot élünk át együtt. Soha ennél rosszabbat ! :)