Az etetőnél...

Decembert írunk. Annak rendje és módja szerint beköszöntött a hideg. Kb 2 hete már hogy etetem az átalakított erdei lesem környékét. Eleinte alig jöttek a madarak, pár napja viszont leesett az első hó is, és ez mindent megváltoztatott... Szegénykék nehezen találnak táplálékot a hótakaró alatt, bár valljuk be, etetés nélkül sem halnának éhen, a könnyű csemege mégis messziről az objektívem elé csalja az állatokat. Egy belső "kameraállás" a lesből...:



Még sok csiszolnivaló van a les környékén (beszállófák, háttér, függöny stb) , de azért pár szép képet már sikerült készítenem:










A les egyik nagy előnye a régihez képest hogy nagyobb a kilátás az erdőre. Ennek köszönhetően vettem észre a szemközti dombról közeledő őzet:



Láttam rajta hogy sovány és hogy lassan mozog, de csak a kép nézegetésekor láttam , hogy dróthurok van a nyakán... Inkább nem mondom ki érzelmeimet melyek ezt a világot jellemzik, ezt mindenkinek a fantáziájára bízom, nem szalonképes. Milyen szörnyszülött képes erre? Vajon tudja milyen nyomorultul pusztul el így az állat? Talán ha saját bőrén érezhetné....
(idehaza szóltam vadőr barátomnak, talán ennek a jószágnak megváltás lenne a golyó és ő talán leszedi a többi valószínűsíthető hurkot...)
...
...
Alig ballagott el az őz, szinte ugyanott jelent meg egy róka... Fantasztikus kép lehetett volna,ahogy a csillogó fehér hóban téli bundában figyel...., ha épp nem az objektívem cseréjével vagyok elfoglalva.. Hiába cincogtam, rókám rám sem hederített...rövid szimatolás után elment.
A lesem másik nagy előnye, hogy a jobb oldalán van egy üveg nélküli fotózási lehetőség is. Ezt az ölyves képet így készítettem:



Alapjában véve az első alkalmam volt ebben a lesben, mégis elég sok mindent láttam , még ha jó kép nem is mindenről született. A megfigyelt fajok:
szén-kék-barátcinege, mezei veréb, citromsármány, meggyvágó, szajkó, zöldike, őszapó, vörösbegy, fácán, fekete rigó, egerészölyv, karvaly, nagy fakopáncs, róka, őz, na és két kóborkutya...:(

Még néhány próba....

Nyestem tegnap éjszaka nem adta fel hogy az áhított csemegét megszerezze...
A rendszerem viszont minden próbálkozását katonásan rögzítette...:)

Megvagy !!!

Aki néha néha betekint az oldalamra az tudhatja már, hogy egy ideje (váltakozó ambíciókkal...) próbálkozom infracsapda felállításával és az ez általi fotózással. Sajnos a dolog koránt sem ilyen egyszerű amilyennek hangzik...Rengeteg a buktatója, de talán annál édesebb a gyümölcse....
Amióta 3 hete megjelent a nyest a padlásunkon, ismét felállítottam a csapdát, immáron stabilabb körülményeket teremtve a rendszernek.
Íme egy "werkfotó" amin a nyest még én vagyok...:



Miután minden a helyére került és lepróbáltam a rendszert, vártam... 1 hétig semmi. Majd az egyik vaku beadta a derekát... Valami érintkezési probléma lehetett, kiiktattam...Aztán ujabb 3 nap várakozás....
Ma este későn értem haza, a párom már azzal fogadott hogy a padláson óriási buli van... Nem bírtuk ki reggelig hogy ne nézzük meg a gépet... És hosszú idő után elkészült az első infracsapdás felvételem ! :))) :



Jól látszik hogy a kis zsivány nem ám a neki kijelölt úton (jobbról) ment a tojásokért, hanem a nem várt bal oldalról közelített !
Sebaj , nekem így is tökéletes !:




Remélem hogy találkozok még vele, mindenesetre engem most nagyon boldoggá tudott tenni életem első nyestje :))

Éjszakai zörejek....

Egyik éjszaka különös hangokra keltem...Apró lábnyomok gyors egymásutánban a fejem felett ugy 2m el, a padláson.. Azóta majd minden este, vagy hajnalban megjelenik a "kísértet"... Gyanakvásom már az első megfigyelésem napján beigazolódott: Természetesen nem természetfeletti jelenségről, csupán egy "kis" ragadozóról, egy nyestről van szó.. Hogy mit keres azt pontosan nem tudom, talán egerek, madárfészkek után kutat (ilyenkor?) . Mindenesetre már azt is sejtem hogy hogyan jutott be a viszonylag jól zárt padláshelyiségbe: a nyári melegben a tűzfalon lévő kis ablakokat kinyitottam, azóta is nyitva maradtak. A nyest pedig bizony a merőleges falon is képes felmenni ! Ugy bizony, ezt a saját szemmel láttam, amint a szemközti kőporos iskola falán éjszaka felszalad ! Szóval az ablakok maradtak, én pedig "suttyonban" fel felcsempészek neki egy egy tyúktojást esténként...remélve hogy egy nap még szép fotóval ajándékoz meg érte...:)

...és megint a tónál...

Ma Attilával már dél magasságában a lesnél voltunk. Akadt még némi "csiszolnivaló" a lesen, a cölöpökről leeresztettük a tómederbe. Igen a tómederbe, mert a víz már a les előtt volt 2m el az őszi lehalászás miatt.
Gyönyörű őszi napsütés volt, a madarak pedig elég hamar kezdtek visszaszállingózni. Sajnos valahogy pont megálltak "lőtávon" , el tudtam volna még képzelni hogy közelebb jöjjenek.:






Egy fiatal rétisas okozott még némi izgalmat a tavi világban, de ezen élmény a hatalmas távolság miatt kép nélkül maradt...
Később ,egy már-már "szokásosnak" mondható jégmadár szórakoztatott minket, bár ilyen szép fényekben még nem fotóztam soha. Már csak "fűszer" volt a csőrében a kishal..:




Naplementekor pedig kipróbáltam a gépemre kattintva Attilának a Sigma 300-800 as ágyúját...:



Majd csomagolás közben/után besétált egy nagy kócsag még a les elé, a 400 as ba is csak állítva fért bele. Sajnos ekkor már tényleg nem volt fény..:



Összességében elégedetten indultunk haza, bár véleményem szerint ezt a tavat még közel sem "aknáztuk" ki...és tartogat majd még számunkra meglepetéseket, szép képeket.

Az elfelejtett muflon...

Kazsu Atti barátom invitált a minap muflont fotózni a Mátrába. Ekkor villant át az agyamon hogy nekem mintha már lenne olyanom....Na de hol? Gyors keresgélés a gépembe, majd ráakadtam az elfelejtett muflonos képre, amit náluk csináltam még tavaly....Olyannyira megörültem neki, hogy rögtön megtettem a novemberi címlapnak..:)

Újra a tónál...

Jó régen nem jelentkeztem már. Szaporodó munkáimmal, ügyes bajos dolgaimmal vagyok elfoglalva, sajnos kevés idő jut mostanában a fotózásra.
Ma hajnalban , hosszú idő után ,ismét kilátogattam a vízi lesemhez, mindenféle előzmény nélkül, rábízva magam a vak szerencsére...hátha az őszi madárvonulás az objektívem elé csábít valamit. Még sötétben a lesben voltam, némi nádvágó akció után vártam a napot és a madarakat. Sajnos meg kellett megint hogy állapítsam, a felkelő nap csak igen későn világítja meg a kis öblöt amire néz a lesem. A madarak pedig mintha csak a napot követték volna, míg oda nem sütött, nem nagyon jöttek a les közelébe. "Csak" egy kis vöcsök pár szórakoztatott a napfelkelte előtt, ISO 1600 on nagy dolgokat nem kellett hogy várjak tőlük:



Aztán lassacskán kezdtek a "közelbe" húzódni a madarak. Nagy kócsagokat, gémeket , kárókatonákat láttam, na meg persze egy bütykös hattyú családot amint a napi betevőjük után kutakodnak:




Sajnos a kócsagoknak a vízszint még magasnak bizonyult, mindössze a nád tövébe merészkedtek még reggelizni:



Csak idehaza láttam hogy az egyiknek a lábán jelölő gyűrű van..:



A másiknak pedig az árnyékos oldalon volt egy sikeres fogása, amiről még dokumentum képet tudtam készíteni:



Ezután némi csönd, majd olyan dolog történt velem,amit egyszerűen nem akartam elhinni ! Erre pár hónapja még napokat, sokszáz km eket, súlyos forintokat, időt stb szántam, mindhiába, most pedig itt van az orrom előtt ! IGEN , szó szerint az orrom előtt ! JÉGMADÁR !



A kis zsivány a lesemet használja beülőnek, innen horgászik illegálisan ! :) Persze gyorsan objektívet cseréltem , majd a fix 50 essel nem egészen 15 cm ről fotóztam a párásodó üvegen át. Hihetetlen szerencse, óriási élmény volt a szemében felfedezni a leskunyhómat...:




Röviddel ezután "felugrott" majd a vízbe csapott. Sajnos eredménytelenül ült fel a lesem tetejére. Ezután még láttam halat fogni a kis vöcsköt is, sajnos elég messze:



Érdekes hogy amiért mentem (új átvonuló megpihenő fajok stb) azokat egyáltalán nem láttam, sőt, récékből mindössze egy pár tőkést sikerült felfedeznem...ez még a sütőbe is kevés...:) No de ez nem szokatlan ebben a "szakmában", amit vár az ember az nem jön, helyette kap valami egészen mást...és ez így van rendjén...