kedves látogató !

Kedves Látogató !

Üdvözöllek a naplómban !

2013. szeptember 6., péntek

A "tuti" hely...

Ezen bejegyzésem még mindig a visszaemlékezés jegyében zajlik..Visszaemlékezés az idei nyárra, amikor is elkezdődött a "vesszőfutásom", szerencsétlenségi sorozatom, mely hogy őszinte legyek, a mai napig is tart...:(

2013 07.14.

Kezdek aggódni. Jóideje nem csináltam egyetlen valamire való képet sem. Ez nem mehet így tovább ! Tele vagyok jobbnál jobb leshelyekkel de valahogy nem jön az eredmény. Tombol a kánikula, víz sehol, ennek ellenére erdei itatóm kiszáradva álldogál. Képtelen vagyok rávenni magam, hogy kimenjek a kunyhóba az 50 fokba izzadni, fulladni. Az itatós "elcsépelt" képek amugy sem hoznak lázba, bár jópár madárfaj van ami így könnyen objektív elé csalható ám mégsincs róla normális képem a mai napig. De nekem több kell. Valami extra, ez pedig nem az erdőben lesz megtalálható.... Úgy érzem egy olyan helyet kell találnom, ahol még van víz a pusztába. Egy helyet, ahol a még megmaradt kevéske víz, nagy számban vonzza maga köré a parti és egyéb madarakat. Egy "tuti" helyet...
 Ennek felkutatása nem kis feladat. Délután motorom hátára pattanok és irány a Tápió vidéke, a végeláthatatlan rétek világa. Egy patak töltésén "lovagolok" komótosan, meg megállok és távcsövezek. Hátha látok valamit. Keresek, kutatok és az eredmény nem marad el !
A kitikkadt pusztában egy villanypásztor mögött ,  magányos kis tavacska, körbe fákkal, benne nádassal. Első osztályú vízi madaras hely. Távcsövezek:a kínálat is ígéretes: gólyatöcs, libák, cankók, szárcsák stb mozognak a víz közelében. És ki tudja mi jöhet még ???   Nem messze a patak túloldalán két ember egy "káposztaföldön" kapálgat, kérdezem őket, mit tudnak a tavacskáról, kihez, mihez tartozhat ?
-Ó hát az a Gusztié !
 Ez a név villámként csap belém...A Gusztiééé???
Végignézve a pusztán, a villanypásztor végét nem látván , ekkor tudatosult bennem, hogy a múltkori megmentőm, a "betyárkalapos lovas" nem egy holmi pusztai ember, hanem egy igazi "hagyományőrző nagybirtokos"...:)
Este már hívtam is hogy engedélyét kérjem a fotózáshoz:
-Ja az a tavacska, az egy lóitató... Persze, persze , menjetek fotózni nyugodtan ! Csak el ne akadjatok ! ...:))
Igazán jólelkű, jó humorú embert ismertem meg személyében, az a fajta ember, akivel jó beszélni ebben az őrült világban. Még ha cinikus humora kissé szíven is talált, jót derültünk rajta...:)
De most engem csak a madarak érdekeltek, hajnalban irány a tavacska, a volt lóitató ! Tomi barátommal, akinek már régóta ígértem egy fotózást,  már a hajnali sötétben a puszta felé robogtunk...

Pár száz méterre laraktuk a kocsit és irány a tavacska. Bőven volt időnk, javában sötét volt. Körbejártam a tavat, majd úgy döntöttem, hogy "itt ma ellenfényes gólyatöcsöket fogok fotózni". E szerint raktam le fekvő sátramat, Tominak pedig adtam az ülőst.

Szépen lassan pirkadt. A tavacska igen jó helyen fekszik, ha felkel a nap, már szinte az első napsugarak is kitűnően megvilágítják, biztos voltam benne, hogy kilóméterekről is idevonzza a madarakat...
Álmosan tekingettem, néztem, vajon honnan fognak érkezni a gólyatöcsök ??
Aztán hirtelen kipattantak álmos szemeim: a túlparton megjelent egy ló !



Na neeee! 
......
Aztán még egy, majd még egy !...:


Csak jöttek meg jöttek, egyre közelebb és egyre többen !!!!
Egyértelmű volt, hogy inni szeretnének. De nem tetszett nekik a lessátor, és erre idegesek lettek...
Ahogy idegesek lettek, én is ideges lettem.... Ahogy mindenki ideges volt.....hát mit tagadjam, eléggé be voltam tojva !  Nem vagyok egy félős ember, sok hülyeséget csináltam már,  éjszaka gázolok a full sötétben a sűrű nádasban ha kell, vaddisznót is fotóztam már 20m ről fekve, magasságban sem ismerek határt, de valahogy ez a szitu nagyon komolynak tűnt az idegesen viselkedő sokmázsás lovakkal, pláne úgy hogy én fekszem előttük a földön még esélyem sincs felpattanni és elfutni !
Aztán eszembe jutott, hogy a lovak igen intelligens állatok. Meg Tomika se szaladt el hirtelen (jó ő 10m el hátrébb volt és ült...) úgyhogy maradtam. Ha már maradtam, hát fotóztam a nemes állatokat, hátha ezek lesznek rövidke életem utolsó éles fotói...:) :


 
 
Nem értek a lovakhoz, de mintha lett volna köztük egy vezér. Hát utólag hagy köszönjem meg neki, hogy nem tapostak el...Íme Ő az , úgy 25m ről...:)



Kialakult közöttünk egy "demarkációs vonal" amit úgy gondoltam, hogy ha átlépnek, akkor lessátrastól megindulok a pusztába.... Ez úgy 20m körül volt. Szerencsére ők is itt húzták meg a határt és végül senkinek nem lett bántódása..::)) 
Mielőtt gyáva kutyának tart mindenki, kérem hasaljanak le 20m re egy ló elé....köszönöm ! :)

Aztán a lovak "rájöttek", hogy a tó túl oldalán ugyanolyan finom a víz, mint itt, így aztán oda mentek inni...:




Persze azért még néha néha megindultak , hatalmas porfelhőt hagyva maguk után, csak hogy borzolják az idegeimet....:)

Gondolom "lóközeli" embernek ez elég mulatságos sztori, ám én sajnos nem ismerem ezeket a nemes állatokat, így megérthető hogy tartottam tőlük. Lessátram alatt a biztos halál várt volna rám, ha bekerültem volna a porfelhő közepébe... Kérleltem is a Jóistent: "még olyan fiatal vagyok és annyi jó kép vár még rám! " :DD

Idővel persze megjelentek a madarak is, de sajnos hatalmas képet ma nem készítettem, csak ébredező szárcsák..:


vakarózó liba:

 

 
 
ellenfényes kisvöcsök....
 
 
 
 
 
 

egy nádi kimadár...:

ellenfényes cankó:

és végül a gólyatöcs is megjelent, de nem jött közel...:(   :


Tomival végül összecsomagoltunk, majd hazafelé megmutattam neki a vércsés lesünket.
Kicsit beültünk, beszélgettünk az életről, madarakról stb...
Sajnos a les elé nem akartak most sem beszállni a madarak, de látnivaló az akadt:




Hazafelé már sokat nem beszéltünk, csak néztük ezt a csodás tájat, a Tápió vidékét, mely útközben még kis időre elfeledtette velem, hogy ma sem készítettem egyetlen jó képet sem.
Igaz legalább ép bőrrel megúsztam ezt a lovas kalandot...:)






5 megjegyzés:

  1. Hú, ezek a lovas képek fantasztikusak lettek!!!
    A lányom odáig van értük, így aztán nem győzött gyönyörködni bennük :o)))
    Nekem meg a madarasak is tetszenek :o)
    Erre mondják, hogy kinek a pap, kinek a papné...:o))))

    VálaszTörlés
  2. "Kérjetek és megadatik néktek...." (Mt7:7:)

    VálaszTörlés
  3. Nekem az itatós képek tetszenek, ahogy egyszerre hajoltak le, nagyon jó lett ;-)
    Szerintem Guszti megmentődnek is tetszene!

    VálaszTörlés
  4. Köszi Nektek, így utólag tényleg szépek a lovak is ...:D

    VálaszTörlés