kedves látogató !

Kedves Látogató !

Üdvözöllek a naplómban !

2013. május 20., hétfő

Nagy falat...

Repül az idő, már május 20. a van.  Itt most egy gyurgyalagos bejegyzésnek kellene következnie, mint minden év hasonló időszakában teszem ezt már rendszeresen szeretett madaraimról. Itt laknak ők nem messze egy közeli homokbányában, helyüket minden évben rendszeresen kitakarítjuk a helyi MME Csoporttal. (www.mme-koka.hu)  Mire megérkeznek hosszú útjukról, csalogató partfalak várják, hogy a laza homokba könnyűszerrel vájhassák költő üregeiket. Hálásak is ezért, minden évben egyetlen napot szántam a fotózásukra, meg is ajándékoztak bőkezűen nászolós, verekedős, habitus és portré képekkel is. 
 Tegnap hajnalban kimentem, hogy megfussam a szokásos köreimet velük. Ám nagyot csalódtam ! A madarak itt vannak, ám hiába a hívogató beszállóág, egyetlen gyurgyalag sem szállt be rá ! Két újdonsült fotósbarátom is velem tartott, csak nem fogok "beégni" ?? Egy kakukk mentette meg a becsületemet...igaz hármunk közül csak egyikünk volt szemfüles, így a fotó a 10m re lévő kakukkról csak Imi kártyáján díszeleg.. Hogy mi történt velük? Nem tudom. Egyszerűen nem szállnak le a felettünk lévő villanydrótról.




HA le is szállnak, csak a túlbuzgó madarász kollégák által kitett "T" beszállófákra teszik ezt és nem az én szép, "rusztikus" beszállómra.
Idén lettek ők az "Év madara"-i. Lehet hogy elvette az eszüket a rivaldafény? "Sztárallűrjeik" már nem engedik a könnyű fotózkodást? Nem tudom az okát, de kissé sértődötten mentem tegnap reggel haza...

---
---



Természetesen orvosolni kell mielőbb a "fiaskót"...Sanyi nagyon hív a vércsés lesbe...de az ott kapott múltkori szívlövés csak lassan gyógyulgat be.. Motorra pattanok hát, irány a Szecsői tó, rövidke piackutatás távcsővel....Úristen ! Csak neeem??? De ! Sosem látott madár a tavon: Kis kárókatona !
Nem is egy hanem vagy öt ! A gáttól nem is túl messze...egy kis növényekből álló szigeten sütkéreznek. A gát oldalában persze 10m nádfal... A terv egyszerű , a helyzet adja magát....

Hajnali 4:30. Mikike a sötétben , mellcsizmában gázol óvatosan a nádasban, hogy mire feljő a nap, a lehető legjobb pozícióban, álcázva exponálja helyesre , ahogy a szülő madarak etetik a kis Kis kárókatonákat...:)  A fejemben persze már megint előbb összeállt "A kép" , mint a memória kártyámon....
Nyűgös elhelyezkedés után (ültem a vízben egy széken a mellcsizmámban, fejemen álcaháló..)  szembesülnöm kellett ama szomorú ténnyel, hogy a kárókatonáknak nyoma sincsen.. A tegnapi úszó szigetet is elfújta az éjszakai vihar...grrrrrrrr 
Nap feljön, madár sehol, akár mehetnék is haza. Kőkemény meló ez a természet fotózás, mindig mondom....a fizikai megrázkódtatások mellett komoly lelki stressz is éri az embert...:)

Persze nem megyek, majd lesz valami. Pár órácskát kibírok a hideg, mellig érő vízben. Nézelődök. Kóbor szárcsák jönnek mennek, meglátom távol az öreg réti sast is, már messziről felismerem hiányos karevezőjéről. Hogy nem bírta a képét idetolni egész télen !




Egy cigányréce húz el felettem.....





..majd végre feljő előttem egy búbos:





Aztán lebukik....odébb feljön ..valamit nagyon keres.....majd megint lebukik.....még odébb feljön ...na de mi ez ? Csak nem halat fogott ???
DE !



Nem is akármekkorát ! Egy tenyérnyi potykát !  Nem is bírta lenyelni.....csak forgatta, forgatta....


Tuszakolta, tuszakolta...:)




Nyeltevolna, nyeltevolna...:)




Pihenni is kell néha....


Megint "tuszak" , megint "tuszak"...:)






és aztán csak megbirkózott vele...a hal végül a búbos vöcsök gyomrában kötött ki...:)

Nagyon örültem neki. Ilyen távolságból ekkora hallal még nem láttam búbost, nem győztem visszanézegetni az LCD n a képeket...:)
Örömködésemnek egy kis vöcsök vetett véget, az előttem lévő "repce labirintusban" vadászgatott, hol feljött, hol lebukott. Úgy látszik ez amolyan "vöcsök szokás" ...:))
 Azonnal ráálltam...Élességet persze nem is bírtam csak kézzel állítani, de úgy érzem egész jó kis festményszerű fotót sikerült róla készítenem:





Három és fél órát töltöttem a májusi vízben, hajnalban......konkrétan : szétfagytam...:(
De úgy érzem megérte. A Sors megint szép képekkel hálálta meg fáradozásaimat, igaz megint csak nem azzal, amit fejben már kiexponáltam...de a Sors már csak ilyen...... elnézem neki...:)

4 megjegyzés:

  1. Erre szokták azt mondani, hogy ember tervez, Isten végez...:o)))
    De nagyon jók a fotók! :o)

    VálaszTörlés
  2. Remek történet, gratulálok a fotókhoz.

    VálaszTörlés
  3. A hal lakoma nagyon szuper lett ;-)

    VálaszTörlés
  4. Jó ez a vöcskös sorozat! Gratula!

    VálaszTörlés