A homokbánya

Mint arról tavaly előtt is beszámoltam, az MME Kókai Munkacsoportjában szoktam időm engedtével madárvédelmi tevékenységet folytatni. Hozzánk tartozik a Kóka szélében lévő egyik lezárt homokbánya is, melyet minden évben rendszeresen elfoglalnak a gyurgyalagok. Már a madarak érkezése előtt komfortossá szoktuk tenni nekik a homokbányát, hogy a meredek partfalon könnyen ideális költőhelyet találjanak. Természetesen az én agyam a munka közben is folyton azon járt, hogy honnan kel a nap, hová lenne érdemes beszállóágat kitenni nekik, hogy kellene a tavaly előttinél is szebb képeket készíteni...:) Ma hajnalban végre minden ideálisnak tűnt, a beszállóágaim már egy hete kint voltak, hogy a madarak szokják a jelenlétüket. Az egyik közelebb portrékra, a másik pedig távolabb kicsit az "akciókra" kihegyezve.. Már sötétben a lessátorban hasaltam. Még fel sem jött a nap, amikor is megérkezett az első vendégem...egy cigány csaláncsúcs..: Majd szinte varázsütésre kijöttek a gyurgyalagok is odújukból, elsőnek a közeli villanydrótra ülve, álmosan figyelték a felkelő rétet. Olyan 9-10 párat számoltam meg, ami ha jól emlékszem kicsi növekedés a tavaly előttihez képest. Ezen kívül megfigyeltem egy pár parti fecskét is, ami ezelőtt itt nem költött ! Szóval feszülten vártam hogy szinkronba kerüljenek az első napsugarak és a gyurgyalagok a beszállóágaimon... Nem kellett sokat várnom, a távolabbi beszállóág egyértelműen az egyik párocska találkahelye lett...: A hím miután valami ajándékot hozott a tojónak, rendszerint át is nyújtotta neki: A tojó a hím távollétében persze azonnal szépítkezni kezdett...Mindent az utódokért ! :) : A nász itt borítékolható volt...Sajnos szégyenlősen tőlem a másik irányba fordulva történt mindez: Persze akadtak érdekesebb jelenetek is , pl amikor a hím fel feldobálta a zsákmányt, mielőtt odaadta volna...: Közben a közeli beszállóágon is megindult az élet, azt egy másik pár használta: Volt hogy egészen érdekesen pózoltak a fotósnak, nagyon aranyosak voltak: Egy méhecske élete utolsó pillanatait egészen közelről tudtam végignézni... Szinte sajnáltam , (mert nagyon szeretem a mézet :) )..., de ha arra gondoltam hogy mostanában micsoda galibát okoznak nekem ezek a méhek az erdei madáritatómon....elégtétel érte ez a kép...:) Hát így vannak a gyurgyalagjaink mostanában, nagyon szeretm őket, könnyen fotózható, hálás , szép madarak. Nem véletlenül lett a gyurgyalag az MME Kókai Csoport címermadara és nem mellesleg a "2013 év madara" is...