Az etetőnél...

Decembert írunk. Annak rendje és módja szerint beköszöntött a hideg. Kb 2 hete már hogy etetem az átalakított erdei lesem környékét. Eleinte alig jöttek a madarak, pár napja viszont leesett az első hó is, és ez mindent megváltoztatott... Szegénykék nehezen találnak táplálékot a hótakaró alatt, bár valljuk be, etetés nélkül sem halnának éhen, a könnyű csemege mégis messziről az objektívem elé csalja az állatokat. Egy belső "kameraállás" a lesből...:



Még sok csiszolnivaló van a les környékén (beszállófák, háttér, függöny stb) , de azért pár szép képet már sikerült készítenem:










A les egyik nagy előnye a régihez képest hogy nagyobb a kilátás az erdőre. Ennek köszönhetően vettem észre a szemközti dombról közeledő őzet:



Láttam rajta hogy sovány és hogy lassan mozog, de csak a kép nézegetésekor láttam , hogy dróthurok van a nyakán... Inkább nem mondom ki érzelmeimet melyek ezt a világot jellemzik, ezt mindenkinek a fantáziájára bízom, nem szalonképes. Milyen szörnyszülött képes erre? Vajon tudja milyen nyomorultul pusztul el így az állat? Talán ha saját bőrén érezhetné....
(idehaza szóltam vadőr barátomnak, talán ennek a jószágnak megváltás lenne a golyó és ő talán leszedi a többi valószínűsíthető hurkot...)
...
...
Alig ballagott el az őz, szinte ugyanott jelent meg egy róka... Fantasztikus kép lehetett volna,ahogy a csillogó fehér hóban téli bundában figyel...., ha épp nem az objektívem cseréjével vagyok elfoglalva.. Hiába cincogtam, rókám rám sem hederített...rövid szimatolás után elment.
A lesem másik nagy előnye, hogy a jobb oldalán van egy üveg nélküli fotózási lehetőség is. Ezt az ölyves képet így készítettem:



Alapjában véve az első alkalmam volt ebben a lesben, mégis elég sok mindent láttam , még ha jó kép nem is mindenről született. A megfigyelt fajok:
szén-kék-barátcinege, mezei veréb, citromsármány, meggyvágó, szajkó, zöldike, őszapó, vörösbegy, fácán, fekete rigó, egerészölyv, karvaly, nagy fakopáncs, róka, őz, na és két kóborkutya...:(