Ha lassan is, de emelkedik a vízszint a tavakon. A múltkori félszigetre ugyan még be lehet jutni, de már nagyon nehéz és értelmetlen is: a parti madarak egyértelműen a túloldali nádas előtti részen mozognak. Már pedig a fotósnak oda kell menni, ahol a madarak mozognak... Tervem egyszerű, előző nap feltérképezem a lehetőségeket, ha akkor be tudok jutni a nádas elé az ingoványon át, akkor az menni fog másnap hajnalban is. Ment is.
Ma hajnalban már sötétben egy kis kiemelkedő "dombocskán" vártam a napfelkeltét és a parti madarakat. Körülöttem mindenhol sár és mocsár. Azaz csak a napfelkeltét kellett várnom, a madarak már érkezésem előtt ott voltak. A cankófélék felháborodva vették tudomásul a területükre behatolót és tova szálltak. Egy gólyatöcs pár keresgélt még a vízen, ők csak álmosan odébb repültek vagy 30m t, de nem igazán érdekelte őket hogy egy bolond a sötétben sátrat állít a mocsárban... Kidobáltam a csalinak kivitt keszegeimet is, hátha bejön rá a barna rétihéja, majd elhelyezkedtem. Biztatónak tűntek a gólyatöcsök, olyannyira hogy 15 perc múlva már a sátram előtt jelentkeztek fotózásra. Fényerős objektív ide vagy oda, a félhomályban nem lehet jó képet készíteni, várnom kellett. A sátramat egyértelműen a mozgásterük közepére sikerült felállítanom, így újabb 20 perc múlva ismét előttem voltak. Na ez már alakul..:
Szerencsére volt hogy egész közel jöttek..:
Persze a nap is szépen kezdett kisütni, így egyre ideálisabb fények mellett tudtam fotózni ezt az igen érdekes kis madarat. Bevallom kedves Olvasóimnak, ezt a kevéske zöld nádat, jómagam ültettem oda előző nap... Szerintem szép lett:
Egy teknőcöt láttam a vízben kifelé jönni, érdekes módon eddig ezen a tavon még nem találkoztam teknőssel..mintha valahová sietett volna...:
Gólyatöcsökön kívül közben azért más madarak is érkeztek "lőtávolba", pl egy réti cankó :
egy bíbic:
Közben a teknőcünk csak haladt meg haladt...olyan céltudatosan ,olyan egyenesen, hogy viselkedése mármár gondolkodásra késztetett:
Keresgélés közben teljesen megfeledkezve magáról, majdnem a sátramnak jött ez a sárgabillegető...Nem is fért bele az objektív közelpontjába..:
A másik oldalon pedig egy békés kis lile került ideális távolságra:
Ám egyszer csak a békés madárka kis kötözködőbe ment át, ahogy megérkezett a konkurencia.. Vicces látvány volt a "két kiskakas" marakodása, amelyről ugyan lemaradtam, de a pöffeszkedős jelenet megvan :
A gólyatöcsök is kínáltak alkalmat a kattogtatásra, zsákmányukat hol a levegőben ...:
hol pedig a vízen kapták el..:
hogy utána kicsit megpihenjenek..:
De hová lett a teknőcünk ?? .............Hát persze ! A gazfickó nem véletlenül hajtotta magát oly céltudatosan esetlen lábaival.., már messziről kiszagolta a héjának kitett keszegeket ! Szépen egyesével tömte őket befelé, esélyt sem hagyva egy jó rétihéja fotóra..:
Sebaj, van fotózni való így is bőven ! Jobb oldalamon cankók közelednek, szüntelen hallatják hangjukat:
De a hangulat közel sem baráti közöttük...Szüntelenül "kóstolgatják" egymást...nem férnek el egymástól..Érzem is hogy jó kép van készülőben....csak meg kell várni a megfelelő pillanatot...és valóban...a két piroslábú cankó meghozza nekem a nap képét amikor egymásnak ugranak:
Ezután még egy két csípés , rúgás, majd mindenki megy a maga dolgára...:
Alig ocsúdok föl a cankók verekedéséből, figyelmem a gólyatöcsökre irányul.. Nem a megszokott táplálékszerző köreiket járják, hanem valami egész érdekes dolog történik körülöttük.. Az egyik megáll a vízen, a nyakát nyújtogatja...
A másik körbe körbe járkál körülötte, kerülgeti ....
ÚRISTEN ! Mintha ilyet már láttam volna a cigányrécéknél tavaly ! Csak neeem ????
DE !!! Itt bizony a gólyatöcs nász következik! :
Tökéletes fényekben, tökéletes háttérrel...ideális távolságban.. Kívánhatnék többet ???
A madarak a nász végeztével megható módon egymáshoz simultak ! Érezhető volt a kötődésük egymáshoz, abszolute érzelmi alapon. Hihetetlen ! Ilyet más állatfajnál eddig én nem tapasztaltam.
A képeket nézegettem vissza a gépbem LCD jén , alig hittem a szememnek, hogy ilyen szerncsés vagyok. Közben persze a fél szemem a sátoron kívül volt...sose lehet tudni. Odakint a másik gólyatöcs pár is valahogy a revírbe keveredett...(majd elfelejtettem mondani, hogy 2 pár gólyatöcs járja a területet...)
Nem tudom mi van ma a levegőben, de a cankók és a lilék harciassága mintha rájuk is kezdett volna átragadni.. Elkezdték egymást üldözni, csípkedni, igaz nem olyan agresszívan ahogy azt a cankók tették..:
Azért volt, hogy egyik másik a víz alá került..:
Hogy pontosan mi volt az indítéka a háborúnak , azt őszintén megmondom , nem tudom. Vagy terület vagy szerelem féltés annyi bizonyos...
Nem beszéltem még a nyílt vízről. Itt igazából komoly dolgok nem töréntek. A szárcsák abszolut uralják a tavat, rengetegen vannak. Egyszer az egyik kijött a sekélyesbe , pont ott ahol a teknőcünk pihentette megfáradt lábait...
A szárcsa tudvalevőleg nem egy félős madárfajta, a tavon is gyakorta komoly balhékat rendeznek egymás között is...Ez a példány észrevette a "mozgó kavicsot" és szemmel láthatóan kíváncsiságból közeledett felé..
Kicsi hüllőnk érezhette hogy itt az idő a védelmet nyújtó páncél alá bújnia, nem vállalt semmilyen kockázatot a kötekedő madárral szemben, melynek tekintete sokmindent elárul természetéről...:
Mivel a teknőc nem ült fel a provokációnak, a szárcsa továbbállt, kicsi teknőcünk pedig (a keszegeimmel a hasában..) folytathatta útját hazafelé..
Ahogy lassan én is elkezdtem pakolni, miután a les elé érkező bíbicről még elkészítettem egy utolsó portrét:
Jó érzés volt 6 órai hasalás után végre felegyenesedni...,igaz ezzel a nyílt vízen a szárcsák hada megindult a tó másik felébe..
Megindultam kifelé a mocsárból, valahogy most nem zavart a mocsárszag és a marasztaló iszap...
Fantasztikus reggel volt, remek képeket készítettem, köszönet a Sorsnak érte !
Vajon lesz e alkalmam még itt parti madarakat fotózni, mielőtt mindent elnyel a víz ?
A magaslesemből, amelyből remek a kilátás a kihelyezett beszállófára, ráadásul az üvegen keresztül én kilátok, de ők nem látnak be..:
Idén 3. alkalommal ültem ide ki, amely ugyan nem sok, de nekem elég ahhoz hogy rájöjjek, a rétihéják idén nem úgy mozognak mint tavaly. Gyakorlatilag a közelembe sem jöttek...:( és alig alig látni őket. Talán még változhat a helyzet, de azt hiszem könnyebb témák reményében ezt a helyet most egy időre jegelni fogom.
A kakukkok viszont aktívabbak mint tavaly. Fájdalomdíjként az egyik beszállt egy cseppet sem közeli bodzabokorra, amely igen szép környezetet kölcsönzött ma reggeli képemnek, melyet 400 as objektívvel készítettem 2x konverterrel megtoldva:
A képnek örültem,mert nincs még használható kakukkos képem, ugyanakkor a tudat, hogy befuccsolni látszik a rétihéja projectem, igen elkeserítő... Vajon lesz folytatás ?
