Randevú a jégmadárral

Hazánk egyik legszínpompásabb madara , a vízpartokhoz , tavakhoz ragaszkodó jégmadár. Alulról narancssárgás hogy a vízből nézve beleolvadjon a nap fényébe, felülről égszínkék hogy a ragadozók elől beleolvadjon a víztükörbe...Igazi "remekmű". Nem csak ezért fáj rá a fogam már régóta, hanem mert "könnyen" látható kishallal vagy békával a csőrében és ez kétségkívül jól mutat a képen. Sajnos a mi környékünkön még a vizek mellett is ritka és kiszámíthatatlan. Ezért örültem meg nagyon, amikor fotós barátom Endre felhívott, hogy a tavalyi Duna holtágon ismét megtalálhatók a jegesek. Ma reggel 6:30 ra volt megbeszélve a találka a Szentendrei szigeten. Odaérkezve egyből az jutott az eszembe hogy ha jégmadár lennék, bizony én is csak ilyen helyre költöznék...:



Rövid keresgélés után fel is fedeztük az egyiket, amint egy vízbe bedőlt fa tetejéről fürkészi vadászterületét..:



Igazi vadregényes holtág, a kedvenc helyük egy befolyó melletti beszállófa. Ide vertük fel sátrunkat is..:



Sajnos már reggel látszott, hogy ma a nap támogatására nem számíthatunk..sőt, néha az eső is rákezdett... Szerencsére ez a vízhez szokott madarakat egyáltalán nem zavarta, rövid idő után meg is jelent az egyik a beszállófán:



Lélegzetemet visszafolytva figyeltem és fotóztam, de hamar rájöttem hogy felesleges a nagy óvatosság... Annyira bele volt feledkezve a vadászatba, hogy egyáltalán nem érdekelte hogy 8-10m ről fotózzák. Csak a vízre koncentrált percekig, majd egy hirtelen mozdulattal belevetette magát a Dunába majd kishallal a csőrében szállt vissza a helyére.:





Ezután a kishalat pár oldalra csapkodással "lepofozta" és lenyelte. Pár perc múlva pedig egy békát zsákmányolt, sajnos ezt pont az ellenkező irányba "intézte" el, így kép erről nem készült... Később még a sátram tetejére is felszállt , majd volt hogy ketten is megjelentek előttünk. Kb másfél óráig tudtuk őket fotózni, ezután kissé ritkult a látogatásuk és engem is hazaszólított a munka... Csodálatos élménnyel és képekkel lettem gazdagabb, köszönet érte barátomnak Szabó Endrének !

Üzekedés

Július vége , augusztus eleje "köztudottan" az őzek nászának az időszaka. Ebben a két hétben a "szerelem mindent legyőz" elv abszolut érvényesül, félreállítja még az óvatosságukat is. Főképp a fiatal bakok "őrülnek" meg ilyenkor, de az egyébként alig látható "matuzsálemek" is előbújnak rejtekhelyükről a szerelem reményében.
Tanuló év ez nekem, eddig még sosem csaltam be őzet síppal, na talán majd most...
A vadhívás CD sokszori meghallgatása és a síp beszerzése után "felkészülten" indultam őzet hívni.
Az első 4-5 alkalommal nem sok sikert értem el, hiába fujkáltam a sípot tenortól a basszusig a hang minden tartományában több helyen is...:( Egy kóbor macskával próbáltam önbizalmat szerezni, amely az egércincogásomra ezerrel szaladt felém, majd felismerve az átverést, ilyen morcos képet vágott:




Vadőr barátaimtől tudtam meg hogy valszeg kicsit késik az üzekedés. Viszont kezdtem kiismerni a helyeket, láttam hol mi mozog. 1-2 napra rá már láttam amint bak és suta együtt "lógnak" . Majd a bak kissé lemaradt, így takarásból próbáltam hívni ugy 200 m ről. A bak elindult felém de olyan 60-70m re megállt és végül a biztos suta irányába indult tovább.



Másnap vadőr cimborámmal beszéltünk meg hajnali találkozót, 5 kor már a területen voltunk. Egy viszonylag nyugodt tarlón próbálkoztunk, nem eredménytelenül.... Még napfelkelte előtt 2 suta és egy róka keresgélt tőlünk ugy 200 m re. Magam is meglepődtem hogy a süldő róka ilyen távolságról is kitűnően hallotta jól bevált egércincogásomat, majd vágtázva indult felénk...meg sem állt ugy 25m ig...:)
Sajnos fény hiányában csak ilyen képre futotta...



Rókánk a gép hangjára sértődötten távozott a közeli fasorba, ahonnan pár perc múlva egy suta kergette ki és el.. érdekes látvány volt..
Állítólag a gidát is megtámadja, ezért a suta reakciója...hmm, nem tudom hogy valós e, de az biztos hogy rókánknak nagy szerencséje volt velem, nélkülem alighanem le lett volna tartóztatva...
A nap érkezése után hívni kezdtünk, pár percre rá óvatlan tavalyi kis bak szaladt a dombtetőről egyenesen felénk. Hihetetlen volt hogy egészen 10m ig jött, és miután tényszerűvé vált hogy sutára még csak nem is hasnonlítunk, azután is nehezen hitte el hogy átverték.




Hazafelé indultunk, de félúton megálltunk még egy tarlón ami két kukorica között helyezkedett el. Ismét hívni kezdtünk, majd kb 10 perc után a szemközti kukoricásból is egy fiatal bak jött ránk. Ő egy fokkal óvatosabb volt, beállt egy fotóra majd miután kiszúrt magabiztosan távozott...



Nem tudom lesz e még módom idén bakot behívni, de sokmindent tanultam a kalandokból. Pl azt hogy a komolyabb bakok már az elején párt találnak és azt nehezen hagyják ott. A sípos "csalás" inkább a fiataloknál működik jobban.
Az igazi öreg matuzsálem bak fotó még várat magára...

Nyári forduló

Jó ideje nem jelentkeztem már... Ennek oka, hogy jó képet sajnos nem sikerült készítenem mostanság. A magas takarás és a sokfelé fellelhető táplálék nem kényszeríti "magamutogatásra" az állatokat. Magyarul fogalmazva: jó ideje nem láttam semmit..:((( Az itatóm sem úgy működik ahogy azt elterveztem, ennek (egyik) oka hogy idő hiányában képtelen vagyok friss vízzel feltölteni. De igazából amugy sem érezem benne azt a sikert amit mondjuk egy téli nap hozna ugyanott két marék szotyival...Nemrég viszont fordult az év. Ismét rövidülnek a nappalok és elkezdtünk rohanni a tél felé. Szinte el sem kezdődött és nemsokára vége a nyárnak. Szép sorjában megkezdődtek a betakarítási munkák is a határban, remélem egyre nagyobb teret engedve nekünk fotósoknak... Felénk először a repce, majd a búzatáblák vesztik fejüket a vagyont érő gépek előtt..
Ki is mentem néhány alkalommal az egyik learatott tábla szélére "piackutatni"..
Nem akartam hinni a szememnek: A tábla közepén egy gyanús földkupac alól süldő róka lépett ki ugy 250 m re. Pár perc múlva pedig az erdő széléről csatlakozott hozzá egy idősebb, majd némi játék után elindultak vadászni. Természetesen nem felém hanem az ellenkező irányba. Hogy én tavasszal mit össze nem keresgéltem egy jó helyen fekvő kotorék után, és itt volt a szemem előtt a legideálisabb napsütötte helyen ! Így most idén csak egy tájképre futotta itt, némi rókával a háttérben...

Álmatlanul...

Talán a tegnap esti foci utáni három sör...:) , vagy talán a 35C fokos nyári meleg volt az oka, de ma hajnalban már 3 órakor csak forgolódtam az ágyban, nem bírtam aludni. Egy óra kellett hozzá hogy tetté érjen a gondolatom: bizony én ma meglesem a felkelő napot ! 4 órakor már a mezőn voltam , a felkelő nap pedig tényleg ilyen szép volt:


Illetve még szebb lehetett volna, ha a kép aljában lévő fácánkakas még egy kicsit feljebb húzódik a szalmabálára, ugy a nap közepébe.... de nem tette..:(



Sebaj! Ez így is szép volt, de induljunk tovább, kihasználva a napunk egyre kedvezőbb hajnali fényeit... Egy búzatábla mellett mentem el a patak felé, amikor is egy bakot riasztottak fel lépteim. Kép nélkül maradt ezen élményem...
Elérve a búza alját pedig egy legelő magányos sutába botlottam pár kattintás erejéig. Olyan hirtelen termett előttem hogy nem tudtuk eldönteni hogy melyikünk lepődött meg jobban.



Visszatérve autómhoz egy teljesen másik irányban döcögtem tovább. Pár km el odébb a földút közepén vagy 300m re újabb sutát vettem észre. Nem akartam vele különösebben foglalkozni, de távcsövem segített felismerni a lábai közt mozgó füvet: gida ! Na ez így már más felállás... Kiszállva ,görnyedve közelítettem feléjük. A suta valamit megérzett mert a jó szelem ellenére kissé bizalmatlanul indultak elfelé a combig érő napraforgóban. Ameddig tudtam közel kerültem, majd erre a képre futotta :



Örültem nekik ,mert gidát még nem fotóztam. Ezután békésen elballagtak a nagyobb takarás irányába.
Folytattam utamat, néhány km el később egy terepjáró szegődött a nyomomba. Az egyik terület gazdája volt terepszemlén. Ahogy lassan gurultunk egyszer csak előttem vagy 250m re ismét foltot láttam: róka poroszkált az úton. Gyorsan összeállt fejemben a haditerv: félreálltam majd gyalog követtem a másik kocsit. Tervem bevált: a kocsi hangjára a róka beugrott a repcébe, majd pár perc múlva előjött.Sőt ! Az eddig elfelé menő róka most felém jött! Persze ekkor már kb 60 m re voltam tőle, "képre töltve". Azaz tőlük ! Ekkor láttam amit eddig úgy gondoltam hogy csak a Vukban létezik: öreg kivénhedt róka tanítja vadászni a kicsit !
Fantasztikus volt ahogy az öreg elöl , a kicsi mögötte, ballagnak pont felém ! Aztán mintha az öreg odaszólt volna : "na most figyelj!" , majd egyetlen mozdulattal bevetette magát a repcébe:



Sajnos "árnyékra vetődött"...

Ezután tovább ballagtak felém, de hol bementek a repcébe, hol kijöttek, már nem tudtam megállni hogy ne fotózzam őket:




Sajnos olyan képet nem volt módomban készíteni amin mind a ketten jönnek felém, mert ismét bementek a repcébe és ugy 10m re lehettek tőlem amikor nagy fújtatással "szagot fogtak" és elrohantak.. Sebaj, így is végtelenül elégedett voltam.:)))

Hazafelé már semmi különös nem történt, egy érdekes "tájképet" készítettem még a falunkról pár km ről, 400 as teleobjektívvel...



Végül örülök az álmatlanságomnak, fantasztikus hajnalom volt ! Lehet hogy többet kellene innom ??? :D

Biharugra

Pár hónapja egy barátom mesélte nagy átéléssel hogy Biharugrán voltak "nyaralni" és milyen szép hely és még jégmadarat is látott ahogy a panzió mellett vadászik a csatornán és hogy és hogy....stb stb... Kb ennél a szónál meg is állt a gondolatmenetem hogy: "jégmadár" ! Milyen régen szeretnék már jegest fotózni, csőrében valami finom falattal... El is határoztam hogy amint időm engedi , "elviszem a családot valami nyugodt helyre" nyaralni...:) Persze ők rögtön átláttak a szitán amint a "gugliba" beütötték hogy "Biharugra"... : halastavak, madárvárta, nemzeti park...stb találatok egyből elárultak ,hogy itt bizony aktív madárfotózás készül...
Nos, most ide kellene beszúrnom a jégmadarat a hallal, de ezt most az olvasóm fantáziájára bízom...:( Sajnos a dolognak nagyobb lett a füstje mint a lángja...:(, a rossz idő nemcsak a fényeket tette tönkre, de a méltán híres madárvilágot is inaktívvá tette. Ezen kívül rá kellett jönnöm hogy ezen a csodálatos vízi világon nagyon nehéz fotós szemmel és technikával fogást találni. A halastavak és az egész környék ugyan valóban teli van a legkülönfélébb madarakkal és állatokkal, de ezt maximum a megfigyelő toronyból távcsővel lehet érzékelni. Ez pedig a jó képhez nagyon kevés... De lássuk időrendben:
csütörtök: eső
péntek : eső...de már nem bírtam magammal és kiültem egy tábla szélére leselkedni..




szombat : eső....na jó délután kezdett kisütni a nap...




Aztán este csak kiültem egy madármegfigyelő toronyba "madármegfigyelni"...





Igazán jó képet nem sikerült készítenem, bár jópár gém és kócsag húzott el előttem.

Vasárnap pedig jöttünk haza, de előbb még csináltam pár képet a faluban. Apropó falu! Nem tudom leírni hogy milyen érdekes kis település is ez. Mintha megállt volna az idő a '70 es években, rendkívül csendes és nyugodt itt az élet, de mindamellett megvannak a mai kor "modern vívmányai" is. Előbbire azt értem pl hogy átmenő forgalom = 0, azaz teljesen természetes dolog hogy a kócsagok gémek stb "menetrendszerint" közlekednek a falu légterében vagy pl majd minden villanypózna tetején lakott gólyafészek van, de pl itt aztán semmi sem érződik abból hogy a fecskéink veszélyesen fogyóban vannak...Majd mindenkinek van traktora és a kiírás szerint "élelmiszer jellegű bolt"-ban lehet választani a két kosárnyi árukészletből...
Biharugra nagyon rendezett, tiszta és barátságos, e tulajdonságait és útjait sok település irigyelné. Kis parkok, játszótér, utcatáblák, rendőrörs stb mintha csak a Balcsi parton lennénk...csak a házak kora és a beruházások hiánya árulkodik arról , hogy bizony e vidék csak a töredéke összegből gazdálkodik... De azt hiszem talán pont ennek tudható be hogy még megvan a maga varázsa...







Végül de nem utolsó sorban mit tanácsolok az ide induló fotósoknak? Jó időben menjenek..:) és ha tehetik inkább az őszi madárvonulást válasszák, a fokozottabb látvány érdekében. Vagy a legjobb ,ha helyismerettel rendelkező valakivel felveszik a kapcsolatot, aki esetleg tudja azt amit nekem 4 nap alatt nem sikerült kiderítenem... Ősszel én nagy valószínűséggel ismét megpróbálom !

A homokbánya

Nemrég megérkeztek a várva várt gyurgyalagjaink a kókai elhagyott homokbányába. Igen, gyurijaink, ugyanis ez a színpompás madár az MME Kóka Csoportjának a "címermadara" , ahol én is madárvédelemben tevékenykedem egy ideje. (www.mme-koka.hu) A bánya még érkezésük előtt fel lett készítve egy közös munka folyamán, kiigazítottuk a partfalat és gaztalanítottuk a telepet, hogy érkezésükkor a legnagyobb rendben legyen minden.
Ma hajnalban már korán kimentem és a lessátor felállítása után néhány beszálló ágat tettem ki nekik. Napfelkeltével egyre aktívabbak lettek, majd hamarosan neki is láttak a napi teendőknek, mint pl. a fészkelőhely kitakarítása..:



Hamar észrevették az új , kényelmes "kiülő ágat" ami persze némi területi vitára adott okot, nem kis örömömre..:) :



Persze azért nem csak csupa veszekedés az életük, jut idő a romantikára is... :



Sőt ! Rendkívül érdekes, ahogy a hím ajándékkal kedveskedik a tojónak és néha egy egy finom falatot hoz neki az áhított szerelem reményében:



Nem is értem hogy az embereknél miért nem elég ehhez egy lódarázs.....:)) De tény hogy náluk működik a dolog, a jutalom nem marad el..: (Elmúltál 18 éves? Ha igen lapozz tovább...)



Szóval így zajlik gyurgyalagjaink élete, köszönik jól vannak. Remélem hamarosan az utódokról is készíthetek pár felvételt...:D

Rókakölkök...

Pár napja Szabó Endre fotósbarátom bejelentkezett,mégpedig hogy az általa ismert tavalyi róka kotorék lakott, és ha gondolom menjek és próbáljak meg kisrókákat fotózni, neki már sikerült. Sajnos az általam ismert kotorékok vagy lakatlanok, vagy fotózhatatlan helyen fekszenek, így örömmel fogadtam a tippet. Tegnap hajnalban már a helyszínen voltam , de annak ellenére hogy az első májusi hajnalt köszönthettem napsütésben, a kölykök és így a képek is elmaradtak...:(
Ma hajnalban ismét bepróbálkoztam....sajnos felhős idő volt, némi esővel, így nem sok reményt fűztem a dologhoz. A gépet is eltettem, félve a beázástól. Úgy 8:30 körül járhatott az idő, amikor elkezdtem csomagolni. Az utolsó utáni pillanatban pillantottam meg egy pár vörös fület a magas fűben, amint éppen odébbvándorol pár métert..:) ...... Ugy 30 percig maradtak kint (ketten voltak), de elég álmoskás hangulatban voltak, nélkülözve minden akciót. Így be kellett érnem "sima" rókakölyök fotókkal a magas fűben, bevallom nagyon örültem nekik..:)) Mégegyszer köszönöm a tippet Endrének !