Kopp....

Nagy izgalommal vártam a hétvégét : most megcsinálom a tuti pályázati anyagot !... A "KÉP" et. Ahogy az a nagykönyvben meg vagyon írva.. Tuti a les, jó idő, napfelkelte hajnali fények, vércsék mindenfelé... Alig bírtam éjjel aludni...vajon milyen képeket rajzolok ma a memória kártyámra??
Odafelé egy pillanatra azért megfordult a fejemben, az örök érvényű szabály..: "Amikor úgy tűnik hogy biztos jó képeket készítek, akkor nem jön össze. Ha meg nem várok semmit, akkor meg bejön valami..."
Ááááá, hülyeség !! : hessegettem el a fejemből a negatív gondolatokat mielőtt valami láthatatlan szellem meghallja és úgy is lesz....--- Itt ma aratni fogok, ez nem lehet kérdés, ezt már a múlt hét is előre jelezte !!!
..
..
Sajnos késve indultam, Sanyi barátunk bealudt..."Amatőr!" Gondoltam...."Nélküle is megcsinálom az Év képét..."...:)

Késve érkeztem a leshez is, a vércsék már ébredeztek a környéken. Nincs idő a beszállóval tökölni, marad ez...
4:30 lehetett amikor elhelyezkedtem és vártam.... Aztán vártam...vártam ..vártam .............:(  csak  vártam..
Egészen vagy délig....:(((
---
---
Igen, megtörtént az, amire egy lyukas garast sem tettem volna: egész délelőtt egyetlen koszos veréb sem szállt a beszállóra !  Egyszerűen aggyal felfoghatatlan ! A múltkori után meg pláne !
Nem csak fáradt voltam a 3 órási keléstől, de idegileg is megviselt ez a sikertelenség.
Már fogalmaztam is apróhirdetésemet fejemben: "Canon 7D + 400 as teleobjektív hobby megszűnése miatt, áron alul sürgősen eladó. Irányár 100 ezer Ft ..."
:(((
Nos, hát ez van. Nem mondom hogy nem kattintottam egyet sem, mert látnivaló az volt :
Ahhoz képest hogy nemrég 2 teljes héten keresztül végigkergettem a határban a fácánokat, hogy egy nyamvadt dürgő kakast tudjak megfelelő távolságból fotózni, ahhoz képest most nemhogy kakatoló, de párzó fácánokat is láttam nem egészen kb 10 méterről !!!!!! Persze csak légifelvételt csinálhattam róluk a magaslesből, nehogy már jól érezzem magam a "csúnya" homogén háttér miatt......:

Csak a fajgazdagság kedvéért , volt itt örvös galamb :

Sárgarigó (jó messze...):

Beszállt a nagy fűbe azért egy vörös vércse is (csak hogy idegesítsen...)

És végre megláttam a két legizgalmasabb fajt amit idénre erre a helyre vártam nagyon, a kék vércsét :

és a szalakótát..:

Ez utóbbi két fajjal még ilyen közelről nem találkoztam. Egyszerűen gyönyörűek voltak...
Személyükben ma olyan fajokat láttam, amik nem csak országszerte, de Európa szerte is igen ritkák ! A Kárpát medence szinte az egyetlen mentsváruk, ahol megtalálják még életfeltételeiket, és háborítatlanul élhetnek. (köszönhető a Hazánkban aktívan működő madárvédelemnek, a Nemzeti Park-(ok) és az MME munkatársainak..)  Azonban egyetlen normális képet sem készítettem róluk, hiába a több napi megfeszített munka ami hozzájuk fizikálisan végre közelebb hozott...
Zárszónak mit is mondhatnék ezek után ?
Talán kitaláljátok...: Egyszer hopp, másszor kopp...

A titkos project...

Hónapok óta dolgozunk egy titkos projecten, már többször volt róla szó a naplómban. Nos fellebbentem a fátylat:
A Nemzeti Parkkal egyeztetve egy ideiglenes leshely felépítésére kaptam engedélyt, hogy mint az MME Tápió Vidéki Csoportjának fotósa, dokumentálhassam a NP területén lévő vércséket. :)
A magasles , a vércsék (mesterségesen kihelyezett) költőhelye és vadászterülete közt helyezkedik el. Remélem, hogy mielőtt az oduhoz repülnek - egyéb pihenőhely híján- megállnak majd a beszálló fáinkon is...
Az építésről már volt szó korábban, nem volt egyszerű, sokat dolgoztunk rajta, 4-5 nap kellett hozzá, hogy küzdve a terepviszonyokkal, idővel, energiával, végül is felállíthassuk a lesünket Sanyival.

Az oldalára még egy szalakóta odu is került, pusztán madárvédelmi szempontból... hátha...:)

A kilátás csak egy vékonyka üvegen keresztül történik, mégis pazar a panoráma...:

Belül pedig teljes sötétség  uralkodik, így maradunk kívülről "láthatatlanok"..:

 

 

 

A mai az első alkalom, hogy végre kipróbálhattuk a lest élesben. Természetesen még sötétben a lesben voltunk, felhőtlen az égbolt,  vártuk hogy felkeljen a nap...

Hihetetlen, de a kezdet nagyon durvára sikeredett: Egy vörös vércse tojó jelent meg alig fényeknél , gyíkkal a csőrében ! :)))

 

 

 

 

Nagyon jó mozgás volt, több pár vércsét is láttunk. Végre megfelelő fényekben is fotózhattuk őket, itt épp egy hímet:

 

 

 

 

 

Ismét tojó, ismét gyíkkal..:

 

 

Azután pedig egy általam még sosem látott jelenet vércsééktől: Az ajándékozás !

 

 

Kár hogy nem felénk fordultak...azért elsőre ez se rossz...;)

 

 

 

 

Pedig már nem a legjobb fények voltak..:

 

 

Egy seregély is tiszteletét tette:

 

 

 

 

Hát mit is mondjak?? :) Nem várt bombaként robbant a les, hihetetlen pillanatok, gyönyörű madarak, fantasztikus környezet, nagyszerű élmény ami ma ért itt minket !

Mondom ezt annak ellenére, hogy idehaza a monitoron azért máshogy festettek a képek...valahogy nem is tudom...

A beszálló vastag, kissé messze is van...a fények pedig csak hajnalban ideálisak...

...

Egy napszemüveges, nagydarab rendőr jutott róla eszembe, amikor egyszer közúti ellenőrzés során odaadtam neki a csak félig kitöltött menetlevelet, mindössze ennyit mondott:  "Majdnemjó..."

 

Lesz jobb is, biztos vagyok benne....no és még nem volt itt minden főszereplő....;)

 

 



Les hátán les...

Jópár lest építettem már életemben , hiszen mindig alkalmazkodni kell a fotózandó témához. A legkülönbözőbb helyekre. Voltak kényelmesebbek, egyszerűbbek, hidegebbek, izgalmasabbak... Ezen bejegyzésem ez utóbbihoz tartozik...
A történet egy egyszerű megfigyelésen alapul: akármikor a vízi lesben vagyok, mindig látom a barna rétihéját mögöttünk a nádas felett leszegett fejjel prédára vadászni. Távolsággal nem, csak a szintkülönbséggel van némi gond... Sokat törtem már a fejem, hogyan lehetne lefotózni, ám most beugrott egy remek ötlet: egyszerűen besátrazok a leskunyhónk tetején...:)  Egyszerűnek tűnt, de vannak buktatói, meg kellett erősítsem a tetőt, majd fel kellett ugranom a mozgó csónakból a les tetejére... Semmi gond, megoldom! Már száguldok is a les felé....:

 

 

A közepes szél kissé megnehezítette a dolgomat, de végül csak sikerült elhelyezkednem..

Remek kilátás nyílik a tóra, ám a nád kissé magasabb mint gondoltam volna...:

 

 

 



Nem várok sokat, a rétihéja szinte menetrendszerűen érkezik.. ám kissé messze, a nád túloldalán.

 

 

 

 

 

Azt is sejtem merre lehet a fészke, már máskor kifigyeltem hol repül be a nádba,  ám számomra sokkal fontosabb a zsákmányszerző útvonala. Ez pedig a lesünktől nem messze kell hogy legyen, hiszen többször is járt erre. Jött is, szépen lassan felém billegve, ám amikor már majdnem kitölti a keresőt, mindig kifordul valamerre,  nagyon nehéz célba tartani. 

Ma 3 órát ültem fent a tetőn, ezalatt 3x jött a leshez közel. Egyetlen képet sikerült róla készítenem, amivel elégedett lehetek:

 

 

 

Nem vártam meg a teljes sötétséget, naplementekor indultam haza. Ám nem hagyhattam ki ezt a remek látványt: les hátán les...:)  Jöjjenek a nap werkfotói:

 

 

 

Ha a befektetett energia/eredmény hányadost veszem figyelembe, egész jól sikerült ez a mai nap..:)

 

 

A tavasz hangja..

Ha megkérdeznék,  hogy mi jut eszünkbe pusztán hangilag arról, hogy pl. "kutya", bizonyosan mindenki az ugatásra asszociálna. No de mi jut eszünkbe hangilag arról, hogy "tavasz"?
...
...
 Madárcsicsergés ? Tényleg? Na jó , de melyik?
 Számomra a tavasz egyértelmű hangja a fácán kakatolása. Mert előtte nincs, utána sincs (gyengén...) , tavaszi zsongásba bele kiáltó hangja pedig egyértelműsíti mindenkiben: Végre tavasz van !
Fácándürgés időszaka ez, amikor a kakasok , a riválisok és a tojók számára is meg akarják mutatni jelenlétüket.

Régóta szeretnék egy igazi dürgő kakasos képet,  végre most jött el az ideje , hogy időt és energiát is szánjak a dologra. AZ első lépés ugye a "piackutatás"... Mi mozog, hol mozog ? stb..
 Szerencsémre ezt jól szinkonba tudtam hozni, az esténkénti "Motorozás a kisfiammal" című tevékenységgel... Szerencsémre 2 : találtam is egy közeli ígéretesnek tűnő helyet. Egy kis nádas, egyik oldalán búza, másikon kis rét. Kifigyeltem, ahogy a búzába két kakas is sunnyogva araszolt, hogy alkalmanként fel-felegyenesedve, a messzeségbe kiáltsa: "ÁÁA" ...
Remek környezetet ad a búza tábla, ide fekszek ! 
..
Az első hajnal teljes kudarc...madarat sem láttam..hallani is csak alig a nádas túlsó oldaláról... Valahogy idén nehezen inult be a dürgés...Összességében végül az elmúlt 10 napban 3 hajnalt és 5 estét feküdtem kint.  Esténként mindig a búzában voltak, de ha hajnalban kifeküdtem ide, akkor meg a rétre mentek...grrrrr  Ha láttam is őket, csak igen messziről...
Valahonnan innen indult a project az első napokban...
Fácán a tájban...:

Aztán volt , hogy közelebb is jött, dürgött is...:

...próbáltam a felszerelést is tuningolni, de ez sem igazán segített..:

Már már fogytán voltam a türelmemmel és az erre a projectre szánt idővel, amikor úgy döntöttem még egy utolsó hajnalt beáldozok...nem a kedvencem a hajnali 4 órási kelés....:(
A nádas túloldalára megyek, innen jön a több hang... bár itt a fények csak később sütnek be, de hátha jobb mozgás lesz...közelebb kell kerülnöm!

Már sötétben a sátorban feküdtem, egészen a fűben....kell a jó perspektíva...
Valóban, itt mintha több kakas is szólna, sőt, egyet látok is ahogy ballag fel a dombra...:

A dombtetőn aztán elszólja magát..:

Hát persze hogy nem vagyok elégedett ! Semmitmondó képek, nekem több kell !
Csak jönne le a rétre....
..és jön is !! , de a hatalmas fűben az amúgy is megbújó madarat, alig látom, nem hogy fotózzam...:

Muszály 2x t használnom, mert valahogy nem akar közelebb jönni. Állványomat rángatom felfelé óvatosan a vizenyős fűből, muszáj feljebb emelnem a felszerelést, mert a nagy fű mindent eltakar..

Közben feszülten figyelek, mikor egyenesedik fel végre....
És igen !:

Ez már hasonlít arra, amit szerettem volna...:

Sajnos még így is messzi van...persze azonnal elbújik a fű alá... Várok.. Próbálom kitalálni, hol bukkan fel újra...
Aztán egy kicsivel közelebb újra meglátom...

Na eza az ! EZt a távot vártam, fények rendben, felém fordul ,remek ! , kiálts ! , ...és kiált...

de kiáltozás közben elfordul ! Grrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr:

Ez volt az egész fácános project legutolsó és legjobb képe. Szerencsére megvan a szeme....előtér, háttér is rendben, a 2x ő is elfogadható ilyen jó fényeknél...ám nekem mégis maradt pici hiányérzetem ... Talán pont annyi, hogy jövőre ismét belevágjak a tökéletes kép kergetésébe...
..
..
..
Amint hazafelé a mérlegemen gondolkodok (7 alkalom kontra dürgős képek..) egy pici sárga pontot veszek észre a búzában. Bizalmas kismadárka a sárga billegető. Nem kéri , hogy hajnalban keljek, úri fotós módjára, kocsimból fényképezem..:

Szép kismadár, könnyű préda. Szinte rosszul esik, hogy ilyen "olcsón" adja magát. De ha mindenáron fotózkodni akar, hát nem bánom !

 Nem úgy mint a kakasok...akik idén kikerülték sátramat...
A képeimnél egy dolog biztosan többet ér: a tapasztalat, amit ennyi alkalomból szereztem, hogy jövő tavasszal megcsináljam róluk a "Tökéletes dürgős képet"...:)