Mocsárvilágban...

Régebben említettem már egy "titkos helyet"...ahová a téli lesünket kívánjuk felállítani. Ez a Tápió vidékén van és nagy reményeket fűzök hozzá... bővebbet későbbre ígérhetek... :)
Egy biztos, a tónál lévő téli lesünk ebben a formában már csak víz alatti felvételekre alkalmas...:

Tegnap pedig elindult a project, werk képek hamarosan...
Utunk a leshelyig azonban igen kalandosra sikeredett. Ez a vidék rendkívül mocsaras, idén pedig -a sok csapadék hatására- súrolja a járhatatlanság határát. Hatalmas dagonyákon keresztül, többszöri elakadással értünk csak célba... (hála a csörlőnek és a kocsimon lévő sárguminak...)

 

 

De most nem is ez a lényeg...hanem maga a terület... Alapból is gazdag a madárvilága, ám mivel most járhatatlan, így gyakorlatilag semmiféle zavarás nem éri. Mivel nem éri zavarás, a füves,tocsogós réteken szép számmal akadtak különféle madarak... Percek alatt elhatároztam, holnap valahova ledobom a lessátram pár órácskára...

 Ma délelőtt akadt némi dolgom, így csak egy "délutánnyi" időm volt a leskelődésre, ám mindenképp ki akartam ide feküdni. Útközben a szomszédos Kóka határában láttam ezt a fehér gólyát..:

 A helyszínre érve aztán gondolkodóba estem, hová is tegyem a sátram? Mivel nagy távolságok vannak itt a rétek között, ezért képileg nem reméltem semmi komolyat. Nagy szerencse kell , hogy bármi lőtávolba jöjjön.. De ha ma kifigyelem a dolgokat, talán legközelebb már okosabb leszek...így spekuláltam....
 Sátramat két nagyobbacska tocsogós rét közé tettem, hogy mindkettőre jó rálátásom legyen...és vártam... Persze ilyenkor sokáig semmi...csak a távolban történnek események..:

bíbicek:

 

seregélyek:

egy nyári lúd..:

és játszadozó barna rétihéják színesítették a rét életét:

 

 

Aztután egy fehér gólya szállt be a rét túlsó oldalára:

 

 Alig hittem, de közeledett......mármár lőtávolságba ért.......:

 

igen éhes lehetett, egyszerre két halat is bekapott..:))

 

sajnos igazán közelre nem jött be...sebaj, örültem neki így is..

 

A sátor mellett egy cigánycsuk mutatkozott...

 

A réten szemben pedig őzek...:

 

 

Úgy tűnt talán közelednek, ám a szél egyenesen feléjük fújt.... tudtam csak pillanatok kérdése és megindulnak......így is lett.

A vizenyős réten hatalmas vágtába kezdtek...gépem majdnem hogy füstölt a gyors expóktól...:)

Jóideig semmi...., már majdnem elaludtam, amikor is csengő madárhangra lettem figyelmes, egészen a sátor elől...Seregélyek ! Méghozzá nászruhában :

Még a sátor előtt mozgott, amikor is egy kíváncsi dolmányos varjú szállt le messzebb ám még szintén lőtávon belülre...
Neki nem tetszett a kattogás, azonnal tovább is repült..

Ezután megint egy darabig semmi. Gondoltam ez idő alatt bemutatom a helyet is pár képben, hát íme :

A "műhely"...:

...és a kilátás...:

 ...kilátás 2.

Miközben kis objektívemmel a tájat fotózgattam, egy csapat kismadár repült a közelembe. Ismét a nagy csőre tettem a gépet és izgatottan kerestem az alanyokat...
Rövidesen meg is találtam őket a keresőben...ahogy kijött a sűrűből...

...majd nagyban vakarózott...:))

Az ő neve : réti pityer   , és még sosem fotóztam...:)
Nem fészkel nálunk, csak rendszeres átvonuló. Dél Európában telel és érthetetlen módon az északi tájakat részesíti előnyben fészkelésre...hát, ő tudja...:)

Sokat vakarózott....talán épp ekkor gondolkodott el azon, mégis itt kellene fészket rakni a hideg észak helyett...:))

Aranyos volt és igen fotogén. Vagy 5 percig időzött a sátor közelében.
Ez lett a kedvenc képem róla, mintha csak hazatelefonálna az asszonynak:
"Halló itt pityer ! Találtam egy remek helyet, inkább még maradok! "

Legszívesebben magam is pont ezt tettem volna....:)) ám indulnom kellett haza, pontosan úgy mint ennek a kis pityernek... Mindenkit vár valahol a kötelesség...

Két év

Hihetetlen gyorsasággal jön felfelé a víz a tavaknál, utolsó utáni pillanat volt, amikor múlt hétvégén még fotózhattam a téli lesünkből. (legalább is víz feletti felvételeket..:)  ) Ezt is csak úgy, hogy be kellett rakjak 4 raklapot, amin feküdtem...a víz felett 3 cm re kb..
Úgy 25cm víz állhatott már a lesünkben, valahogy így nézett ki :

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A hajnal igen hideg volt és ködös, sajnos csak napfelkeltekor jöttem rá, hogy miért is vagyok ilyen magányos ....:

 

Igen., jéghártya borította a vízfelszínt...grrrrrrrrrr 

Az objektív mondjuk jól nézett ki így 1cm re a víztől...álmaim perspektívája ! :)

 

Óráknak kellett eltelni, mire valamicskét olvadt a jégtakaró és a madarak betévedtek a les elé-mellé is.. Nagyot nem alkottam, legfőképpen szárcsák vannak a tavon, de azok "dögivel"... Azért lett pár jobb kép:

 

 

--
--
--
Tegnap egy 2 éve várt pillanat teljesedett be ! Hajnalban ismét csónakba szálltunk, hogy a két éve nem használt vízi lesünkben próbáljunk szerencsét.

Látszólag minden rendben volt....aztán kiderült hogy mégse...
Az egyik oldala lejebb süllyedt, és ebben is 5 cm víz fogadott minket...:(
Mindjárt munkával kezdtük a napot..:

aztán elhelyezkedtünk....

Jó volt ismét kitekinteni ennek a lesnek az ablakán..:

Egyértelművé vált, hogy ezen a tavon most a szárcsák az urak...úgy 150 en lehetnek...
 Persze sok szárcsa nem fér meg egy tóban....

A kis vöcsök az ilyen parádékból kimarad...veszély esetén alámerül, hogy vagy 100m el odébb a biztonságban jöjjön ismét a felszínre...

Nem volt sok időnk (és napsütésünk se..) ma fotózni, remélem legközelebb már jobb képekkel számolhatok be...

Portám...

Egyik nap csengett a telefonom. Ez azért nem nagy újdonság a 21. században...ám ez más volt. Kedves női hang közölte velem, ő bizony a körzeti Regio+ Tv től van és nagyon tetszenek a helyi újságban közölt képeim és szeretne velem egy riportot....:)
Mit is mondhattam volna ?? Mire "feleszméltem", a lakásom már bekamerázva, megvilágítva és már forgott is a kamera... Nem tagadom , igen furcsa volt a kamera másik oldalán állni...
..
Egy biztos, celeb nem leszek... azt hiszem én maradok a lencse emez oldalán, álcázott lessátram sötét belsejében..:)

Íme a Regio+ Tv , "Porta" című adása, főszerepben velem..:) :

Az első lakók...

A tavaknál a mederbe tett téli lesünk nem hozott idén átütő sikert. :(   Ennek oka a változékony idő, nem volt tartósan hideg. Készült pár jó kép , örülünk is persze, de valahogy legbelül mégis másra számítottunk. Ez van.  A hideg pedig kezd alábbhagyni, érezhetően közeledik a tavasz...
 Hihetetlen, hogy tavaly mennyire nem volt víz. Nem csak itt, sehol. A szárazság országosan évtizedes csúcsokat döntögetett. Lenullázta a szecsői tavakat is, mint azt anno megírtam.  Idén viszont szinte folyamatosan van csapadék, a víz pedig szépen lassan ismét átveszi uralkodó szerepét a tómederbe... Ez pont így lett tervezve, hogy mire jönnek az első lakók a tóhoz, addig még használható legyen a téli lesünk. Ám a víz nem tréfál...ha jön akkor jön. Nincs megállj. Ami útban van, viszi. És a lesünk most útban van, azaz még nem teljesen, de már a les alját nyaldossák a hullámok. A perspektíva persze így tökéletes !
 Néhány napja a tónál voltam csak úgy "piackutatni" és néhány tőkés récét láttam a vízen. A téli csend után micsoda öröm volt ! Úgy döntöttem ma kiülök ebéd után egy kicsit...ilyenkor nap mint nap érkezhet új vendég a tóra.
 Persze nagy csodákra nem számítottam, de mégis jó volt kint hasalni.
Az úszó lesünket is elérte a víz , bár még csónakkal nem lehet megközelíteni (max hattyú háton..:).) , ám remélem hamarosan már ebből közvetíthetem az eseményeket...:) :

A tavon nem volt nagy élet még, a hattyún kívül csak tőkés récék mozgolódtak ők is a tó közepén. Ám ahogy figyeltem, két gácsér összeveszett egy tojón...mozgalmas volt, kár hogy nagyon messze...:

 

 

 

Azután közelebb értek, majd itt is folytatták a dolgot, folyton egymást méregették...ekkor kerültek egészen szép pozícióba:

ám a látszat ellenére közel sem voltak békében, sőt ! csipkedték is egymást...:

 

 

....végül az egyik megunta a dolgot és odébbállt....

 

 

 

 

a kitartóbb pedig elnyerte imádott hölgye kezeit...akarom mondani úszóhártyás lábait...:))

 

 Annyira elfáradt, hogy teljesen meg is éhezett ..:))

..a tojó pedig jót mosolygott magában a balhés srácokon....hiába, ilyenek a nők..:)

Nem sokat időztem a récékkel, mert valljuk meg, a tőkés réce nem egy nagy kihívás egy természetfotós számára... Bezzeg ha cigányrécék vagy kanalasok lettek volna ! tán még ma is ott hasalnék....:)

...
...
...

Hazafelé egy furcsa kis őszapót vettem észre. Valami nem stimmelt nála. Távcsövemen át már láttam: szőrgombolyag van a csőrében ! No akkor ez valszeg valahol fészket épít. De ilyen korán ? Ezek szerint igen. Gyorsan beálcáztam magam a területen ahol mozgott és röpke másfél óra alatt egészen jó képeket tudtam róla készíteni :

Hazafelé azonban a tavasz helyett megint csípős hideget éreztem a bőrömön, így azon morfondíroztam magamban: vajon jól meggondolta magát ez a kis őszapó,  hogy mit mikor épít ?? :))