Tanulónap...

Várok egy szép havas téli napot, hogy odamenjek egy "nagy fához" és kicsinyke fejszémet jól belevágjam...
A tegnapi sem az volt...így inkább a lesemben múlattam az időt, nem sok eredménnyel. Mindössze ezt az egy értékelhető képet sikerült összehoznom:

Aztán ma reggelre úgy tűnt rám mosolyog a szerencse...Esik ! Mindenfelé hó meg hó ! Na végre !
Project indul ! :)
 Szóval az a "nagy fa" nem más mint a kékes rétihéja. Annak is a "hímebbik" változata az, ami izgat már jóideje. Nem túlzok ha azt állítom: A legszebb hazai ragadozó madarunk egyike.
No egy ilyen madár azért nem adja könnyen a bőrét, azaz a tollát.. Sajnos elég nagy területet jár be nap mint nap, kiszámolni hogy éppen mikor merre jár, egyenlő a lehetetlennel.
Mégis van egy pici reményem rá: van egy kb 80m "keskeny" és vagy 300m hosszú betakarítatlan kukoricatábla, melyben igen sok rágcsáló él. E tábla környékén "szokott" portyázni, vércsékkel, ölyvekkel együtt. (a szokott azért elég erősen idézőjeles...)  Jóideje már hogy kitettem ide nekik egy beszálló fát, hátha könnyebbé tudom tenni a vadászatot...
Talán ha itt láthatatlanná tudnék válni egy napra...
Innen ismerős lehet a sztori: álcázott autó (immáron állófűtéssel...:)  ) és soksok türelem...ez a legtöbb amit megtehetek és egyben a legkevesebb is. Innentől már nem én irányítom a dolgokat....

10 óra felé már a tábla közepén várakoztam a bizonytalanra, "beleolvadva" a téli tájba..:

Hogy álcám azért nem sikerült rosszul, annak ékes bizonyítéka a tőlem 100m re vadászgató róka, mely cincogásomra kb 25 méterre jött be. Csak a bénázásomnak "köszönhető", hogy nem tudtam róla normális képet készíteni, csak amikor már megugrott..grrrrrrrrrrr  :((((( 

 

 

 

A hó közben átváltott havasesőre, na itt kezdődtek a gondok...  Beáztam a tetőablakon át (itt volt a lőnyílás) , álcám kezdett összeesni, objektívem a sűrű havasesőben nem látott messzire....madarak inaktívak, nem jönnek.... kezdeti lelkesedésem is kezdett alábbhagyni..Szerencsére nem voltam egyedül a táblában, többszáz fős sármánycsapat kereste napi betevőjét a kukoricaszárak között. Némelyik egészen közel merészkedett:

 

A citromsármány csapatban feltűnt egy nádi sármány is:

Ám ragadozó madár csak nagyon messze mutatkozott egy vörös vércse személyében vagy 300m re. Nem is akarta otthagyni a jól megszokott figyelő helyét..
Negatív hangulatomat még a túloldalt legelésző őzek sem tudták oldani, pedig érdekes volt ahogy a havat, amolyan vaddisznó módra túrták az orrukkal..:

Vagy 5 órája ülök a kocsiban, nem fázok, de ázok... és mérges vagyok, az időjárásra, a ragadozókra, magamra, mindenre.... Csak ha láthatnám legalább ! Csak hogy tudjam, nem az elgondolásom rossz, csak a körülményekbe csúszott hiba...
..és mintha meghallotta volna ! Balról meglátom Őt : fejét a földnek szegezve, lassan ringatózva repül a tábla túloldalán tőlem vagy 60-80m re....a Kékes rétihéja hím !

 Rálövök, bár tudom, látom: ebben a sűrűn hulló "szemétben" esélytelen vagyok bármire is. De hátha visszajön ! Visszajön, majd elmegy.

De mindegy is. Messze van, nagyon messze. Talán ha nem esne .....és sütött volna a nap...de nincs talán. Esett és nem sütött.

 Hazafelé végig azon gondolkodtam mit kellett volna másképp csinálnom?? De kár is a gondolatokért. Ez egy nagyon nagy fa, melynek ma mindössze a kérgét sikerült felsértenem. Ám nagyon sokat okultam belőle, minden téren, amelyeknek még egyszer nagyon jó hasznát veszem. És ígérem, jövőre elhozom Nektek ezt a Fát is!

24.

 

Jó dolog, ha az embernek van egy saját , fix leshelye. Pláne ha vízhatlan...nagy panorámaüveggel, szép kilátással, fűtéssel...:)...etető/itató,  "túinvan" ... Nincs többé lehetetlen időjárás, eső, hó,  mindig akad fotózni való...:)

Így volt ez ma is. Egy enyhe februári, esős nap, másnak tán eszébe sem jutna gépet ragadni, nekem mégis mehetnékem van, szerencsére van hova..

 Nagy csodákra persze nem számítok, nem is sok ideig tervezek kint lenni, de hátha jön valami.

Az első vendég egy szokásos közép fakopáncs:

 

 Aztán egy érdekes , farok nélküli széncinege is bejött. Szegénykémet talán karvaly téphette meg, de szerencséjére túlélte. Cserébe az élet megfosztotta őt a farkától...nem lennék a helyébe...:(

 Egy barát az esőben...

....nagy fakopp is esőben...

 

 

..egy kékcinege szintén esőben...

 Ez a szajkó pedig agyonra elázva érkezett...

egy szokásos csúszka...

 és a lesem 24. fajtájú madárvendége, az erdei pinty:

Egy kis  vörösbegy szállt be igen igen elázva akkor , amikor is az eső kezdett havazásra váltani...

..nem sokat teketóriázott...

 

 ...felugrott az ölyveknek kirakott beszállóra....

...aranyos volt és tetszetős ezzel a szép tölgy háttérrel...

Szerencsére elkezdett jobban esni a hó..

A nagy fakopáncsot már komoly hóesés fogadta ugyanitt..

a visszatérő vörösbegyet még komolyabb..., de állta a "sarat" azaz a havat a kismadár...:

az erdő is meseszép ilyenkor...

...meg a tuskó is, amit ide cipeltem, hogy ragadozó madarak tetszetős beszállója legyen...

..ám madár hiányában csak a tuskót fotózhattam..:( 
De jól is mutatna rajta egy egerész !

 

 

 

De nem jön. Inaktívak ma a madarak, talán megérezték a rossz időt. Jómagam is a meleg szoba hajlékát választom, egy művészképpel búcsúzok, főszerepben a tuskóval...:)

 

 

 

 

Nem tetszik....

Nem tetszik nekem ez a tél...de ezt már a múltkor is ecseteltem... túl enyhe, túl szeszélyes , túl "téltelen", túl .....semmilyen....Na és persze "túl" sok munka van már a téli lesünkben...sajnos egyenlőre komolyabb kép nélkül. (és sas nélkül..)  Egy komplett lest építettünk ide csak most télre, sokszáz kilométert mentem, hogy megfelelő minőségű és mennyiségű csalianyagot szerezzek be,  rengeteg lesben töltött idő és energia, vajon mindhiába?
 Nincs idő gondolkodni, menni kell, tegnap megint esett némi hó, hátha...
...
...
...De nem. Tegnap sem történt semmi extra.
A nagy ködben, fénytelenségben egy fenyőrigó reggel, messze....

..és néhány ölyv napközben...

..egy szokásos szürkegém...

..és kb ennyi, reggel 7- du. 16 ig...

Hazafelé baktatva a félsötétben egy tojó kékes rétihéja próbálta kedvtelenségemet oldani, de hiába, "keserű magába.."

Újabb les, újabb nap telt el, sikertelenségre  kárhoztatva..
Így teljes a kép. Lássátok kedves Olvasóim, nekem sem mindig csak siker jut osztályrészemül. Hiába minden aprólékos előkészület...és hány ilyen van, ami még csak "billentyűpötyögtetésre" sem késztet...?

..

Ma már nagyon ki voltam éhezve egy jó képre. "Biztosra" mentem, a kerti madáretetőhöz ültem ki. Tengelicek, cinegék már csak meghálálják a téli törődést ??.
Nem is lett máshogy, jöttek és pózoltak, én meg csak fotóztam őket ahogy bírtam......:) :

még egy zöldike is beesett...:

.. a kedvencem ez a dupla tengelices kép lett:

és a hím meggyvágó:

Ezekkel a szép képekkel zártam ezt a hétvégét, de legbelül baljós előérzeteim vannak:
Lesz e még módom a téli lesünkben ragadozó akciókat fotózni, vagy idén télire ennyi volt megírva ??