Főpróba

December van, szinte egy csapásra állított be a tél. Egy hete még +18, mára pedig már havazást mondanak... Gondoltam kiülök ma a lesbe,  megnézem van e valami mozgás, illetve hátha van valami amin változtatni kell... Sajnos van...:(

Már sötétben a lesben voltam. Apropó les. Hát így néz ki a kicsike beálcázva:

Ugye alig látni ? :)

Kiraktam a csalit (a tegnapiból persze semmi nem volt) majd elhelyezkedtem, begyújtottam a fűtést (mert itt ez a luxus is az alapfelszerelés része..:)  ) majd vártam...
Jó messzire először egy nagy kócsag jött be. Játszadoztam a 2x ező nyújtotta lehetőségekkel..: 800mm en:

Aztán egy ölyv és egy szarka a csalira. Igazából a csali (ami el van rejtve) olyan távolságra van "belőve" , hogy 400 mm en "balhéra" pont ideális legyen. Az pedig ez a táv:

 Szinte látom ahogy két ölyv egymásnak ugrik...:)

Úgy 1 órával a begyújtás után egyszer csak valaki kopogtatott a hátamon...A víz volt az..Beázik a les !
Grrrrrrrrrrrrrr....Flakon a csepegés alá, majd koncentrálás az éppen elém szálló kócsagra:

Magam sem értem, de a vízből kishalat szedett ki ! Honnan ? Hogyan kerül ide hal, amikor hónapokig ki volt száradva ??? Talán a befolyón ? Dehát az falapok közt csordogál befelé...

 Nem értem, de hogy hal az biztos:

Aztán a reggeli esőt felváltotta a havas eső. Sőt, egész szépen havazott. Már csak madár kellene a beszállóra...de nem jön. A távolban mintha üldögélne valami, de a szakadó hóban vagy 200m re szabad szemmel alig látom. 2x ező konverter fel, újra a 800mm, ez már segít:  RÉTISAS !

Hát itt van ! Óóó, ha bejönne... De nem jön.. Helyette egy ölyv, fény nélkül, 800mm en a csalira, már ismét esőben:

Aztán 10-14 ó ig semmi.  Indulás haza.

Tesztnek jó volt a mai nap, levontam a tanulságokat:  tetőt megcsinálni, "fénytáncot" eljárni, havat rendelni, sokat etetni....és várni, várni....

Leshelyzet...

Mostanában nem találom a fonalat...A "jó képek fonalát". Sikertelenség itt is, ott is..
Hiába van az erdei lesemnél víz hónapok óta és hiába tettem ki már egy hete egy automatizált etetőt, amibe állandóan van napraforgó, a madarak rám sem hederítenek. Egyik nap 3 órát ültem kint, egyetlen koszos cinege sem jött oda...Gyanítom a novemberi +18 C fok nem készteti nagy kihívásra őket..

 A tónál pedig teljes a tanácstalanság. A téli fotózásra is alkalmas "úszó" lesünk jelenleg így néz ki:

A kilátás is pazar belőle:

Igaz, örüljünk hogy legalább bele nem költözött egy 20 tagú család...Minden érintetlen, ahogy hónapok óta hagytuk:



Sajnos a tavalyi tapasztalatokból kiindulva azt is be kellett hogy ismerjük, a fények nem megfelelőek a téli napsütésre. Nincs mese, új lest kell építeni..:(((   (hányadikat is már te jó Ég ?? )


Hát belefogtunk...:

megcsináltuk....

odavittük....

és összeraktuk...:

Természetesen le is lett álcázva...úgy igen estére...de ezt fény hiányában akkor nem dokumentáltam.
A les a tómederben van, így a víz emelkedésével össze kell csomagoljuk. (Már azt is tudom hogy hová lesz víve majd...:)   )

Kezdődhet az etetés, jöhet az öreg rétisas pár ! :)

Egy kis visszatekintés...

Őszinte leszek: a nyár fotózás szempontjából nem az én évszakom. Az idei pedig a szárazság miatt különösen nem volt az, szeretett tavamat alig volt értelme látogatni, erdőn mezőn pedig a sok "zöldség" takarta szemem elől a fotózni valót. Viszont ahogy hullanak a fákról a levelek, nyílik az erdő, a hideg pedig könnyebben az objektív elé csalja a témát, úgy ismét jönnek az új tervek, az új képek..:)

Addig is hűvös, ködös őszi napokon sokszor kényszerülök a szoba melegébe, mint pl. ma is.
Sebaj, legalább alkalmam nyílt számítógépemben kutakodni, olyan képeket kerestem melyek anno nem kerültek a látóterembe, valamiért elkerülték a figyelmemet. Vagy talán azóta másképp látom a dolgokat ? Nem tudom, de ma találtam pár ilyen képet, sok szeretettel osztom meg Olvasóim előtt, "kozmetikázva" ezzel az elmúlt meddő hónapokat....

Jöjjenek akkor komment és sorrend nélkül...:

Egy tó halála.....

Rég nem jelentkeztem, több oka is van....sajnos egy igen komoly...a fenti cím mindent elárul... igen, a hír igaz...meghalt a tavunk...:((  Egy család megélhetése,munkája...top képeim nagy többségének helyszíne, madarak ezreinek élőhelye....  Felfoghatatlan  tragédia ...

...
...

Rekordszinten csapadékszegény nyár volt az idei, olyannyira hogy utolsó tavi bejegyzésemkor már éreztem hogy csökken a víz szintje. Ilyen még sohasem volt. A növekedés még sohasem fordult meg. A szecsői családi gazdaság a horgásztóra, a horgásztó pedig a halnevelő tavakra van alapozva. A halnevelő tavak (egy része) télre leengedve, lehalászva várják, hogy a tavaszi áradáskor újra megteljenek vízzel, élettel, madarak ezreivel.
Már a nyáron hallottam a tragédiáról, de csak most jutottam el dokumentálni a szörnyű tényeket. Alig tudok valamit mondani , beszéljenek helyettem a szörnyű képek:

Ahol víznek kellene lenni, ott a gaz és a növényzet az úr:

 A kiszáradt mederben őz legelészik....

Úszó lesünket teljesen benőtte a növényzet...csak a kalapja látszik ki...:

A régi lesünk is gyászos képet mutat:

Az egyik zsilip...munka nélkül...:

Vízre várva....:

Durva, de a legszomorúbb az egészben a horgásztó teljes kiszáradása , egy család, egy élet munkája..:

Könnyes szemmel mondom, de hiszem, hogy lesz feltámadás ! Adja az Isten !

A sikló és a béka

A cím alapján itt valami kedves kis mesének kellene következnie... : Egyszer volt, hol nem volt, egy sikló és egy béka......

Nem vagyok egy hüllő szakértő, de valahogy úgy gondoltam, hogy e két állatfaj amolyan "békés egymás mellett élésben" tengetik hétköznapjaikat a vizek partján. A sikló eszegeti a halakat, a béka meg a rovarokat...stb  az élet mindenkinek öröm , boldogság...
 Ma hazafelé tartva a nádfal tövében, különös , "kvakkogó" hangra lettem figyelmes. A hang forrása után kutatva beljebb léptem a nádba, majd hihetetlen látványban volt részem ! Fényképezőgép híján (mivel csak kutakodni voltam kint) a telefonommal próbáltam rögzíteni az eseményeket:

(jobb felbontásban: http://youtu.be/P4VCRFZyQxs  )


Egy sikló elkapott a lábánál fogva egy békát és vonszolta volna a nádba. Szegény béka lába, beakadt a nádba...se előre se hátra... közben nagyokat "kvakkogott"... Sajnáltam, de nem avatkozhattam be a természet rendjébe, csak drukkoltam hogy hátha kiszabadul... Nem tette. Egy kis idő után feladta, a sikló pedig behúzta őt a nád sűrűjébe el a szemem elől... Nekem már csak e kép maradt emlékül és tanulságul: Az Életben mindig küzdeni kell...