Újévi ajándék...

Ma , szabadságom utolsó napján, kissé későn keltem, de annál gyorsabban öltöztem miután megláttam, hogy bizony hosszú idő óta ujra tündöklően süt a nap...De jó volt végre így nekiindulni a napnak ! Kisfiam ugyan nehezen engedett el, de miután nagy nehezen tőle is beszereztem a kellő engedélyt (2 szaloncukor volt az ára...), felhívtam Sanyi barátomat hogy kijön e velem a lesbe.Ő a családnak szentelte a mai napot,így egyedül keltem útra. Nem sokat szöszöltem, 30 perc mulva már a lesnél voltam. Érkeztemkor 3 ölyv repült el. Rövid pakolászás után elhelyezkedtem majd vártam és figyeltem a befagyott tavat. Fél órai tartózkodás után rájöttem hogy a hús csali nem megfelelő oldalon van, kimásztam és áttettem a bal oldalamra. Újra helyezkedés, újra figyelem... Egy kis vörösbegy csipegetett az ottmaradt morzsalékokból. Kb 40 percig semmi... Ilyenkor az embernek nagyon is jár az agya a lesben, gondolkodik sőt! ábrándozik, mi lenne a jó ha mi jönne, mit kívánnék ha kívánhatnék stb...Azt "találtam ki" magamban, hogy eszem szerint sasnak örülnék a legjobban, de szívem szerint rókának. Nem tehetek róla, a róka az én "Achilles" sarkam. Mindig elérzékenyülök egy szép róka fotótól... Az elmúlt 1 hét alatt is kb 5x voltam kint érte, mentem 20km t, de sajnos kép nem készült.
Szval ahogy így szórakoztatom magamat a gondolataimmal, egyszer csak beszáll a les elé egy szürkegém...:



Nézelődik nézelődik, majd elkezdi csipegetni a morzsalékot...:




Nagyon hálás kis jószág volt, engedte magát fotózni minden féle fajta pózban, portréban, nagylátóval stb..., éltem is vele !:






Gémünk jól elszórakoztatott, de egyszer csak nagy méltatlankodva elrepült... Épp kezdtem volna azon elgondolkodni hogy mit csináltam rosszul, amikor a jobb oldalon feltűnt egy vörös bunda: RÓKA !




Kezem lábam remegett mint tinédzsernek az első randin ! Mintha nem láttam meg hívtam volna be már vagy 20 rókát, de ez itt mégis más volt ! Közel volt, sütötte a lágy napsugár, fekvő perspektívában voltam, havas elő/háttér, téli szőrben stb minden ideális volt ! Nem akartam hogy kép nélkül elmenjen,ahogy a lesre nézett céloztam és találtam. Ezután felkapta a fejét, én pedig az objektív stabilizátor kapcsolóját keresve megzörrentettem valamit, ezt már nem tűrhette. De sebaj, 1 kattintás pont elég volt. 1 akksit merítettem le azzal hogy csak nézegettem a képet a gépben és remegő térdekkel, fülig érő mosollyal mormoltam egy Miatyánkot az égieknek, hogy egy évek óta áhított képet sikerült csinálnom.

Nagy örömmámoromban alig vettem észre hogy megjelentek a fejem felett az ölyvek is..:




Az egyik , a Sanyi által kirakott beszállóra repült:



Az ölyvek mellé két szarka szegődött, hátha nekik is esik le némi morzsa...:



Pár perc múlva pedig elszabadult a pokol ! Ilyet még "live"-ba nem láttam: egy újabb ölyv kérdezés nélkül a már falatozónak csapódott mint egy japán "kamikaze" pilóta, majd elkezdődött a csetepaté! :







A két gladiátor harca kb 1,5 percig tartott, s végül az erősebb győzelmével zárult, aki tudatta a betolakodóval hogy itt nincs helye.



Azért is volt furcsa az egész, mert a bal oldalra áttett nagy darab húshoz nem nyúltak, csak a jobb (a megszokott) oldalon lévő morzsákon veszekedtek. Lehet hogy itt már a kaja csak indok a bunyóra ? Neeeem, nem akarom elhinni hogy már az állatvilágban is ilyenek vannak, ez csak az emberek mocskos világában állja meg a helyét. Egyszerűen hetek alatt ezt szokták meg...

Az ölyvek veszekedése után a győztes evett, a vesztes pedig a les mögötti fára repült. Időközben a nap is mélyebbre bukott, és nagyobb árnyék lepte el az "arénát"... Ideje volt indulnom, megkaptam amit akartam, sőt ! annál sokkal sokkal többet !
Hazaérve a feleségem értetlenül fogadott a korai érkezés miatt,majd eleget tettem a kérésének, hogy a kisfiunk gyerekáldására menjek el velük a templomba... Az első sorban ültem, mégis végig a róka járt az eszemben...:) Köszönet a Sorsnak érte !

Kirándulás a Mátrában...

Újév első napján sem pihenhet a vérbeli természetfotós...:), mára Attilával egy kis kirándulást terveztünk a Mátrába. Jelentése szerint minden ideális: hideg , hó, és az állatok is lejjebb húzódtak a szórók környékére, szval minden egy helyen. Ráadásul javában tart a disznók búgása, szval nagy reményekkel indultunk neki a ködbe burkolózott hegynek..



Az első szórónál rögtön egy őzbe botlottunk:



Útban fölfelé pedig disznóval, jerkével és muflon kossal is összefutottunk..:






A legfelső etetőnél pedig egy egész csapat muflon fogadott és mintha mind csak fotózkodni akart volna..:





Visszafelé haladva a lenti szórónál egy 20-20 tagú konda fogadott, de sajnos a rossz szelünk miatt rövidesen továbbálltak. Kár értük, mert a kanok eléggé ingerlékenyen "kóstolgatták" egymást, ezt szerettük volna nagyon elkapni.. Azért egy egyszerű disznós képre így is futotta, nagy élmény volt 30-40m ről szemtől szemben állni egy ekkora állattal...



Csak itthon vettem észre hogy milyen vicces képet csináltam, egy kis citromsármány ugyanis modellt állt a vaddisznó árnyékában...

Visszafelé fagyott csipkebogyót ettünk és kristálytiszta hegyi patakból oltottuk szomjunkat, majd még "aligfénynél" két malacot fotóztam.:



Nagyon jó kis napot tudhatunk a hátunk mögött, kár hogy a napfény ezúttal is a felhők fölött maradt...

Minden Kedves Olvasómnak.....:

Köszönet Nektek, remélem sok izgalmat, érdekességet és szépet tudok majd 2011 ben is bemutatni...terveim ? Na azok vannak..:)
Találkozzunk jövőre ! Sziasztok : Miki

Ismét a lesnél...

Jópár hideg nap után végre tartósan is megmaradt a leesett 10 cm körüli hó. Sokszor megfogadtam hogy csak akkor megyek ki az uj leshez fotózni, ha végre süt a nap is. Az igazán jó képhez szerintem elengedhetetlen a megfelelő napsütés. 1 hetes téli szünetem alatt erre csak ma volt lehetőségem. Érkeztemkor nagy élet fogadott, fácánok repültek el vagy 10 en, kismadarak rebbentek szét. Nem kellett soká üldögéljek, az éhes madárnép újra visszajött az etetőhöz. Hihetetlen, de vörösbegyről eddig nem volt igazán jó képem, most lett..:) :




Ezután egy szajkó érkezett:



A citromsármány is állandó vendége az etetőmnek:



Csakugy mint a mezei verebek. Akik annyira összeszoktak zsúfolódni a farönkön, hogy egyszer az egyiknek nem jutott leszállóhely, és a másikok hátán landolt....:)




A verebek igen vicces látványt nyujtottak... A széncinegék viszont nem ennyire "szocializálódtak" a saját fajtájukkal, sőt ! , többször perlekedés alakult ki közöttük...Lehet hogy ez már a tavaszi párválasztás "előharca" ?:




A kékcinegék mindig levesznek a lábamról az egyszerűségükkel és gyönyörű tollruhájukkal..:




Sajnos a hiányolt fajok ma sem jelentek meg, így egyre bizonyosabb hogy nem is járnak be az etetőre. (pintyek, meggyvágó, karvaly, őszapó stb) A sok hiányzó miatt mármár iskolai szünet elrendelésén gondolkodtam, amikor egy piros pöttyöt láttam meg a szemközti bokrosban: süvöltő ! Egyik kedvenc kismadaram, jól tudtam hogy sajnos ő nem jár be az etetőre... Sebaj, ha mohamed nem megy a hegyhez....akkor én erre rácserkelek. Felfedve magam kijöttem a lesből, és közelebb osonva próbáltam a süvöltőket lencse végre kapni. Sajnos elég bokros részen mozogtak, de így is életem eddigi legjobb süvöltős képét sikerült megcsinálnom:



Ezzel a süvöltős képpel és vegyes érzelmekkel el is indultam hazafelé... Útközben azon gondolkodtam hogy vajon tartogat e meglepetéseket még számomra idén a lesem, vagy lefotóztam már mindent ami odajár ?

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket kívánok minden kedves Olvasómnak !

Az etetőnél...

Decembert írunk. Annak rendje és módja szerint beköszöntött a hideg. Kb 2 hete már hogy etetem az átalakított erdei lesem környékét. Eleinte alig jöttek a madarak, pár napja viszont leesett az első hó is, és ez mindent megváltoztatott... Szegénykék nehezen találnak táplálékot a hótakaró alatt, bár valljuk be, etetés nélkül sem halnának éhen, a könnyű csemege mégis messziről az objektívem elé csalja az állatokat. Egy belső "kameraállás" a lesből...:



Még sok csiszolnivaló van a les környékén (beszállófák, háttér, függöny stb) , de azért pár szép képet már sikerült készítenem:










A les egyik nagy előnye a régihez képest hogy nagyobb a kilátás az erdőre. Ennek köszönhetően vettem észre a szemközti dombról közeledő őzet:



Láttam rajta hogy sovány és hogy lassan mozog, de csak a kép nézegetésekor láttam , hogy dróthurok van a nyakán... Inkább nem mondom ki érzelmeimet melyek ezt a világot jellemzik, ezt mindenkinek a fantáziájára bízom, nem szalonképes. Milyen szörnyszülött képes erre? Vajon tudja milyen nyomorultul pusztul el így az állat? Talán ha saját bőrén érezhetné....
(idehaza szóltam vadőr barátomnak, talán ennek a jószágnak megváltás lenne a golyó és ő talán leszedi a többi valószínűsíthető hurkot...)
...
...
Alig ballagott el az őz, szinte ugyanott jelent meg egy róka... Fantasztikus kép lehetett volna,ahogy a csillogó fehér hóban téli bundában figyel...., ha épp nem az objektívem cseréjével vagyok elfoglalva.. Hiába cincogtam, rókám rám sem hederített...rövid szimatolás után elment.
A lesem másik nagy előnye, hogy a jobb oldalán van egy üveg nélküli fotózási lehetőség is. Ezt az ölyves képet így készítettem:



Alapjában véve az első alkalmam volt ebben a lesben, mégis elég sok mindent láttam , még ha jó kép nem is mindenről született. A megfigyelt fajok:
szén-kék-barátcinege, mezei veréb, citromsármány, meggyvágó, szajkó, zöldike, őszapó, vörösbegy, fácán, fekete rigó, egerészölyv, karvaly, nagy fakopáncs, róka, őz, na és két kóborkutya...:(