Az elfelejtett muflon...

Kazsu Atti barátom invitált a minap muflont fotózni a Mátrába. Ekkor villant át az agyamon hogy nekem mintha már lenne olyanom....Na de hol? Gyors keresgélés a gépembe, majd ráakadtam az elfelejtett muflonos képre, amit náluk csináltam még tavaly....Olyannyira megörültem neki, hogy rögtön megtettem a novemberi címlapnak..:)

Újra a tónál...

Jó régen nem jelentkeztem már. Szaporodó munkáimmal, ügyes bajos dolgaimmal vagyok elfoglalva, sajnos kevés idő jut mostanában a fotózásra.
Ma hajnalban , hosszú idő után ,ismét kilátogattam a vízi lesemhez, mindenféle előzmény nélkül, rábízva magam a vak szerencsére...hátha az őszi madárvonulás az objektívem elé csábít valamit. Még sötétben a lesben voltam, némi nádvágó akció után vártam a napot és a madarakat. Sajnos meg kellett megint hogy állapítsam, a felkelő nap csak igen későn világítja meg a kis öblöt amire néz a lesem. A madarak pedig mintha csak a napot követték volna, míg oda nem sütött, nem nagyon jöttek a les közelébe. "Csak" egy kis vöcsök pár szórakoztatott a napfelkelte előtt, ISO 1600 on nagy dolgokat nem kellett hogy várjak tőlük:



Aztán lassacskán kezdtek a "közelbe" húzódni a madarak. Nagy kócsagokat, gémeket , kárókatonákat láttam, na meg persze egy bütykös hattyú családot amint a napi betevőjük után kutakodnak:




Sajnos a kócsagoknak a vízszint még magasnak bizonyult, mindössze a nád tövébe merészkedtek még reggelizni:



Csak idehaza láttam hogy az egyiknek a lábán jelölő gyűrű van..:



A másiknak pedig az árnyékos oldalon volt egy sikeres fogása, amiről még dokumentum képet tudtam készíteni:



Ezután némi csönd, majd olyan dolog történt velem,amit egyszerűen nem akartam elhinni ! Erre pár hónapja még napokat, sokszáz km eket, súlyos forintokat, időt stb szántam, mindhiába, most pedig itt van az orrom előtt ! IGEN , szó szerint az orrom előtt ! JÉGMADÁR !



A kis zsivány a lesemet használja beülőnek, innen horgászik illegálisan ! :) Persze gyorsan objektívet cseréltem , majd a fix 50 essel nem egészen 15 cm ről fotóztam a párásodó üvegen át. Hihetetlen szerencse, óriási élmény volt a szemében felfedezni a leskunyhómat...:




Röviddel ezután "felugrott" majd a vízbe csapott. Sajnos eredménytelenül ült fel a lesem tetejére. Ezután még láttam halat fogni a kis vöcsköt is, sajnos elég messze:



Érdekes hogy amiért mentem (új átvonuló megpihenő fajok stb) azokat egyáltalán nem láttam, sőt, récékből mindössze egy pár tőkést sikerült felfedeznem...ez még a sütőbe is kevés...:) No de ez nem szokatlan ebben a "szakmában", amit vár az ember az nem jön, helyette kap valami egészen mást...és ez így van rendjén...

A tó

Sanyi barátommal alig vártuk, hogy amikor évente egy alkalommal lehalásszák a tápiószecsői tavak egyikét, végre ott fotózzunk a parton a lessátorban. Ahogy a víz összezsugordik, úgy a madarak is egyre jobban koncentrálódnak a könnyű zsákmány reményében. Idén öten voltunk fotósok, míg a többiek 2-3 napig, addig sajnos nekem csak a mai nap jutott. Délelőtt míg a halászok dolgoztak, felállítottuk sátrainkat, hogy a munka végeztével már nyugodtan tudjuk várni a madarakat. Egy egyenes sekélyebb partvonal mellett döntöttünk, sajnos e panorama felvétel az egyenes tekintetében kissé csalóka:



Régóta tervezem hogy a magam készítette lessátorról csinálok egy felvételt,ugyan most az álcázás miatt nem sok látszik , de azért íme:
(legalább nem tudják a prototípust holmi gyártók lekoppintani..:)) )



A halászok elvonulta után röviddel kezdett ígéretesen beindulni az élet. Először egy barázdabillegető majd egy guvat keresgélte a betevőjét a sátram mellett:



Majd fél óra múlva lassan elkezdtek visszaszállingózni a szürke gémek, nagy kócsagok, sajnos tisztes távolságot tartva a sátrainktól, a mélyebb vízben kerestek és találtak táplálékot:



Ezután egy fiatal búbos vöcsök testvérpár adott okot az exponálásra, nyugodtan úsztak el sátraink előtt:



A vízimadarakat figyelve rá kellett jönnöm hogy a sátrainkat sajnos nem a legjobb helyre vertük fel. Madarainknak esze ágában sem volt otthagyni a mélyebb vizet, hamarosan rájöttem hogy miért. Ők ugyanis mennek a halak után, és a mélyebb vízben is kitűnően tudnak vadászni. Alig hittem a szememnek hogy az egyik szürke gém mekkora csukát fogott ki a vízből ! Illetve az elején még nem volt ennyire lefutott a dolog, hogy most a gém fogja megenni a csukát, vagy a csuka fogja a gémet lehúzni a víz alá....:) Lenyelni nem bírta, de tartani sem sokáig...vissza vissza tette a vízbe, de akkor meg a hal vergődött őrülten... Óriási csata kezdődött:



Még 6-7 perc után sem volt számomra egyértelmű hogy mi is lesz ennek a vége, de aztán csak helyreállt a természet rendje:





Rövid pihenő után egyszer csak felborult a tó nyugalma, az összes madár mintegy parancsszóra felrebbent és hangos kiabálásba kezdett... Az égre tekintve azonnal feltűnt egy hatalmas test: réti sas !



Madarunk nyugodtan bevitorlázott, majd egy hirtelen forduló után......



.....lecsapott a vízre és egy hallal távozott ....:



....hogy a túlpartra leszállva azt biztonságosan elfogyassza:



Szerencsére a szögkereső zavarása ellenére is sikerült néhány értékelhető képet készítenem erről a fenséges madárról ! :)

A sas távozása után nemsokára ismét helyreállt a tó rendje.:





Viszont engem 16 óra felé hazaszólított a munka...:( Így csak Sanyi képeiről tudom hogy lemaradtam a lenyugvó nap csodálatos fényeiről, melyekhez még egy búbos vöcsök és egy jégmadár adott némi plusszt..:(

A másnap hajnal újra a tónál talált, de csak 7 óráig tudtunk fotózni amikor is megjelentek a halászok... Szerencsére ennyi idő is elég volt hogy az én beszállómra is beüljön a jeges egy "tücsökreggeli" erejéig..:)



A nap hátralevő részét pedig elmosta az eső....:(
Sajnálom hogy vízi madár közelre nem jött a sátrunkhoz, de a látvány és az élmények, no meg a sas... , kárpótol az elmaradt közeli kócsagos képekért...:))
Jövőre ugyanitt !

Randevú a jégmadárral

Hazánk egyik legszínpompásabb madara , a vízpartokhoz , tavakhoz ragaszkodó jégmadár. Alulról narancssárgás hogy a vízből nézve beleolvadjon a nap fényébe, felülről égszínkék hogy a ragadozók elől beleolvadjon a víztükörbe...Igazi "remekmű". Nem csak ezért fáj rá a fogam már régóta, hanem mert "könnyen" látható kishallal vagy békával a csőrében és ez kétségkívül jól mutat a képen. Sajnos a mi környékünkön még a vizek mellett is ritka és kiszámíthatatlan. Ezért örültem meg nagyon, amikor fotós barátom Endre felhívott, hogy a tavalyi Duna holtágon ismét megtalálhatók a jegesek. Ma reggel 6:30 ra volt megbeszélve a találka a Szentendrei szigeten. Odaérkezve egyből az jutott az eszembe hogy ha jégmadár lennék, bizony én is csak ilyen helyre költöznék...:



Rövid keresgélés után fel is fedeztük az egyiket, amint egy vízbe bedőlt fa tetejéről fürkészi vadászterületét..:



Igazi vadregényes holtág, a kedvenc helyük egy befolyó melletti beszállófa. Ide vertük fel sátrunkat is..:



Sajnos már reggel látszott, hogy ma a nap támogatására nem számíthatunk..sőt, néha az eső is rákezdett... Szerencsére ez a vízhez szokott madarakat egyáltalán nem zavarta, rövid idő után meg is jelent az egyik a beszállófán:



Lélegzetemet visszafolytva figyeltem és fotóztam, de hamar rájöttem hogy felesleges a nagy óvatosság... Annyira bele volt feledkezve a vadászatba, hogy egyáltalán nem érdekelte hogy 8-10m ről fotózzák. Csak a vízre koncentrált percekig, majd egy hirtelen mozdulattal belevetette magát a Dunába majd kishallal a csőrében szállt vissza a helyére.:





Ezután a kishalat pár oldalra csapkodással "lepofozta" és lenyelte. Pár perc múlva pedig egy békát zsákmányolt, sajnos ezt pont az ellenkező irányba "intézte" el, így kép erről nem készült... Később még a sátram tetejére is felszállt , majd volt hogy ketten is megjelentek előttünk. Kb másfél óráig tudtuk őket fotózni, ezután kissé ritkult a látogatásuk és engem is hazaszólított a munka... Csodálatos élménnyel és képekkel lettem gazdagabb, köszönet érte barátomnak Szabó Endrének !

Üzekedés

Július vége , augusztus eleje "köztudottan" az őzek nászának az időszaka. Ebben a két hétben a "szerelem mindent legyőz" elv abszolut érvényesül, félreállítja még az óvatosságukat is. Főképp a fiatal bakok "őrülnek" meg ilyenkor, de az egyébként alig látható "matuzsálemek" is előbújnak rejtekhelyükről a szerelem reményében.
Tanuló év ez nekem, eddig még sosem csaltam be őzet síppal, na talán majd most...
A vadhívás CD sokszori meghallgatása és a síp beszerzése után "felkészülten" indultam őzet hívni.
Az első 4-5 alkalommal nem sok sikert értem el, hiába fujkáltam a sípot tenortól a basszusig a hang minden tartományában több helyen is...:( Egy kóbor macskával próbáltam önbizalmat szerezni, amely az egércincogásomra ezerrel szaladt felém, majd felismerve az átverést, ilyen morcos képet vágott:




Vadőr barátaimtől tudtam meg hogy valszeg kicsit késik az üzekedés. Viszont kezdtem kiismerni a helyeket, láttam hol mi mozog. 1-2 napra rá már láttam amint bak és suta együtt "lógnak" . Majd a bak kissé lemaradt, így takarásból próbáltam hívni ugy 200 m ről. A bak elindult felém de olyan 60-70m re megállt és végül a biztos suta irányába indult tovább.



Másnap vadőr cimborámmal beszéltünk meg hajnali találkozót, 5 kor már a területen voltunk. Egy viszonylag nyugodt tarlón próbálkoztunk, nem eredménytelenül.... Még napfelkelte előtt 2 suta és egy róka keresgélt tőlünk ugy 200 m re. Magam is meglepődtem hogy a süldő róka ilyen távolságról is kitűnően hallotta jól bevált egércincogásomat, majd vágtázva indult felénk...meg sem állt ugy 25m ig...:)
Sajnos fény hiányában csak ilyen képre futotta...



Rókánk a gép hangjára sértődötten távozott a közeli fasorba, ahonnan pár perc múlva egy suta kergette ki és el.. érdekes látvány volt..
Állítólag a gidát is megtámadja, ezért a suta reakciója...hmm, nem tudom hogy valós e, de az biztos hogy rókánknak nagy szerencséje volt velem, nélkülem alighanem le lett volna tartóztatva...
A nap érkezése után hívni kezdtünk, pár percre rá óvatlan tavalyi kis bak szaladt a dombtetőről egyenesen felénk. Hihetetlen volt hogy egészen 10m ig jött, és miután tényszerűvé vált hogy sutára még csak nem is hasnonlítunk, azután is nehezen hitte el hogy átverték.




Hazafelé indultunk, de félúton megálltunk még egy tarlón ami két kukorica között helyezkedett el. Ismét hívni kezdtünk, majd kb 10 perc után a szemközti kukoricásból is egy fiatal bak jött ránk. Ő egy fokkal óvatosabb volt, beállt egy fotóra majd miután kiszúrt magabiztosan távozott...



Nem tudom lesz e még módom idén bakot behívni, de sokmindent tanultam a kalandokból. Pl azt hogy a komolyabb bakok már az elején párt találnak és azt nehezen hagyják ott. A sípos "csalás" inkább a fiataloknál működik jobban.
Az igazi öreg matuzsálem bak fotó még várat magára...

Nyári forduló

Jó ideje nem jelentkeztem már... Ennek oka, hogy jó képet sajnos nem sikerült készítenem mostanság. A magas takarás és a sokfelé fellelhető táplálék nem kényszeríti "magamutogatásra" az állatokat. Magyarul fogalmazva: jó ideje nem láttam semmit..:((( Az itatóm sem úgy működik ahogy azt elterveztem, ennek (egyik) oka hogy idő hiányában képtelen vagyok friss vízzel feltölteni. De igazából amugy sem érezem benne azt a sikert amit mondjuk egy téli nap hozna ugyanott két marék szotyival...Nemrég viszont fordult az év. Ismét rövidülnek a nappalok és elkezdtünk rohanni a tél felé. Szinte el sem kezdődött és nemsokára vége a nyárnak. Szép sorjában megkezdődtek a betakarítási munkák is a határban, remélem egyre nagyobb teret engedve nekünk fotósoknak... Felénk először a repce, majd a búzatáblák vesztik fejüket a vagyont érő gépek előtt..
Ki is mentem néhány alkalommal az egyik learatott tábla szélére "piackutatni"..
Nem akartam hinni a szememnek: A tábla közepén egy gyanús földkupac alól süldő róka lépett ki ugy 250 m re. Pár perc múlva pedig az erdő széléről csatlakozott hozzá egy idősebb, majd némi játék után elindultak vadászni. Természetesen nem felém hanem az ellenkező irányba. Hogy én tavasszal mit össze nem keresgéltem egy jó helyen fekvő kotorék után, és itt volt a szemem előtt a legideálisabb napsütötte helyen ! Így most idén csak egy tájképre futotta itt, némi rókával a háttérben...

Álmatlanul...

Talán a tegnap esti foci utáni három sör...:) , vagy talán a 35C fokos nyári meleg volt az oka, de ma hajnalban már 3 órakor csak forgolódtam az ágyban, nem bírtam aludni. Egy óra kellett hozzá hogy tetté érjen a gondolatom: bizony én ma meglesem a felkelő napot ! 4 órakor már a mezőn voltam , a felkelő nap pedig tényleg ilyen szép volt:


Illetve még szebb lehetett volna, ha a kép aljában lévő fácánkakas még egy kicsit feljebb húzódik a szalmabálára, ugy a nap közepébe.... de nem tette..:(



Sebaj! Ez így is szép volt, de induljunk tovább, kihasználva a napunk egyre kedvezőbb hajnali fényeit... Egy búzatábla mellett mentem el a patak felé, amikor is egy bakot riasztottak fel lépteim. Kép nélkül maradt ezen élményem...
Elérve a búza alját pedig egy legelő magányos sutába botlottam pár kattintás erejéig. Olyan hirtelen termett előttem hogy nem tudtuk eldönteni hogy melyikünk lepődött meg jobban.



Visszatérve autómhoz egy teljesen másik irányban döcögtem tovább. Pár km el odébb a földút közepén vagy 300m re újabb sutát vettem észre. Nem akartam vele különösebben foglalkozni, de távcsövem segített felismerni a lábai közt mozgó füvet: gida ! Na ez így már más felállás... Kiszállva ,görnyedve közelítettem feléjük. A suta valamit megérzett mert a jó szelem ellenére kissé bizalmatlanul indultak elfelé a combig érő napraforgóban. Ameddig tudtam közel kerültem, majd erre a képre futotta :



Örültem nekik ,mert gidát még nem fotóztam. Ezután békésen elballagtak a nagyobb takarás irányába.
Folytattam utamat, néhány km el később egy terepjáró szegődött a nyomomba. Az egyik terület gazdája volt terepszemlén. Ahogy lassan gurultunk egyszer csak előttem vagy 250m re ismét foltot láttam: róka poroszkált az úton. Gyorsan összeállt fejemben a haditerv: félreálltam majd gyalog követtem a másik kocsit. Tervem bevált: a kocsi hangjára a róka beugrott a repcébe, majd pár perc múlva előjött.Sőt ! Az eddig elfelé menő róka most felém jött! Persze ekkor már kb 60 m re voltam tőle, "képre töltve". Azaz tőlük ! Ekkor láttam amit eddig úgy gondoltam hogy csak a Vukban létezik: öreg kivénhedt róka tanítja vadászni a kicsit !
Fantasztikus volt ahogy az öreg elöl , a kicsi mögötte, ballagnak pont felém ! Aztán mintha az öreg odaszólt volna : "na most figyelj!" , majd egyetlen mozdulattal bevetette magát a repcébe:



Sajnos "árnyékra vetődött"...

Ezután tovább ballagtak felém, de hol bementek a repcébe, hol kijöttek, már nem tudtam megállni hogy ne fotózzam őket:




Sajnos olyan képet nem volt módomban készíteni amin mind a ketten jönnek felém, mert ismét bementek a repcébe és ugy 10m re lehettek tőlem amikor nagy fújtatással "szagot fogtak" és elrohantak.. Sebaj, így is végtelenül elégedett voltam.:)))

Hazafelé már semmi különös nem történt, egy érdekes "tájképet" készítettem még a falunkról pár km ről, 400 as teleobjektívvel...



Végül örülök az álmatlanságomnak, fantasztikus hajnalom volt ! Lehet hogy többet kellene innom ??? :D