kedves látogató !

Kedves Látogató !

Üdvözöllek a naplómban !

2017. február 4., szombat

Életjel...

-Még valamit ? - kérdezte mosolygósan a lány a zöldség boltban.
-Nem, köszi, ennyi.  -válaszoltam a napi munkától kissé fáradt hangon.
-1350 lesz... és figyu...lehetne egy kérdésem ?  Fotózol még? Vagy már nem? Vagy már nem újítod a blogod a neten ? Olyan jó volt nézni a fotókat....
-Öööö, izé...dehogynem....persze...nemsokára.. ..... válaszoltam lányos zavaromban....:D
....
Jóleső érzéssel vágott belém a "számonkérés"..., hogy ahol nem is gondolnám, ott is szeretik amit csinálok. A pozitív visszajelzés pedig egy kicsinyke siker ....és ez az ami hajtja az embert előre...főleg engem.... Már pedig ha van "rám vevő", akkor hajrá ! :)

Hazaérve fel is csaptam a laptopom és megállapítottam, hogy van okom a lelkiismeret furdalásra... Ebben az évben egyetlen bejegyzést sem írtam, bár fotózni azért szorgalmasan kijártam, de hát messziről jött ember azt mond amit akar ugye...:)  Nem magyarázkodok, talán a maximalizmusom megbosszulta önmagát..."ha nem csinálok világot megrengető fotókat, már nem is blogolok !"... Vagy csak elterelte más a figyelmemet....elvált, magányos férfi létem talán megfelelő magyarázat a naplóvezetés hiányára nem ? :)  Persze hogy a gyermeknevelésre, a házimunkára a motorra és a sportokra gondolok !...:)  Talán valahol "középtájon" kellene a magyarázatot keresni, miért hagytam el azt, amit már lassan tíz éve szorgalmasan csinálok nagy örömmel,  de nem keresem, hanem megpróbálom felidézni ezt az évet, hol jártam , mit csináltam , mit fotóztam....
Olvassátok örömmel !

---------------

2016 év elején, mint minden évben, nagyon várom, hogy a tél végre kitombolja magát és hideget, havat hozva söpörjön végig erdőn mezőn, tavon..... Csak legyintek évek óta mindig a "környezetszennyezés" és a "globális felmelegedés" hallatán... "Ugyan már! Azért mert páran eldobják a papírzsebkendőt az utcán, már globális a felmelegedés???  Max egy két fokkal emelkedik a hőmérséklet ...na és akkor mi van?" gondoltam én, aki mindenre a logikától várom a magyarázatot....és bevallom azóta is csodálkoztam , hogy a  "mínusz 20 fok  plussz 2 fok " az miért nem "mínusz 18 fok" évek óta hanem csak 0- mínusz 5... ???
érthetetlen....talán tényleg a "globális felmelegedés" ??  :O  Nem tudom....de évek óta hiába várom a téli leseimben a hideget és a havat...az csak nem akar jönni. HA nincs hideg és hó, nincsenek a madarak sem annyian...ha nincs madár, nincs balhé...nincs balhé...nincs fotó.... :(  Idén se volt ez másképp...több alkalommal sem.. Csak ez az egyetlen ácsorgó jóllakott szürke gém ....ő kint...én bent....lestük egymást órákon át...
Talán majd jövőre... Addig is könyörögve kérek mindenkit, ha jó képet akar tőlem idén télen,  el ne dobja a papírzsebkendőt az utcán !! :D :O





....


Csak érdekességként teszem fel ezt a fotónak nem nevezhető képet... Egyik kedvenc madaram a nagy őrgébics, hogyan kapja el játszi könnyedséggel az önmagától nem sokkal könnyebb pockot...:O :
Na ilyet szeretnék fotózni idén télen 10 méterről....:D :D :





Ha már "test-test" küzdelem, ide illik egy szintén régi emlékem.... Egy kedves ismerősömtől kaptam "fülest" , hogy egy "sas küzd egy galambbal!".....  rögtön de nagyon siessek ám!  :D  Mindig izgalmasak a "sas"-sal kezdődő mondatok....pláne ha a falu központjáról van szó mint helyszín...:D  de azonnal gépet ragadtam és mentem....aztán egy órán át fotóztam ahogy -ha nem is sas- egy termetes tojó karvaly lecsapott egy tőle alig kisebb házi galambra....
Értem én ....természet meg minden....de most bevallom -bár semmit sem tehettem- de titkon a galambnak szurkoltam...:(
Megrázó képek következnek...+18 !  Pedig a karvaly is csak egy madár...akinek minden nap meg kell küzdenie a túlélésért....mert így rendeltetett ...







....

Aztán ahogy tavaszodott , egyre másra éreztem hogy eljön végre az én időm ! :)
És ahogy lenni szokott.....a hosszú január-februári-március eleji... szürke, "semmitmondó - semmiresemjó" napok után úgy ront ránk a tavasz, hogy normális férfi ember azt sem tudja hogy munka végeztével a motorkulcsért, a fényképezőgépért vagy a hajzseléért nyúljon....:D    Ahogy korosodik az ember, alakul a megfelelő "rutin"...és már könnyen ki tudja választani , hogy minek mikor van ott éppen az ideje...
Pont munkába igyekeztem egy helyre, amikor tőlünk nem is olyan messze egy belvizes területre bukkantam egy forgalmas fő út mellett úgy kettő azaz kettő méterre a töltés alatt! Az elsuhanó autók és kamionok nem sejtették, micsoda madárparadicsom van tőlük pár méterre! Persze a gólyatöcsök, parti madarak, bíbicek sem törődtek a rájuk sem hederítő "óriásokkal".... egyedül aki mindent tudott, az én voltam...:)
A vizenyős terület jó csizmaszárig ért... választhatok, vagy csizmában a lessátorban görnyedek órákat, vagy berakom a mocsárba a Horthy-t és kényelmesen fekve várom a pirkadatot.... Természetesen utóbbi mellett döntöttem...:)








A hely nagyon felcsigázott. Szeretem az olyan élőhelyeket, amik megmaradnak a maguk természetességükben, de mégis alkalmasak fotózásra is még. Ez a hely már nagyon határeset volt, ugyanis a növényzet már már eltakarta a benne táplálékot keresgélő madarakat. Bíbicek, cankók, parti madarak és vagy 5-6 pár gólyatöcs birtokolta a nem is túl nagy területet. Jöjjenek a kint töltött négy alkalom képei:



















Nászolós gólyatöcsös ellenfényes képet szerettem volna...sajnos ritkán álltak össze és akkor is messze...így nagyon rossz minőségben sikerült ilyet készítenem...sebaj, majd jövőre...:



A két kedvencemet hagytam utoljára...:)





Az utolsó alkalommal már éreztem, hogy vége a mókának, mert gyorsan megnőtt a vegetáció, ám ez gyorsabban bekövetkezett mint gondoltam így ekkor már jó kép nem is született... Hazafelé tartottam terepjárómmal és a mögé kapcsolt utánfutóval, amivel a csónakot vittem. Komótosan, de nem túl gyorsan haladtam....gondolataim már a tavon és a búbos vöcskökön jártak, amikor egy egyenes útszakaszon egyszer csak hatalmas csattanásra kaptam fel a fejemet !!! Azonnal fékeztem...a visszapillantóba nézva láttam, hogy a szemből mellettem elhaladó autó fékezett füstölgő kerekekkel....ekkor vágott belém a felismerés, hogy mi is történt!!!!!....Szívem azonnal a torkomban dobogott......Te Úristen !!! ........
.....

folyt. köv....




11 megjegyzés:

  1. Jó újra itt látni a blogon! :o)
    Köszi a beszámolót és a képeket! De nem ér, hogy az izgalmas résznél abbahagyod és izgulhat az ember, hogy mi lesz a folytatás... Remélem nem kell újra egy évet várni rá :o)!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Háát...valamivel vissza kell csábítani a "nézőket"... Bár aki egy év után is visszanéz, annak feleslegesek az ilyesféle trükkök...:) Kösziiii ! :)

      Törlés
  2. Nem tudom mi a neve a mosolygós zöldségesnek, de köszönet neki, hogy megráztad magad és ránk is gondoltál a képekkel!Jó kis bejegyzés lett, szerintem minimum egy hatalmas ingyen narancs kijárna érte! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Narancsot nem kaptam, de hidd el én is örülök , hogy végre önmagamra találtam újra...:) , köszi szépen ! :)

      Törlés
  3. Jó újra nézegetni a "nagyon rossz minőségben, fénytelenségben, sebaj, fotózom, ahogy tudom, mára ennyi jutott, sebaj majd jövőre" megjegyzésekkel ellátott képeket.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :) :) :) örülök neki. Igérem, hogy ha egy képpel igazán elégedett leszek, annak is hangot adok majd... köszönöm! :)

      Törlés
  4. Jól sikerült életjel és csodás képek!;-)

    VálaszTörlés
  5. Mindig ránéztem a blogodra, hátha posztolsz végre, most bejött :) Hiányoztak a sztorik és mellé a csodás képek. Várjuk a folytatást. Üdv. Dani

    VálaszTörlés