Szárcsata...

Nagyon várom már a tavaszt, hetek óta csak a fénytelenség és még mindig a hideg..
Mára már helyenként felszakadozó felhőzetet, elő-előkacsingató napsugarakat ígértek az időjósok.
Bárhogy is lesz, nekem a vízi lesben a helyem. Dokumentálnom kell a visszatérő fajokat...

A hajnal ígéretesnek tűnt, már ami a napot illeti...:

pár percre rá viszont újabb felhő törte ketté a napsütésbe vetett hitemet és ismét csak a szürke tavat láttam..:

 

 

 

Rajta a szárcsák sokaságát, igaz most már szétszóródva mindenfelé élik a hétköznapjaikat néha egészen közel a leshez....

 

A szárcsa köztudottan elég arrogáns madár. Védi a területét, a szerelmét, a mindenét. Aki fotózta már őket, az pontosan tudja, milyen hálás fotótéma. Egy kis szárcsa balhéra mindig számíthat a természetfotós, csak ki kell várni... na és persze drukkolni hogy pont akkor süssön ki a nap, és közel legyenek és erre nézzenek és stb....
Amikor felveszik a harci pózt, kerülgetik egymást, na akkor kell felkészülni...:) :
Kb így mutatnak ilyenkor:

...aztán robban a puskapor,  indulhat a buli !!!:

A kedvencem ma ez a kép lett:

Ami nekünk lesifotósoknak jó móka, az persze a szárcsáknak néha egészen véres küzdelem.
Erről csak akkor bizonyosodtam meg, amikor az egyik harcos közelebb jött a leshez:

 

 

 

 

 

 Sajnáltam véres koponyáját, dehát aki ilyen bunyóra adja a fejét, annak számolnia kell a következményekkel...:

 

Szárcsáéknál ez mindennapos történet, de ilyen véres kimenetelű összecsapást még magam sem láttam.
..
..
A lesben gyorsan telik az idő, ám a várakozás közepette még egy werk képre is futotta ...:

A sok leskelődés közben egy halra lettem figyelmes a levegőben, ahogy a hátán cipel egy nagytermetű madarat...:)  :

Nos igen, ő a halászsas....:) 
Rendszeres tavaszi és őszi vendég a tavunkon..csak kb 2 hétig marad, azután továbbáll.. Ez a kis pár pixeles , semmitmondó kép elég volt ahhoz, hogy hazafelé fejemben már az őszi terveket szövögessem....