Öt perc..

Vasárnap van, délután. Minden rendes ember otthon van a családjával, pihen, játszik, süt-főz...
Jómagam is , bár erősen próbálom leplezni, hogy mehetnékem van.... Napsütéses igazi tavaszi nap... nemsokára naplemente...csoda hát hogy agyilag már a területen vagyok ???
 Nem túl régen feladtam 23 éves nagypályás labdarúgó múltamat: majd minden vasárnap délután meccs, mely az egész vasárnap délutánomat magáévá tette. Talán ezért is furcsa a hirtelen nyakamba szakadt szabadidő...
Hirtelen spontán gondolatom támad: fotózni megyek, elviszem a családot is !

Szerencsére ötletem betalál..:)  Egy óra múlva már a csónakot próbálom terelgetni az úszó les felé, benne nejemmel és kisfiammal és a fotós felszerelésemmel.  Nem egyszerű művelet ez a majd 2 méteres vízben egy akácfa karóval, amit nevezzünk "tolófának"....kéne már egy rendes evező...

De semmi pánik ! Néhány érdekes fordulat után sínen, azaz vízen vagyok...hajónk csak úgy siklik a les felé... Szárcsák, búbos vöcskök nézik rossz szemmel a cirkálót, de nagyon nem hatódnak meg, mindössze odébb úsznak a nagy "vízi testvér" elől..

A les már maga is izgalommal tölti el a családot, még sosem jártak itt. Kikötünk. Nádas szélében biztonságos, kicsinyke , sötét kunyhó, remek kilátással......körülöttünk pedig a sok madár éli mindennapjait....

A les közvetlen közelében épp nem sok madár van,  de a délutáni erős fények ellenére gépem már kattog is: nem nagy téma, de madár, egy szárcsa úszik el előttünk:

Érdekes, hogy hogy szétszóródtak a szárcsák a tavon, amikor jöttek vagy kétszázan is voltak...
Valahol a les mellett lehet a fészke bent a nádasban, csakúgy mint a kis vöcsöknek, aki szintén rendszeresen jön megy a les mellett:

Néha egészen közel jön, itt már csak egy portréra fért bele a keresőbe..:

Nagyon aranyos kis madár... kár hogy nincsen hal a csőrében...:)

De nem vagyok telhetetlen, így megelégszek azzal is, hogy a napkorong kezd lejebb ereszkedni, ereje még megvan, de színe lassan sárgásabbra változik, iránya laposabb, kevesebb árnyékot hagyva a téma testén... Itt ez még alig érzékelhető...:

ám a távoli búbos vöcsök pár nászjátékán már igen...
Százszor láttam már, de sosem tudom megunni ezt a jelenetet !
A búbos vöcsök hím a víz alól ajándék gyanánt növényeket hoz fel,majd a két madár laposan a víz felett egymás felé úszik,  felemelkednek , a hím átadja az ajándékot a tojónak , aki kicsit magánál tartja, majd szétszórja a növényeket, ezután fejüket rázzák egymás előtt... és végül szerelmesen lassan odébbúsznak....
Az alábbi képeken sajnos igen messziről fotózhattam csak ezt a játékot, így nem is minden kép sikerült...

Családom viszont tátott szájjal nézte az eseményeket ! Gyönyörűek ! És valóban azok...
Kár , hogy időnk lassan lejár... csomagolni kell, holnap munka, ovi...:(
Ám a fények nem engednek elmenni....a lehető legideálisabb minden...de kár hogy csak távol van madár !!
- Csak még öt perc !  Szólok már már gyermeki kérő hangon...mint aki a játékáért könyörög...

Persze maradunk, és megint velem van Fortuna !
A két búbos vöcsök ha lassan is de közeledik !  Ó Istenem, add kérlek....
Jönnek! Víz alá buknak, majd nem messze feljönnek. Úszkálnak, nézelődnek....
Már ideális a távolság, alig kell vágni , ne is gyertek közelebb! Fények rendben, madár rendben , távolság rendben és ekkor a hím lebukik.
Olyan hirtelen jön fel, hogy szinte lemaradok róla. Csak amikor már egymáshoz simulnak, akkor szól a gépem. Szavakkal leírhatatlanul szép természeti esemény csodálói vagyunk: Búbos vöcsök szerelmi nász:

Portréra vágva:

Aztán az ajándék átadós jelenet után, mozdulatlanul egymás felé nézve lassan sodródnak a vízen...
Csőruk már már összeér, nyakuk és fejük szinte szabályos "szív" alakot formázva mutatja, a madaraknak igenis van érzelmi világuk ! 

Mindössze öt plussz perc kellett hozzá, hogy én legyek az a szerencsés, aki ezt ideális távolságból remek fényekben ma megörökíthettem ! Sokadik köszönet a Sorsnak érte !