Mocsárvilág 2.

Múltkori "pityeres" sikereimen felbuzdulva, ma ismét a Hajta patak melletti mocsár felé vettem az irányt. Bíztam benne hátha megint megajándékoz valami újjal ez az eddig számomra is feltáratlan , ingoványos terület. Mára kissé okosabbra "vettem a figurát"...: lesem mellé beszállót tűztem a cigány csukoknak, elém némi finomságot tettem ki az éhes ragadozóknak , a kettő közé pedig félbevágott almával akartam kedveskedni az erre kutakodó seregélyeknek. No majd meglátjuk mi sül ki belőle...

Ismét délután mentem ki, terepjárós mocsárjárás, kocsi le, majd jókora gyaloglás a kocsitól a vizenyős területen át a száraz dombocskáig, persze teljes menetfelszerelésben: hátamon hátizsák, kezeimben lessátor, tófólia, takaró, állvány+fej, nyakamban távcső... Ilyenkor mindig rá kell döbbennem, ez a természetfotózás nagyon is a "sport" kategóriába sorolandó...:)

Gyors elhelyezkedés, majd lássuk csak , mik mozognak a területen:
Őzek, jó messze....agancsaikkal először a földet túrták, majd hirtelen felvették a "harcra kész" pózt:

De nem lett semmi konfliktus, az erősebb elkergette a fiatalab-bikat...azaz bakot...:)

Az LCD t bambultam amikor hangos csobogásra lettem figyelmes ! A kergetőzés pont a sátram előtt folytatódott, alig fértek bele a 400 as objektívbe ! :

aztán már sehogy...csak egyesével....sebaj !:

Szerencsére azért nem maradtam le róluk...:)


Az őzek után jó darabig csak lestem ki a sátorból , na meg a fejemből...Meg kellett állapítsam, hogy a két héttel ezelőtti fajokból sok a hiányzó, se seregély, se pityer, se csuk.....   Elmélkedésemet egy árny szakította félbe, valami egyenesen a sátor előtt landolt:

Egy barna rétihéja, egy öreg tojó !:

Túlságosan nagy és feltűnő volt a pusztában így egyedül a földön....éles szarkaszemek azonnal rájöttek , hogy valamit talált a nemes ragadozó, "rajta , vegyük el a részünket !":

Időközben leszállt egy hím is, kissé odébb, mintha csak vigyázná a tojót amíg eszik..:

 

 

 

Nagyon szép madár, számomra érdekes volt, hogy így a földön nincs köztük akkora színbeli eltérés, mint amit a röpképük mutat:

 

Nagyon szép , nemes madár:

 ...nem győztem mindenhonnan fotózni:

 

A szarkák persze mit sem törődnek valakinek a nemesi mivoltával...nekik csak a kaja kell... Először csak "lelki terrort" alkalmaznak, körbeveszik a héját...:

 

 

 

 

majd ha ez nem jön be, akkor jöhet a tettlegesség ! :

 

 

Ezt már persze a héja sem tűrheti, oda odavág:

 

 

A szépséges rétihéják sokáig a vendégeim voltak a sátor előtt, rengeteg képet készítettem róluk..:

Érdekes, mert ők csak ritkán szállnak be kitett húsra, inkább az élő zsákmányt szeretik. Ezúttal úgy tűnik szerencsém volt !

A héják közepette lettem figyelmes egy sétáló nyári lúd párra:

Akarom mondani : liba családra !

A kis pelyhesek , már követték anyjukat a veszélyes réten át. Nagyon aranyosak voltak..:

Számomra meglepő volt, hogy már ilyen korán kikeltek, bár lehet libáéknál ez a szokás..


Az viszont lassan nem lesz meglepő, hogy ez a remek hely mindig tartogat számomra valami meglepetést...:)   Ma is érdemes volt eltölteni itt pár órácskát...