Tövisszúró gébics

Már a múltkori gyurgyalagos lesezésemkor kifigyeltem a bányában egy hím tövisszúró gébicset, amely egy tőlem távolabb eső "T" fára rendszeresen beszállt, hogy innen jobban szemügyre vehesse a homokbánya rovar készletét... Ugyan megharagudtam a gyurgyalagokra, de úgy éreztem, ennek fényében már kaphatnak a hálátlan ,gaz madarak még egy esélyt, egy legeslegutolsót...:)
 A döntéssel egészen hajnalig vártam, annyira bizonytalan idő van mostanság, hogy lehetetlen kiszámítani , mi is jön a következő fél órában: eső vagy napsütés ?  Persze hajnalban nem sütött a nap...de legalább az eső sem esett....  Kimentem, a "T" fát gyorsan egy szebbre cseréltem és indulhatott a buli....:)
Mondanom sem kell, gyurgyalagok ez alkalommal sem jelentkeztek...
..
Rövidke kis fotózás volt ez, gyurgyalagok híján viszont egészen tűrhető képek születtek erről a hálás kis madárról:

Nagy falat...

Repül az idő, már május 20. a van.  Itt most egy gyurgyalagos bejegyzésnek kellene következnie, mint minden év hasonló időszakában teszem ezt már rendszeresen szeretett madaraimról. Itt laknak ők nem messze egy közeli homokbányában, helyüket minden évben rendszeresen kitakarítjuk a helyi MME Csoporttal. (www.mme-koka.hu)  Mire megérkeznek hosszú útjukról, csalogató partfalak várják, hogy a laza homokba könnyűszerrel vájhassák költő üregeiket. Hálásak is ezért, minden évben egyetlen napot szántam a fotózásukra, meg is ajándékoztak bőkezűen nászolós, verekedős, habitus és portré képekkel is. 
 Tegnap hajnalban kimentem, hogy megfussam a szokásos köreimet velük. Ám nagyot csalódtam ! A madarak itt vannak, ám hiába a hívogató beszállóág, egyetlen gyurgyalag sem szállt be rá ! Két újdonsült fotósbarátom is velem tartott, csak nem fogok "beégni" ?? Egy kakukk mentette meg a becsületemet...igaz hármunk közül csak egyikünk volt szemfüles, így a fotó a 10m re lévő kakukkról csak Imi kártyáján díszeleg.. Hogy mi történt velük? Nem tudom. Egyszerűen nem szállnak le a felettünk lévő villanydrótról.

HA le is szállnak, csak a túlbuzgó madarász kollégák által kitett "T" beszállófákra teszik ezt és nem az én szép, "rusztikus" beszállómra.
Idén lettek ők az "Év madara"-i. Lehet hogy elvette az eszüket a rivaldafény? "Sztárallűrjeik" már nem engedik a könnyű fotózkodást? Nem tudom az okát, de kissé sértődötten mentem tegnap reggel haza...

---
---



Természetesen orvosolni kell mielőbb a "fiaskót"...Sanyi nagyon hív a vércsés lesbe...de az ott kapott múltkori szívlövés csak lassan gyógyulgat be.. Motorra pattanok hát, irány a Szecsői tó, rövidke piackutatás távcsővel....Úristen ! Csak neeem??? De ! Sosem látott madár a tavon: Kis kárókatona !
Nem is egy hanem vagy öt ! A gáttól nem is túl messze...egy kis növényekből álló szigeten sütkéreznek. A gát oldalában persze 10m nádfal... A terv egyszerű , a helyzet adja magát....

Hajnali 4:30. Mikike a sötétben , mellcsizmában gázol óvatosan a nádasban, hogy mire feljő a nap, a lehető legjobb pozícióban, álcázva exponálja helyesre , ahogy a szülő madarak etetik a kis Kis kárókatonákat...:)  A fejemben persze már megint előbb összeállt "A kép" , mint a memória kártyámon....
Nyűgös elhelyezkedés után (ültem a vízben egy széken a mellcsizmámban, fejemen álcaháló..)  szembesülnöm kellett ama szomorú ténnyel, hogy a kárókatonáknak nyoma sincsen.. A tegnapi úszó szigetet is elfújta az éjszakai vihar...grrrrrrrr 
Nap feljön, madár sehol, akár mehetnék is haza. Kőkemény meló ez a természet fotózás, mindig mondom....a fizikai megrázkódtatások mellett komoly lelki stressz is éri az embert...:)

Persze nem megyek, majd lesz valami. Pár órácskát kibírok a hideg, mellig érő vízben. Nézelődök. Kóbor szárcsák jönnek mennek, meglátom távol az öreg réti sast is, már messziről felismerem hiányos karevezőjéről. Hogy nem bírta a képét idetolni egész télen !

Egy cigányréce húz el felettem.....

..majd végre feljő előttem egy búbos:

Aztán lebukik....odébb feljön ..valamit nagyon keres.....majd megint lebukik.....még odébb feljön ...na de mi ez ? Csak nem halat fogott ???
DE !

Nem is akármekkorát ! Egy tenyérnyi potykát !  Nem is bírta lenyelni.....csak forgatta, forgatta....

Tuszakolta, tuszakolta...:)

Nyeltevolna, nyeltevolna...:)

Pihenni is kell néha....

Megint "tuszak" , megint "tuszak"...:)

és aztán csak megbirkózott vele...a hal végül a búbos vöcsök gyomrában kötött ki...:)

Nagyon örültem neki. Ilyen távolságból ekkora hallal még nem láttam búbost, nem győztem visszanézegetni az LCD n a képeket...:)
Örömködésemnek egy kis vöcsök vetett véget, az előttem lévő "repce labirintusban" vadászgatott, hol feljött, hol lebukott. Úgy látszik ez amolyan "vöcsök szokás" ...:))
 Azonnal ráálltam...Élességet persze nem is bírtam csak kézzel állítani, de úgy érzem egész jó kis festményszerű fotót sikerült róla készítenem:

Három és fél órát töltöttem a májusi vízben, hajnalban......konkrétan : szétfagytam...:(
De úgy érzem megérte. A Sors megint szép képekkel hálálta meg fáradozásaimat, igaz megint csak nem azzal, amit fejben már kiexponáltam...de a Sors már csak ilyen...... elnézem neki...:)

Vigasz...

A múltkori "baklövésem" után mérgesen hátat fordítottam a vércséknek, úgy döntöttem ezen a hétvégén máshol keresek vigaszt. Őket meg fotózza le aki akarja, de én ugyan még egy megabájtot sem pazarolok többet rájuk...grrrrrr !!!!!!
 Szerencsére már arra a szintre értem a természetfotózásban, hogy válogathatok a helyek közül, ahová a hosszú évek alatt felépítettem (-tünk) a fotós leseimet.
 A legnagyobb "Ász" természetesen a Szecsői tó, ahol a vízen úszó , vízszintkövető lesünk figyelget kifelé a tó közepéről, várva hogy csónakkal beevezzünk és egy jót fotózzunk belőle..  Tudtam, hogy ezelőtt két héttel igen érdekes látvány volt a tó és vele együtt a leskunyhónk...:

A látszat ellenére a sárga vízi repce alatt, kb 1,5-2 méter víz található, ám a les megközelítése és a belőle való fotózás természetesen lehetetlen...
 No de ezek a két héttel ezelőtti állapotok voltak.Tegnap délután gyorsan motorra pattantam és kilátogattam a leshez, hogy megnézzem mi az újság...
A tulaj időközben levágta a vízi repcét a tavon körben, csak belül a tó közepénél hagyott meg egy jó széles sávot, amelyben a madarak megfelelő búvóhelyet találnak maguknak, nekem pedig remek hátteret nyújt. Azaz nyújthat, ha kijövök holnap fotózni...ám a levágott vízi repce, elhasalva ugyan, de a les 20m es körzetében lehetetleníti a fotózást. 10 perc gondolkodási időt adtam magamnak, aztán úgy döntöttem hogy a felhős idő ellenére holnap kijövök. Ez pedig azt jelentette, hogy a levágott repcét még ma el kell távolítsam a les közeléből.... Nem volt mit tenni, beeveztem, gatyára vetkőztem és a másfél méteres vízben bakancsban közlekedve szépen kihordtam a sárga növényeket a nádfalhoz...:) Csak reméltem hogy nem lát senki...:egy idióta, gatyában a hideg vízben hordja ki a gazt mindenféle magyarázat nélkül !!???.......:D

De nagyon is hogy van magyarázat ! A legideálisabb fotózási feltételek megteremtése ! Ennél komolyabb indokot nem is lehet felhozni..:))
..
A hajnal természetesen a lesben talált. Sajnos az időjárás nem volt hozzám kegyes, felhős, buta idő volt, normális napfelkelte nélkül..:(
A madarak is csak annyit mozogtak, amit feltétlenül szükséges...:(  ezt sem mindig a lesem körül.
Aztán végre egy vörös gém szállt balra a most feljövő nádfalhoz:

Szemközt egy kis sziget volt vízi repcéből, reméltem hogy csak belemegy valami... Egy szárcsa tette meg ezt a szívességet..:

Vártam hogy a nyílt vízen szemben is jöjjön valami, hiszen itt gondoltam a legjobb hátteret , amit a tó közepén lévő meghagyott repcesáv ad.  Egy cigányréce közeledett felém, de épphogy lőtávba ért, már el is kanyarodott... Azért megörökítettem őt is..:

Jobbra tőlem pedig szintén egy kicsi sziget volt, ez már levágott repcéből. Lassan fújta a szél a vízen, növényekből összeállt szerkezete megfelelő pihenőhelyet nyújtott a madarak számára:

A nyílt vízen aztán végre lőtávolba jött egy búbos vöcsök. A gyenge fények ellenére még 1,4x vel is szép habitus képet tudtam róla készíteni. Szeretem ezt a madarat ! :

Végre komolyabb préda közeledett ! Egy vörös gém a les mögött húzódó nádas szélében keresgélte reggelijét, miközben egyértelműen felém közeledett ! No, ha ez így marad, egészen a lesig jön ??

 

Itt épp felborzolta a haját....a kis borzaska...:))

 

 

 

 

Gyönyörű madár, és igen ritka. Itt a tavon van 1-2 pár, de nagyon félősek, szinte soha nem kerülnek lőtávolságba az objektív elé. Ez pedig most közeledik ! Azaz közeledett....grrrrr 
Mondom én hogy félősek....:(

Ám semmi pánik, sőt ! Az épp felszálló madarat követve , remek röpképet készítettem róla! :

Alig ocsúdtam fel a vörös gém varázsából, amikor is tőlem jobbra hangos csobogásra lettem figyelmes. Mivel épp a gépemre voltam tapadva, egyből odafordítottam a felszerelést is. Egy szárcsa iramodott meg a lesem másik oldalától a tó közepe felé. Gyors lekövetés , fókuszálás aztán már szólt is a sorozatlövő...:)) :

AZt hiszem a nap képe ez lett ! Egy sokszor látott, de általam még soha sem fotózott tipikus "szárcsa mozdulat".  Nagyon örültem neki.
Úgy igazából az egész napnak. Ahhoz képest hogy a nyers napsütést még csak nem is igen láttam, ezekkel a szűrt fényekkel és a hálás vízi madarakkal egészen jó kis fotózást hoztunk össze...:)  Nekik hálás köszönet a mai reggelért , a vércsék meg pukkadjanak meg ahol vannak!

Kopp....

Nagy izgalommal vártam a hétvégét : most megcsinálom a tuti pályázati anyagot !... A "KÉP" et. Ahogy az a nagykönyvben meg vagyon írva.. Tuti a les, jó idő, napfelkelte hajnali fények, vércsék mindenfelé... Alig bírtam éjjel aludni...vajon milyen képeket rajzolok ma a memória kártyámra??
Odafelé egy pillanatra azért megfordult a fejemben, az örök érvényű szabály..: "Amikor úgy tűnik hogy biztos jó képeket készítek, akkor nem jön össze. Ha meg nem várok semmit, akkor meg bejön valami..."
Ááááá, hülyeség !! : hessegettem el a fejemből a negatív gondolatokat mielőtt valami láthatatlan szellem meghallja és úgy is lesz....--- Itt ma aratni fogok, ez nem lehet kérdés, ezt már a múlt hét is előre jelezte !!!
..
..
Sajnos késve indultam, Sanyi barátunk bealudt..."Amatőr!" Gondoltam...."Nélküle is megcsinálom az Év képét..."...:)

Késve érkeztem a leshez is, a vércsék már ébredeztek a környéken. Nincs idő a beszállóval tökölni, marad ez...
4:30 lehetett amikor elhelyezkedtem és vártam.... Aztán vártam...vártam ..vártam .............:(  csak  vártam..
Egészen vagy délig....:(((
---
---
Igen, megtörtént az, amire egy lyukas garast sem tettem volna: egész délelőtt egyetlen koszos veréb sem szállt a beszállóra !  Egyszerűen aggyal felfoghatatlan ! A múltkori után meg pláne !
Nem csak fáradt voltam a 3 órási keléstől, de idegileg is megviselt ez a sikertelenség.
Már fogalmaztam is apróhirdetésemet fejemben: "Canon 7D + 400 as teleobjektív hobby megszűnése miatt, áron alul sürgősen eladó. Irányár 100 ezer Ft ..."
:(((
Nos, hát ez van. Nem mondom hogy nem kattintottam egyet sem, mert látnivaló az volt :
Ahhoz képest hogy nemrég 2 teljes héten keresztül végigkergettem a határban a fácánokat, hogy egy nyamvadt dürgő kakast tudjak megfelelő távolságból fotózni, ahhoz képest most nemhogy kakatoló, de párzó fácánokat is láttam nem egészen kb 10 méterről !!!!!! Persze csak légifelvételt csinálhattam róluk a magaslesből, nehogy már jól érezzem magam a "csúnya" homogén háttér miatt......:

Csak a fajgazdagság kedvéért , volt itt örvös galamb :

Sárgarigó (jó messze...):

Beszállt a nagy fűbe azért egy vörös vércse is (csak hogy idegesítsen...)

És végre megláttam a két legizgalmasabb fajt amit idénre erre a helyre vártam nagyon, a kék vércsét :

és a szalakótát..:

Ez utóbbi két fajjal még ilyen közelről nem találkoztam. Egyszerűen gyönyörűek voltak...
Személyükben ma olyan fajokat láttam, amik nem csak országszerte, de Európa szerte is igen ritkák ! A Kárpát medence szinte az egyetlen mentsváruk, ahol megtalálják még életfeltételeiket, és háborítatlanul élhetnek. (köszönhető a Hazánkban aktívan működő madárvédelemnek, a Nemzeti Park-(ok) és az MME munkatársainak..)  Azonban egyetlen normális képet sem készítettem róluk, hiába a több napi megfeszített munka ami hozzájuk fizikálisan végre közelebb hozott...
Zárszónak mit is mondhatnék ezek után ?
Talán kitaláljátok...: Egyszer hopp, másszor kopp...