Tegnapi eredménytelenségem olyan mély sebeket hagyott gyermeteg lelkivilágomon, hogy ma is ki kellett hogy üljek fotózni...:) Kíváncsi voltam hogy van e valami változás a tónál. Természetesen már sötétben úton voltam, bár ma valahogy nehezemre esett a felkelés... Amikor út közben pedig a kelet felől érkező sötét felhőket megláttam, komolyan elgondolkodtam hogy hazamegyek és visszafekszem aludni....
A lesben természetesen "megvárt" a 10 cm es vízállás, sebaj, ez nem tántoríthat el... Vártam várakoztam. Ami feltűnt hogy a múltkorihoz képest sokkal több a szárcsa és az is hogy a főszerep a tónál immáron az övék és nem a búbosoké. Hatamas zajjal járó csetepatéjukat sajnos most csak messziről szemlélhettem. Viszont arra jó volt, hogy a balhé a többi madarat a tó túloldaláról kicsit felém szorítsa. Ekkor képeztem még fény nélkül az épp tollászkodó cigányréce gácsért is:
Lassan kezdett felszakadozni a felhőzet, néha egész szépen akár egy percig is átszűrődött rajta a hajnali napsugár. Közben a tojó egyre közelebb húzódott a gácsérunkhoz, majd ezután olyan történt amit eddig még sohasem láttam ! Megkerülte a gácsért és szemből úszott rá a vízre hajtott fejjel, hogy aztán újra megkerülje:
Először nem tudtam mire vélni a magatartását, de a következő pillanatban megvilágosodott minden ...Figyelem ! Kommentár nélküli , +18 as jelenetek következnek ! :) :
Igen ! Cigányréce násznak lehettem tanúja ! Fantasztikus volt, még hasonlót sem láttam soha, és pont sütött a nap is...
Ezután a hím még tollászkodott egy kicsit, láthatóan jól érezte magát...:)
A mókának egy őrült bütykös hattyú ámokfutása vetett véget, amikor ugy 100m ről minden indok nélkül elkezdett rám támadni ! :
A lomha nehézbombázó felszállás után kb 60km/h val jött felém, majd a les előtt kisebbfajta cunamit idézve elő , ugy 20cm re állt meg.. Később kiderült, hogy szépségének megbizonyosodására jött a lesem üvege elé, ez volt ilyen sürgős... (nem ismerem a hattyúk ivarát, de biztosan a tojó lehetett...) Pár percig nézegette magát az üvegem tükrében,majd távozott...:
A víz szerencsére gyorsan lecsendesedett és a nap is egyre többet sütött.
Egy szárcsa egészen közel merészkedett a leshez, még az objektív mozgása sem zavarta..:
A túloldalon pedig az egyik búbos vöcsök valamit cipelt a csőrében..:
Alig lőttem rá egyet kettőt, máris a nap második olyan jelenete következett amit még sosem láttam ! Az úszó madárral szemben egyszer csak megjelent a másik búbos is, annak a csőrében is hínár volt. Majd mind a ketten egymásnak nekifeszülve, néha csüdig kiemelkedtek a vízből, és látványos pancsolás közepette "szerelmet vallottak egymásnak" ! Gonolom a hínár pedig a szerelmi ajándék volt... A hihetetlen jeleneteket "géppuska" üzemmódban követtem a gépemmel:
Rendkívül boldog voltam hogy ilyen jeleneteket láttam és fotóztam. Hosszú percekig csak néztem a gépben az elkészült képeket. Eddig hasonló "ajándékosdit" csak a gyurgyalagoknál fotóztam.
A tavon igazából hasonló fajok voltak mint a múltkor is, de valahogy most mozgalmasabb volt az egész.
Egy vörösgémet láttam még a nádba bújni, immáron biztosan megérkeztek ők is:
Épp az indulás gondolatával foglalkoztam amikor a barna rétihéja már vagy 5x szállt le a les mellé a gátra és vitt a fészekhez valamit. Elhatároztam hogy óvatosan kinyitom az ablakot és megpróbálom röptében elkapni üveg nélkül a következőnél, már ha lesz következő...... Volt....:)
Hát ilyen egy szorgalmas barna rétihéja hím, gyűrűvel a lábán...:)
Ezek után tényleg nem volt maradásom. Sokkal többet kaptam mint amire számítottam, szinte zavarba ejtő módon. Nem csak képileg, hanem élményileg is nagyszerű volt ez a nap !A tó megint bizonyított... köszönet neki is.
