A titkos project...

Hónapok óta dolgozunk egy titkos projecten, már többször volt róla szó a naplómban. Nos fellebbentem a fátylat:
A Nemzeti Parkkal egyeztetve egy ideiglenes leshely felépítésére kaptam engedélyt, hogy mint az MME Tápió Vidéki Csoportjának fotósa, dokumentálhassam a NP területén lévő vércséket. :)
A magasles , a vércsék (mesterségesen kihelyezett) költőhelye és vadászterülete közt helyezkedik el. Remélem, hogy mielőtt az oduhoz repülnek - egyéb pihenőhely híján- megállnak majd a beszálló fáinkon is...
Az építésről már volt szó korábban, nem volt egyszerű, sokat dolgoztunk rajta, 4-5 nap kellett hozzá, hogy küzdve a terepviszonyokkal, idővel, energiával, végül is felállíthassuk a lesünket Sanyival.

Az oldalára még egy szalakóta odu is került, pusztán madárvédelmi szempontból... hátha...:)

A kilátás csak egy vékonyka üvegen keresztül történik, mégis pazar a panoráma...:

Belül pedig teljes sötétség  uralkodik, így maradunk kívülről "láthatatlanok"..:

 

 

 

A mai az első alkalom, hogy végre kipróbálhattuk a lest élesben. Természetesen még sötétben a lesben voltunk, felhőtlen az égbolt,  vártuk hogy felkeljen a nap...

Hihetetlen, de a kezdet nagyon durvára sikeredett: Egy vörös vércse tojó jelent meg alig fényeknél , gyíkkal a csőrében ! :)))

 

 

 

 

Nagyon jó mozgás volt, több pár vércsét is láttunk. Végre megfelelő fényekben is fotózhattuk őket, itt épp egy hímet:

 

 

 

 

 

Ismét tojó, ismét gyíkkal..:

 

 

Azután pedig egy általam még sosem látott jelenet vércsééktől: Az ajándékozás !

 

 

Kár hogy nem felénk fordultak...azért elsőre ez se rossz...;)

 

 

 

 

Pedig már nem a legjobb fények voltak..:

 

 

Egy seregély is tiszteletét tette:

 

 

 

 

Hát mit is mondjak?? :) Nem várt bombaként robbant a les, hihetetlen pillanatok, gyönyörű madarak, fantasztikus környezet, nagyszerű élmény ami ma ért itt minket !

Mondom ezt annak ellenére, hogy idehaza a monitoron azért máshogy festettek a képek...valahogy nem is tudom...

A beszálló vastag, kissé messze is van...a fények pedig csak hajnalban ideálisak...

...

Egy napszemüveges, nagydarab rendőr jutott róla eszembe, amikor egyszer közúti ellenőrzés során odaadtam neki a csak félig kitöltött menetlevelet, mindössze ennyit mondott:  "Majdnemjó..."

 

Lesz jobb is, biztos vagyok benne....no és még nem volt itt minden főszereplő....;)

 

 



Les hátán les...

Jópár lest építettem már életemben , hiszen mindig alkalmazkodni kell a fotózandó témához. A legkülönbözőbb helyekre. Voltak kényelmesebbek, egyszerűbbek, hidegebbek, izgalmasabbak... Ezen bejegyzésem ez utóbbihoz tartozik...
A történet egy egyszerű megfigyelésen alapul: akármikor a vízi lesben vagyok, mindig látom a barna rétihéját mögöttünk a nádas felett leszegett fejjel prédára vadászni. Távolsággal nem, csak a szintkülönbséggel van némi gond... Sokat törtem már a fejem, hogyan lehetne lefotózni, ám most beugrott egy remek ötlet: egyszerűen besátrazok a leskunyhónk tetején...:)  Egyszerűnek tűnt, de vannak buktatói, meg kellett erősítsem a tetőt, majd fel kellett ugranom a mozgó csónakból a les tetejére... Semmi gond, megoldom! Már száguldok is a les felé....:

 

 

A közepes szél kissé megnehezítette a dolgomat, de végül csak sikerült elhelyezkednem..

Remek kilátás nyílik a tóra, ám a nád kissé magasabb mint gondoltam volna...:

 

 

 



Nem várok sokat, a rétihéja szinte menetrendszerűen érkezik.. ám kissé messze, a nád túloldalán.

 

 

 

 

 

Azt is sejtem merre lehet a fészke, már máskor kifigyeltem hol repül be a nádba,  ám számomra sokkal fontosabb a zsákmányszerző útvonala. Ez pedig a lesünktől nem messze kell hogy legyen, hiszen többször is járt erre. Jött is, szépen lassan felém billegve, ám amikor már majdnem kitölti a keresőt, mindig kifordul valamerre,  nagyon nehéz célba tartani. 

Ma 3 órát ültem fent a tetőn, ezalatt 3x jött a leshez közel. Egyetlen képet sikerült róla készítenem, amivel elégedett lehetek:

 

 

 

Nem vártam meg a teljes sötétséget, naplementekor indultam haza. Ám nem hagyhattam ki ezt a remek látványt: les hátán les...:)  Jöjjenek a nap werkfotói:

 

 

 

Ha a befektetett energia/eredmény hányadost veszem figyelembe, egész jól sikerült ez a mai nap..:)

 

 

A tavasz hangja..

Ha megkérdeznék,  hogy mi jut eszünkbe pusztán hangilag arról, hogy pl. "kutya", bizonyosan mindenki az ugatásra asszociálna. No de mi jut eszünkbe hangilag arról, hogy "tavasz"?
...
...
 Madárcsicsergés ? Tényleg? Na jó , de melyik?
 Számomra a tavasz egyértelmű hangja a fácán kakatolása. Mert előtte nincs, utána sincs (gyengén...) , tavaszi zsongásba bele kiáltó hangja pedig egyértelműsíti mindenkiben: Végre tavasz van !
Fácándürgés időszaka ez, amikor a kakasok , a riválisok és a tojók számára is meg akarják mutatni jelenlétüket.

Régóta szeretnék egy igazi dürgő kakasos képet,  végre most jött el az ideje , hogy időt és energiát is szánjak a dologra. AZ első lépés ugye a "piackutatás"... Mi mozog, hol mozog ? stb..
 Szerencsémre ezt jól szinkonba tudtam hozni, az esténkénti "Motorozás a kisfiammal" című tevékenységgel... Szerencsémre 2 : találtam is egy közeli ígéretesnek tűnő helyet. Egy kis nádas, egyik oldalán búza, másikon kis rét. Kifigyeltem, ahogy a búzába két kakas is sunnyogva araszolt, hogy alkalmanként fel-felegyenesedve, a messzeségbe kiáltsa: "ÁÁA" ...
Remek környezetet ad a búza tábla, ide fekszek ! 
..
Az első hajnal teljes kudarc...madarat sem láttam..hallani is csak alig a nádas túlsó oldaláról... Valahogy idén nehezen inult be a dürgés...Összességében végül az elmúlt 10 napban 3 hajnalt és 5 estét feküdtem kint.  Esténként mindig a búzában voltak, de ha hajnalban kifeküdtem ide, akkor meg a rétre mentek...grrrrr  Ha láttam is őket, csak igen messziről...
Valahonnan innen indult a project az első napokban...
Fácán a tájban...:

Aztán volt , hogy közelebb is jött, dürgött is...:

...próbáltam a felszerelést is tuningolni, de ez sem igazán segített..:

Már már fogytán voltam a türelmemmel és az erre a projectre szánt idővel, amikor úgy döntöttem még egy utolsó hajnalt beáldozok...nem a kedvencem a hajnali 4 órási kelés....:(
A nádas túloldalára megyek, innen jön a több hang... bár itt a fények csak később sütnek be, de hátha jobb mozgás lesz...közelebb kell kerülnöm!

Már sötétben a sátorban feküdtem, egészen a fűben....kell a jó perspektíva...
Valóban, itt mintha több kakas is szólna, sőt, egyet látok is ahogy ballag fel a dombra...:

A dombtetőn aztán elszólja magát..:

Hát persze hogy nem vagyok elégedett ! Semmitmondó képek, nekem több kell !
Csak jönne le a rétre....
..és jön is !! , de a hatalmas fűben az amúgy is megbújó madarat, alig látom, nem hogy fotózzam...:

Muszály 2x t használnom, mert valahogy nem akar közelebb jönni. Állványomat rángatom felfelé óvatosan a vizenyős fűből, muszáj feljebb emelnem a felszerelést, mert a nagy fű mindent eltakar..

Közben feszülten figyelek, mikor egyenesedik fel végre....
És igen !:

Ez már hasonlít arra, amit szerettem volna...:

Sajnos még így is messzi van...persze azonnal elbújik a fű alá... Várok.. Próbálom kitalálni, hol bukkan fel újra...
Aztán egy kicsivel közelebb újra meglátom...

Na eza az ! EZt a távot vártam, fények rendben, felém fordul ,remek ! , kiálts ! , ...és kiált...

de kiáltozás közben elfordul ! Grrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr:

Ez volt az egész fácános project legutolsó és legjobb képe. Szerencsére megvan a szeme....előtér, háttér is rendben, a 2x ő is elfogadható ilyen jó fényeknél...ám nekem mégis maradt pici hiányérzetem ... Talán pont annyi, hogy jövőre ismét belevágjak a tökéletes kép kergetésébe...
..
..
..
Amint hazafelé a mérlegemen gondolkodok (7 alkalom kontra dürgős képek..) egy pici sárga pontot veszek észre a búzában. Bizalmas kismadárka a sárga billegető. Nem kéri , hogy hajnalban keljek, úri fotós módjára, kocsimból fényképezem..:

Szép kismadár, könnyű préda. Szinte rosszul esik, hogy ilyen "olcsón" adja magát. De ha mindenáron fotózkodni akar, hát nem bánom !

 Nem úgy mint a kakasok...akik idén kikerülték sátramat...
A képeimnél egy dolog biztosan többet ér: a tapasztalat, amit ennyi alkalomból szereztem, hogy jövő tavasszal megcsináljam róluk a "Tökéletes dürgős képet"...:)

Öt perc..

Vasárnap van, délután. Minden rendes ember otthon van a családjával, pihen, játszik, süt-főz...
Jómagam is , bár erősen próbálom leplezni, hogy mehetnékem van.... Napsütéses igazi tavaszi nap... nemsokára naplemente...csoda hát hogy agyilag már a területen vagyok ???
 Nem túl régen feladtam 23 éves nagypályás labdarúgó múltamat: majd minden vasárnap délután meccs, mely az egész vasárnap délutánomat magáévá tette. Talán ezért is furcsa a hirtelen nyakamba szakadt szabadidő...
Hirtelen spontán gondolatom támad: fotózni megyek, elviszem a családot is !

Szerencsére ötletem betalál..:)  Egy óra múlva már a csónakot próbálom terelgetni az úszó les felé, benne nejemmel és kisfiammal és a fotós felszerelésemmel.  Nem egyszerű művelet ez a majd 2 méteres vízben egy akácfa karóval, amit nevezzünk "tolófának"....kéne már egy rendes evező...

De semmi pánik ! Néhány érdekes fordulat után sínen, azaz vízen vagyok...hajónk csak úgy siklik a les felé... Szárcsák, búbos vöcskök nézik rossz szemmel a cirkálót, de nagyon nem hatódnak meg, mindössze odébb úsznak a nagy "vízi testvér" elől..

A les már maga is izgalommal tölti el a családot, még sosem jártak itt. Kikötünk. Nádas szélében biztonságos, kicsinyke , sötét kunyhó, remek kilátással......körülöttünk pedig a sok madár éli mindennapjait....

A les közvetlen közelében épp nem sok madár van,  de a délutáni erős fények ellenére gépem már kattog is: nem nagy téma, de madár, egy szárcsa úszik el előttünk:

Érdekes, hogy hogy szétszóródtak a szárcsák a tavon, amikor jöttek vagy kétszázan is voltak...
Valahol a les mellett lehet a fészke bent a nádasban, csakúgy mint a kis vöcsöknek, aki szintén rendszeresen jön megy a les mellett:

Néha egészen közel jön, itt már csak egy portréra fért bele a keresőbe..:

Nagyon aranyos kis madár... kár hogy nincsen hal a csőrében...:)

De nem vagyok telhetetlen, így megelégszek azzal is, hogy a napkorong kezd lejebb ereszkedni, ereje még megvan, de színe lassan sárgásabbra változik, iránya laposabb, kevesebb árnyékot hagyva a téma testén... Itt ez még alig érzékelhető...:

ám a távoli búbos vöcsök pár nászjátékán már igen...
Százszor láttam már, de sosem tudom megunni ezt a jelenetet !
A búbos vöcsök hím a víz alól ajándék gyanánt növényeket hoz fel,majd a két madár laposan a víz felett egymás felé úszik,  felemelkednek , a hím átadja az ajándékot a tojónak , aki kicsit magánál tartja, majd szétszórja a növényeket, ezután fejüket rázzák egymás előtt... és végül szerelmesen lassan odébbúsznak....
Az alábbi képeken sajnos igen messziről fotózhattam csak ezt a játékot, így nem is minden kép sikerült...

Családom viszont tátott szájjal nézte az eseményeket ! Gyönyörűek ! És valóban azok...
Kár , hogy időnk lassan lejár... csomagolni kell, holnap munka, ovi...:(
Ám a fények nem engednek elmenni....a lehető legideálisabb minden...de kár hogy csak távol van madár !!
- Csak még öt perc !  Szólok már már gyermeki kérő hangon...mint aki a játékáért könyörög...

Persze maradunk, és megint velem van Fortuna !
A két búbos vöcsök ha lassan is de közeledik !  Ó Istenem, add kérlek....
Jönnek! Víz alá buknak, majd nem messze feljönnek. Úszkálnak, nézelődnek....
Már ideális a távolság, alig kell vágni , ne is gyertek közelebb! Fények rendben, madár rendben , távolság rendben és ekkor a hím lebukik.
Olyan hirtelen jön fel, hogy szinte lemaradok róla. Csak amikor már egymáshoz simulnak, akkor szól a gépem. Szavakkal leírhatatlanul szép természeti esemény csodálói vagyunk: Búbos vöcsök szerelmi nász:

Portréra vágva:

Aztán az ajándék átadós jelenet után, mozdulatlanul egymás felé nézve lassan sodródnak a vízen...
Csőruk már már összeér, nyakuk és fejük szinte szabályos "szív" alakot formázva mutatja, a madaraknak igenis van érzelmi világuk ! 

Mindössze öt plussz perc kellett hozzá, hogy én legyek az a szerencsés, aki ezt ideális távolságból remek fényekben ma megörökíthettem ! Sokadik köszönet a Sorsnak érte !