Randevú a jégmadárral

Hazánk egyik legszínpompásabb madara , a vízpartokhoz , tavakhoz ragaszkodó jégmadár. Alulról narancssárgás hogy a vízből nézve beleolvadjon a nap fényébe, felülről égszínkék hogy a ragadozók elől beleolvadjon a víztükörbe...Igazi "remekmű". Nem csak ezért fáj rá a fogam már régóta, hanem mert "könnyen" látható kishallal vagy békával a csőrében és ez kétségkívül jól mutat a képen. Sajnos a mi környékünkön még a vizek mellett is ritka és kiszámíthatatlan. Ezért örültem meg nagyon, amikor fotós barátom Endre felhívott, hogy a tavalyi Duna holtágon ismét megtalálhatók a jegesek. Ma reggel 6:30 ra volt megbeszélve a találka a Szentendrei szigeten. Odaérkezve egyből az jutott az eszembe hogy ha jégmadár lennék, bizony én is csak ilyen helyre költöznék...:



Rövid keresgélés után fel is fedeztük az egyiket, amint egy vízbe bedőlt fa tetejéről fürkészi vadászterületét..:



Igazi vadregényes holtág, a kedvenc helyük egy befolyó melletti beszállófa. Ide vertük fel sátrunkat is..:



Sajnos már reggel látszott, hogy ma a nap támogatására nem számíthatunk..sőt, néha az eső is rákezdett... Szerencsére ez a vízhez szokott madarakat egyáltalán nem zavarta, rövid idő után meg is jelent az egyik a beszállófán:



Lélegzetemet visszafolytva figyeltem és fotóztam, de hamar rájöttem hogy felesleges a nagy óvatosság... Annyira bele volt feledkezve a vadászatba, hogy egyáltalán nem érdekelte hogy 8-10m ről fotózzák. Csak a vízre koncentrált percekig, majd egy hirtelen mozdulattal belevetette magát a Dunába majd kishallal a csőrében szállt vissza a helyére.:





Ezután a kishalat pár oldalra csapkodással "lepofozta" és lenyelte. Pár perc múlva pedig egy békát zsákmányolt, sajnos ezt pont az ellenkező irányba "intézte" el, így kép erről nem készült... Később még a sátram tetejére is felszállt , majd volt hogy ketten is megjelentek előttünk. Kb másfél óráig tudtuk őket fotózni, ezután kissé ritkult a látogatásuk és engem is hazaszólított a munka... Csodálatos élménnyel és képekkel lettem gazdagabb, köszönet érte barátomnak Szabó Endrének !

Üzekedés

Július vége , augusztus eleje "köztudottan" az őzek nászának az időszaka. Ebben a két hétben a "szerelem mindent legyőz" elv abszolut érvényesül, félreállítja még az óvatosságukat is. Főképp a fiatal bakok "őrülnek" meg ilyenkor, de az egyébként alig látható "matuzsálemek" is előbújnak rejtekhelyükről a szerelem reményében.
Tanuló év ez nekem, eddig még sosem csaltam be őzet síppal, na talán majd most...
A vadhívás CD sokszori meghallgatása és a síp beszerzése után "felkészülten" indultam őzet hívni.
Az első 4-5 alkalommal nem sok sikert értem el, hiába fujkáltam a sípot tenortól a basszusig a hang minden tartományában több helyen is...:( Egy kóbor macskával próbáltam önbizalmat szerezni, amely az egércincogásomra ezerrel szaladt felém, majd felismerve az átverést, ilyen morcos képet vágott:




Vadőr barátaimtől tudtam meg hogy valszeg kicsit késik az üzekedés. Viszont kezdtem kiismerni a helyeket, láttam hol mi mozog. 1-2 napra rá már láttam amint bak és suta együtt "lógnak" . Majd a bak kissé lemaradt, így takarásból próbáltam hívni ugy 200 m ről. A bak elindult felém de olyan 60-70m re megállt és végül a biztos suta irányába indult tovább.



Másnap vadőr cimborámmal beszéltünk meg hajnali találkozót, 5 kor már a területen voltunk. Egy viszonylag nyugodt tarlón próbálkoztunk, nem eredménytelenül.... Még napfelkelte előtt 2 suta és egy róka keresgélt tőlünk ugy 200 m re. Magam is meglepődtem hogy a süldő róka ilyen távolságról is kitűnően hallotta jól bevált egércincogásomat, majd vágtázva indult felénk...meg sem állt ugy 25m ig...:)
Sajnos fény hiányában csak ilyen képre futotta...



Rókánk a gép hangjára sértődötten távozott a közeli fasorba, ahonnan pár perc múlva egy suta kergette ki és el.. érdekes látvány volt..
Állítólag a gidát is megtámadja, ezért a suta reakciója...hmm, nem tudom hogy valós e, de az biztos hogy rókánknak nagy szerencséje volt velem, nélkülem alighanem le lett volna tartóztatva...
A nap érkezése után hívni kezdtünk, pár percre rá óvatlan tavalyi kis bak szaladt a dombtetőről egyenesen felénk. Hihetetlen volt hogy egészen 10m ig jött, és miután tényszerűvé vált hogy sutára még csak nem is hasnonlítunk, azután is nehezen hitte el hogy átverték.




Hazafelé indultunk, de félúton megálltunk még egy tarlón ami két kukorica között helyezkedett el. Ismét hívni kezdtünk, majd kb 10 perc után a szemközti kukoricásból is egy fiatal bak jött ránk. Ő egy fokkal óvatosabb volt, beállt egy fotóra majd miután kiszúrt magabiztosan távozott...



Nem tudom lesz e még módom idén bakot behívni, de sokmindent tanultam a kalandokból. Pl azt hogy a komolyabb bakok már az elején párt találnak és azt nehezen hagyják ott. A sípos "csalás" inkább a fiataloknál működik jobban.
Az igazi öreg matuzsálem bak fotó még várat magára...