A tavalyi őszi fotóim nagy többségét is a halacskáknak köszönhetem, meg is teszem: "pontyok, csukák, sügerek , nektek szól a köszönet ! " :D
Ebben a bejegyzésben átadom a helyem a képeknek, unalmas írásaimat amúgy is lehet, hogy senki sem olvassa....:D Mondjuk jómagam sokszor jól elszórakozom mire végzek....ez is valami.... :)
Íme a tavaly őszi termés :
A végére hagytam a kedvenc napomat... Az alábbi fotókon két szürke gém látható, bármilyen hihetetlen is...:) De nem ezt akartam mondani, csak kissé szórakozott vagyok ma :).... hanem hogy mi fotósok mindig álmodozunk a lesben, hogy "ha ez lenne...., ha az lenne" stb... Fantáziánkban elképzelt jelenetek és ideális távolságok elevenednek meg... szóval ezt a szitut akár ide is sorolhatnánk: az egyik szürke gém hozott a csőrében egy halat, amit pont előttem, ideális távban ejtett bele a sárba. Visszarepült érte, de ezt meglátta a másik madár és jó kis csetepaté kerekedett...:) A jelenet, a táv, a felszerelés, minden adott volt a jó képhez, ami szerintem jól is sikerült, de valamiért mégsem lett átütő siker. Azt hiszem túl "steril" a kép, hiányoznak a képi elemek, amik sejtelmessé teszik. Mindenesetre én örültem a jelenetnek , de ahogy a jó pap....így én is holtomig tanulok...:)
Ezekkel a kockákkal búcsúzom 2016 őszétől, melyekben a madarakon kívül megelevenedik a csónakom immáron új "köntösben" ... és "sanyarú sorsom" is munka közben ...reggeli időben....:) Mert egyszer majd az unokáim is látni fogják.....:)
