2016 ősz

Egy halastónál az ősz mindig tartogat izgalmakat, ugyanis a kövérre hízott halacskák egyre jobban vonzzák a vonulásra felkészülő madarakat. Ha még azt is hozzáteszem, hogy nyár végére a vízszint is egyre inkább megfogyatkozik, "alkalmasint" igazi fotós kánaán egy egy ilyen terület. Már ha tudjuk hogy a lessátrat, pontosan melyik m2 re is kell letennünk...  :)
A tavalyi őszi fotóim nagy többségét is a halacskáknak köszönhetem, meg is teszem: "pontyok, csukák, sügerek , nektek szól a köszönet ! "  :D

Ebben a bejegyzésben átadom a helyem a képeknek, unalmas írásaimat amúgy is lehet, hogy senki sem olvassa....:D  Mondjuk jómagam sokszor jól elszórakozom mire végzek....ez is valami.... :)

Íme a tavaly őszi termés :

A végére hagytam a kedvenc napomat... Az alábbi fotókon két szürke gém látható, bármilyen hihetetlen is...:)  De nem ezt akartam  mondani, csak kissé szórakozott vagyok ma :).... hanem hogy mi fotósok mindig álmodozunk a lesben, hogy "ha ez lenne...., ha az lenne" stb... Fantáziánkban elképzelt jelenetek és ideális távolságok elevenednek meg... szóval ezt a szitut akár ide is sorolhatnánk:  az egyik szürke gém hozott a csőrében egy halat, amit pont előttem, ideális távban ejtett bele a sárba. Visszarepült érte, de ezt meglátta a másik madár és jó kis csetepaté kerekedett...:)  A jelenet, a táv, a felszerelés, minden adott volt a jó képhez, ami szerintem jól is sikerült, de valamiért mégsem lett átütő siker. Azt hiszem túl "steril" a kép, hiányoznak a képi elemek, amik sejtelmessé teszik. Mindenesetre én örültem a jelenetnek , de ahogy a jó pap....így én is holtomig tanulok...:) 

Ezekkel a kockákkal búcsúzom 2016 őszétől, melyekben a madarakon kívül megelevenedik a csónakom immáron új "köntösben"  ...  és "sanyarú sorsom" is munka közben ...reggeli időben....:)  Mert egyszer majd az unokáim is látni fogják.....:)