A történet egy egyszerű megfigyelésen alapul: akármikor a vízi lesben vagyok, mindig látom a barna rétihéját mögöttünk a nádas felett leszegett fejjel prédára vadászni. Távolsággal nem, csak a szintkülönbséggel van némi gond... Sokat törtem már a fejem, hogyan lehetne lefotózni, ám most beugrott egy remek ötlet: egyszerűen besátrazok a leskunyhónk tetején...:) Egyszerűnek tűnt, de vannak buktatói, meg kellett erősítsem a tetőt, majd fel kellett ugranom a mozgó csónakból a les tetejére... Semmi gond, megoldom! Már száguldok is a les felé....:
A közepes szél kissé megnehezítette a dolgomat, de végül csak sikerült elhelyezkednem..
Remek kilátás nyílik a tóra, ám a nád kissé magasabb mint gondoltam volna...:
Nem várok sokat, a rétihéja szinte menetrendszerűen érkezik.. ám kissé messze, a nád túloldalán.
Azt is sejtem merre lehet a fészke, már máskor kifigyeltem hol repül be a nádba, ám számomra sokkal fontosabb a zsákmányszerző útvonala. Ez pedig a lesünktől nem messze kell hogy legyen, hiszen többször is járt erre. Jött is, szépen lassan felém billegve, ám amikor már majdnem kitölti a keresőt, mindig kifordul valamerre, nagyon nehéz célba tartani.
Ma 3 órát ültem fent a tetőn, ezalatt 3x jött a leshez közel. Egyetlen képet sikerült róla készítenem, amivel elégedett lehetek:
Nem vártam meg a teljes sötétséget, naplementekor indultam haza. Ám nem hagyhattam ki ezt a remek látványt: les hátán les...:) Jöjjenek a nap werkfotói:
Ha a befektetett energia/eredmény hányadost veszem figyelembe, egész jól sikerült ez a mai nap..:)
Tuti ez a plazma TV a nádasban :)
VálaszTörlésÉs pont természetfilm megy....
Kéne mi ? FULL FULL HD ! :DD
VálaszTörlésLes hátán les...:o)))) Ez jó! :o))) És a képek is azok! :o)))
VálaszTörlésÜgyes! Én is azon töröm folyton a fejem, hogy lehetne a nádasnál magasabb helyre jutni, de eddig még nem jött össze.
VálaszTörlés