Mocsárvilágban...

Régebben említettem már egy "titkos helyet"...ahová a téli lesünket kívánjuk felállítani. Ez a Tápió vidékén van és nagy reményeket fűzök hozzá... bővebbet későbbre ígérhetek... :)
Egy biztos, a tónál lévő téli lesünk ebben a formában már csak víz alatti felvételekre alkalmas...:

Tegnap pedig elindult a project, werk képek hamarosan...
Utunk a leshelyig azonban igen kalandosra sikeredett. Ez a vidék rendkívül mocsaras, idén pedig -a sok csapadék hatására- súrolja a járhatatlanság határát. Hatalmas dagonyákon keresztül, többszöri elakadással értünk csak célba... (hála a csörlőnek és a kocsimon lévő sárguminak...)

 

 

De most nem is ez a lényeg...hanem maga a terület... Alapból is gazdag a madárvilága, ám mivel most járhatatlan, így gyakorlatilag semmiféle zavarás nem éri. Mivel nem éri zavarás, a füves,tocsogós réteken szép számmal akadtak különféle madarak... Percek alatt elhatároztam, holnap valahova ledobom a lessátram pár órácskára...

 Ma délelőtt akadt némi dolgom, így csak egy "délutánnyi" időm volt a leskelődésre, ám mindenképp ki akartam ide feküdni. Útközben a szomszédos Kóka határában láttam ezt a fehér gólyát..:

 A helyszínre érve aztán gondolkodóba estem, hová is tegyem a sátram? Mivel nagy távolságok vannak itt a rétek között, ezért képileg nem reméltem semmi komolyat. Nagy szerencse kell , hogy bármi lőtávolba jöjjön.. De ha ma kifigyelem a dolgokat, talán legközelebb már okosabb leszek...így spekuláltam....
 Sátramat két nagyobbacska tocsogós rét közé tettem, hogy mindkettőre jó rálátásom legyen...és vártam... Persze ilyenkor sokáig semmi...csak a távolban történnek események..:

bíbicek:

 

seregélyek:

egy nyári lúd..:

és játszadozó barna rétihéják színesítették a rét életét:

 

 

Aztután egy fehér gólya szállt be a rét túlsó oldalára:

 

 Alig hittem, de közeledett......mármár lőtávolságba ért.......:

 

igen éhes lehetett, egyszerre két halat is bekapott..:))

 

sajnos igazán közelre nem jött be...sebaj, örültem neki így is..

 

A sátor mellett egy cigánycsuk mutatkozott...

 

A réten szemben pedig őzek...:

 

 

Úgy tűnt talán közelednek, ám a szél egyenesen feléjük fújt.... tudtam csak pillanatok kérdése és megindulnak......így is lett.

A vizenyős réten hatalmas vágtába kezdtek...gépem majdnem hogy füstölt a gyors expóktól...:)

Jóideig semmi...., már majdnem elaludtam, amikor is csengő madárhangra lettem figyelmes, egészen a sátor elől...Seregélyek ! Méghozzá nászruhában :

Még a sátor előtt mozgott, amikor is egy kíváncsi dolmányos varjú szállt le messzebb ám még szintén lőtávon belülre...
Neki nem tetszett a kattogás, azonnal tovább is repült..

Ezután megint egy darabig semmi. Gondoltam ez idő alatt bemutatom a helyet is pár képben, hát íme :

A "műhely"...:

...és a kilátás...:

 ...kilátás 2.

Miközben kis objektívemmel a tájat fotózgattam, egy csapat kismadár repült a közelembe. Ismét a nagy csőre tettem a gépet és izgatottan kerestem az alanyokat...
Rövidesen meg is találtam őket a keresőben...ahogy kijött a sűrűből...

...majd nagyban vakarózott...:))

Az ő neve : réti pityer   , és még sosem fotóztam...:)
Nem fészkel nálunk, csak rendszeres átvonuló. Dél Európában telel és érthetetlen módon az északi tájakat részesíti előnyben fészkelésre...hát, ő tudja...:)

Sokat vakarózott....talán épp ekkor gondolkodott el azon, mégis itt kellene fészket rakni a hideg észak helyett...:))

Aranyos volt és igen fotogén. Vagy 5 percig időzött a sátor közelében.
Ez lett a kedvenc képem róla, mintha csak hazatelefonálna az asszonynak:
"Halló itt pityer ! Találtam egy remek helyet, inkább még maradok! "

Legszívesebben magam is pont ezt tettem volna....:)) ám indulnom kellett haza, pontosan úgy mint ennek a kis pityernek... Mindenkit vár valahol a kötelesség...