Mocsárvilág 2.

Múltkori "pityeres" sikereimen felbuzdulva, ma ismét a Hajta patak melletti mocsár felé vettem az irányt. Bíztam benne hátha megint megajándékoz valami újjal ez az eddig számomra is feltáratlan , ingoványos terület. Mára kissé okosabbra "vettem a figurát"...: lesem mellé beszállót tűztem a cigány csukoknak, elém némi finomságot tettem ki az éhes ragadozóknak , a kettő közé pedig félbevágott almával akartam kedveskedni az erre kutakodó seregélyeknek. No majd meglátjuk mi sül ki belőle...

Ismét délután mentem ki, terepjárós mocsárjárás, kocsi le, majd jókora gyaloglás a kocsitól a vizenyős területen át a száraz dombocskáig, persze teljes menetfelszerelésben: hátamon hátizsák, kezeimben lessátor, tófólia, takaró, állvány+fej, nyakamban távcső... Ilyenkor mindig rá kell döbbennem, ez a természetfotózás nagyon is a "sport" kategóriába sorolandó...:)

Gyors elhelyezkedés, majd lássuk csak , mik mozognak a területen:
Őzek, jó messze....agancsaikkal először a földet túrták, majd hirtelen felvették a "harcra kész" pózt:

De nem lett semmi konfliktus, az erősebb elkergette a fiatalab-bikat...azaz bakot...:)

Az LCD t bambultam amikor hangos csobogásra lettem figyelmes ! A kergetőzés pont a sátram előtt folytatódott, alig fértek bele a 400 as objektívbe ! :

aztán már sehogy...csak egyesével....sebaj !:

Szerencsére azért nem maradtam le róluk...:)


Az őzek után jó darabig csak lestem ki a sátorból , na meg a fejemből...Meg kellett állapítsam, hogy a két héttel ezelőtti fajokból sok a hiányzó, se seregély, se pityer, se csuk.....   Elmélkedésemet egy árny szakította félbe, valami egyenesen a sátor előtt landolt:

Egy barna rétihéja, egy öreg tojó !:

Túlságosan nagy és feltűnő volt a pusztában így egyedül a földön....éles szarkaszemek azonnal rájöttek , hogy valamit talált a nemes ragadozó, "rajta , vegyük el a részünket !":

Időközben leszállt egy hím is, kissé odébb, mintha csak vigyázná a tojót amíg eszik..:

 

 

 

Nagyon szép madár, számomra érdekes volt, hogy így a földön nincs köztük akkora színbeli eltérés, mint amit a röpképük mutat:

 

Nagyon szép , nemes madár:

 ...nem győztem mindenhonnan fotózni:

 

A szarkák persze mit sem törődnek valakinek a nemesi mivoltával...nekik csak a kaja kell... Először csak "lelki terrort" alkalmaznak, körbeveszik a héját...:

 

 

 

 

majd ha ez nem jön be, akkor jöhet a tettlegesség ! :

 

 

Ezt már persze a héja sem tűrheti, oda odavág:

 

 

A szépséges rétihéják sokáig a vendégeim voltak a sátor előtt, rengeteg képet készítettem róluk..:

Érdekes, mert ők csak ritkán szállnak be kitett húsra, inkább az élő zsákmányt szeretik. Ezúttal úgy tűnik szerencsém volt !

A héják közepette lettem figyelmes egy sétáló nyári lúd párra:

Akarom mondani : liba családra !

A kis pelyhesek , már követték anyjukat a veszélyes réten át. Nagyon aranyosak voltak..:

Számomra meglepő volt, hogy már ilyen korán kikeltek, bár lehet libáéknál ez a szokás..


Az viszont lassan nem lesz meglepő, hogy ez a remek hely mindig tartogat számomra valami meglepetést...:)   Ma is érdemes volt eltölteni itt pár órácskát...

Szárcsata...

Nagyon várom már a tavaszt, hetek óta csak a fénytelenség és még mindig a hideg..
Mára már helyenként felszakadozó felhőzetet, elő-előkacsingató napsugarakat ígértek az időjósok.
Bárhogy is lesz, nekem a vízi lesben a helyem. Dokumentálnom kell a visszatérő fajokat...

A hajnal ígéretesnek tűnt, már ami a napot illeti...:

pár percre rá viszont újabb felhő törte ketté a napsütésbe vetett hitemet és ismét csak a szürke tavat láttam..:

 

 

 

Rajta a szárcsák sokaságát, igaz most már szétszóródva mindenfelé élik a hétköznapjaikat néha egészen közel a leshez....

 

A szárcsa köztudottan elég arrogáns madár. Védi a területét, a szerelmét, a mindenét. Aki fotózta már őket, az pontosan tudja, milyen hálás fotótéma. Egy kis szárcsa balhéra mindig számíthat a természetfotós, csak ki kell várni... na és persze drukkolni hogy pont akkor süssön ki a nap, és közel legyenek és erre nézzenek és stb....
Amikor felveszik a harci pózt, kerülgetik egymást, na akkor kell felkészülni...:) :
Kb így mutatnak ilyenkor:

...aztán robban a puskapor,  indulhat a buli !!!:

A kedvencem ma ez a kép lett:

Ami nekünk lesifotósoknak jó móka, az persze a szárcsáknak néha egészen véres küzdelem.
Erről csak akkor bizonyosodtam meg, amikor az egyik harcos közelebb jött a leshez:

 

 

 

 

 

 Sajnáltam véres koponyáját, dehát aki ilyen bunyóra adja a fejét, annak számolnia kell a következményekkel...:

 

Szárcsáéknál ez mindennapos történet, de ilyen véres kimenetelű összecsapást még magam sem láttam.
..
..
A lesben gyorsan telik az idő, ám a várakozás közepette még egy werk képre is futotta ...:

A sok leskelődés közben egy halra lettem figyelmes a levegőben, ahogy a hátán cipel egy nagytermetű madarat...:)  :

Nos igen, ő a halászsas....:) 
Rendszeres tavaszi és őszi vendég a tavunkon..csak kb 2 hétig marad, azután továbbáll.. Ez a kis pár pixeles , semmitmondó kép elég volt ahhoz, hogy hazafelé fejemben már az őszi terveket szövögessem....

Mocsárvilágban...

Régebben említettem már egy "titkos helyet"...ahová a téli lesünket kívánjuk felállítani. Ez a Tápió vidékén van és nagy reményeket fűzök hozzá... bővebbet későbbre ígérhetek... :)
Egy biztos, a tónál lévő téli lesünk ebben a formában már csak víz alatti felvételekre alkalmas...:

Tegnap pedig elindult a project, werk képek hamarosan...
Utunk a leshelyig azonban igen kalandosra sikeredett. Ez a vidék rendkívül mocsaras, idén pedig -a sok csapadék hatására- súrolja a járhatatlanság határát. Hatalmas dagonyákon keresztül, többszöri elakadással értünk csak célba... (hála a csörlőnek és a kocsimon lévő sárguminak...)

 

 

De most nem is ez a lényeg...hanem maga a terület... Alapból is gazdag a madárvilága, ám mivel most járhatatlan, így gyakorlatilag semmiféle zavarás nem éri. Mivel nem éri zavarás, a füves,tocsogós réteken szép számmal akadtak különféle madarak... Percek alatt elhatároztam, holnap valahova ledobom a lessátram pár órácskára...

 Ma délelőtt akadt némi dolgom, így csak egy "délutánnyi" időm volt a leskelődésre, ám mindenképp ki akartam ide feküdni. Útközben a szomszédos Kóka határában láttam ezt a fehér gólyát..:

 A helyszínre érve aztán gondolkodóba estem, hová is tegyem a sátram? Mivel nagy távolságok vannak itt a rétek között, ezért képileg nem reméltem semmi komolyat. Nagy szerencse kell , hogy bármi lőtávolba jöjjön.. De ha ma kifigyelem a dolgokat, talán legközelebb már okosabb leszek...így spekuláltam....
 Sátramat két nagyobbacska tocsogós rét közé tettem, hogy mindkettőre jó rálátásom legyen...és vártam... Persze ilyenkor sokáig semmi...csak a távolban történnek események..:

bíbicek:

 

seregélyek:

egy nyári lúd..:

és játszadozó barna rétihéják színesítették a rét életét:

 

 

Aztután egy fehér gólya szállt be a rét túlsó oldalára:

 

 Alig hittem, de közeledett......mármár lőtávolságba ért.......:

 

igen éhes lehetett, egyszerre két halat is bekapott..:))

 

sajnos igazán közelre nem jött be...sebaj, örültem neki így is..

 

A sátor mellett egy cigánycsuk mutatkozott...

 

A réten szemben pedig őzek...:

 

 

Úgy tűnt talán közelednek, ám a szél egyenesen feléjük fújt.... tudtam csak pillanatok kérdése és megindulnak......így is lett.

A vizenyős réten hatalmas vágtába kezdtek...gépem majdnem hogy füstölt a gyors expóktól...:)

Jóideig semmi...., már majdnem elaludtam, amikor is csengő madárhangra lettem figyelmes, egészen a sátor elől...Seregélyek ! Méghozzá nászruhában :

Még a sátor előtt mozgott, amikor is egy kíváncsi dolmányos varjú szállt le messzebb ám még szintén lőtávon belülre...
Neki nem tetszett a kattogás, azonnal tovább is repült..

Ezután megint egy darabig semmi. Gondoltam ez idő alatt bemutatom a helyet is pár képben, hát íme :

A "műhely"...:

...és a kilátás...:

 ...kilátás 2.

Miközben kis objektívemmel a tájat fotózgattam, egy csapat kismadár repült a közelembe. Ismét a nagy csőre tettem a gépet és izgatottan kerestem az alanyokat...
Rövidesen meg is találtam őket a keresőben...ahogy kijött a sűrűből...

...majd nagyban vakarózott...:))

Az ő neve : réti pityer   , és még sosem fotóztam...:)
Nem fészkel nálunk, csak rendszeres átvonuló. Dél Európában telel és érthetetlen módon az északi tájakat részesíti előnyben fészkelésre...hát, ő tudja...:)

Sokat vakarózott....talán épp ekkor gondolkodott el azon, mégis itt kellene fészket rakni a hideg észak helyett...:))

Aranyos volt és igen fotogén. Vagy 5 percig időzött a sátor közelében.
Ez lett a kedvenc képem róla, mintha csak hazatelefonálna az asszonynak:
"Halló itt pityer ! Találtam egy remek helyet, inkább még maradok! "

Legszívesebben magam is pont ezt tettem volna....:)) ám indulnom kellett haza, pontosan úgy mint ennek a kis pityernek... Mindenkit vár valahol a kötelesség...