Tavaszodik...

Épp ideje...A tél ellőtte az utolsó puskaporát is és egy időre úgy tűnik elvonul...
Szép volt, elég volt...
...
Alig vártam amikor hajnalban nem a csendre és hidegre ébred az ember, hanem hogy madárfüttytől hangos a kert. Ébred a természet. Mindenhol. Megállíthatatlanul.
Ma úgy döntöttem hogy nem a kertre "koncentrálok", hanem meglátogatom téli képeim helyszínét, a vízi lest. Nemrég sétáltunk arra, (komoly terveket szövögetve) egy új, minden eddiginél jobb les terepszemléje miatt, ezért tudtam hogy emelkedett a vízszint. Tudtam hogy a hasalós les használhatatlan, az ülősbe pedig lesz 1-2cm víz, de ami hajnalban fogadott az még engem is meglepett:



Általában azért mindig van "B" tervem is, ez jelenleg a mellcsizma volt...
Szóval a "spártai" körülmények között elhelyezkedtem , felszerelkeztem és figyeltem a tavat.
Ahogy kivilágosodott jól látszott hogy a tavon rengeteg madár van, igaz elég messze tőlem..:( A nyílt víz madarai domináltak, gémféléknek ez a vízállás egyértelműen magas, ők inkább a nádba a sekélyebb részen maradtak. Amiket hirtelen távcsővel meg tudtam figyelni, azok a böjti-, barát-, cigány-, tőkés réce, búbos vöcsök, kis vöcsök, szárcsa, csér, és egy bütykös hattyú, amely annyira tetszett önmagának hogy másfél órát képes volt pózolni a hasalós les üvegének tükrében...:



Aztán lassan kezdtek közeledni is a madarak, de sajnos az egész ott tartózkodásom alatt valamiért kerülték a leshely közvetlen közelét. Mondhatni hogy végig lőtávolon kívül maradtak, így igazán jó képet nem sikerült csinálnom róluk.
Először egy cigányréce került objektív elé:



Majd aminek igen megörültem, azok a csapatban érkező böjti récék voltak:






Közben a levegőben is akadt látnivaló, egy hím barna rétihéja hordta szorgalmasan a fészeknek valót a nádba:



Majd alig hittem a szememnek, egy kuriózumnak számító fekete gólya repült el felettem. Csak hab volt a tortán , hogy viszonylag jól látszott a madárjelölő gyűrű a lábán. :



Ezt a brekit csak a magam szórakoztatására teszem fel, érdekes látvány volt ahogy a sima víztükörben úszott felém...:)



Azért is az egyik kedvenc vízi madaram a kis vöcsök, mert ő a legbizalmasabb , már ami a les megközelítését illeti...(persze ő is tudja hol a határ...) :



Nos, ami a "főételt" illeti, azok a búbos vöcskök lettek volna... Az ő életük ilyenkor a legmozgalmasabb a tavon. Biztos voltam benne hogy több pozícióban is el tudom őket kapni, sajnos azt magam sem gondoltam hogy csak ilyen messziről.:
Ezt a halas "képet" pl szabad szemmel nem is láttam, csak itthon a gépen...:



Természetesen már párba álltak, jelenleg a területek "felosztása" zajlik. Jaj annak aki a másik területére téved ! Ilyenkor látványos (és hallható..) csata zajlik, a fotós nem kis örömére..:





A csata végeztével jól esik az elismerés, párja gyengéd mozdulattal simult hozzá....



....hogy aztán megkezdődjön a pár másodpercig tartó udvarlás-fejrázás...mely kívülről egy teljesen szabályos "szivecskét" mutat ! Hát nem bájosak ??? :)



Szerencsére azért néha kicsit közelebb is merészkedtek, és megmutathatták valódi szépségüket nászruhában:






Annak ellenére hogy igazán kíváló képet nem készítettem, nagyon mozgalmas és érdekes napot tudhatok magam után. Idén az első alkalom amikor megérintett a tavasz szele, ehhez pedig elengedhetetlen volt hogy lássam hogy a természet hogyan kezd ébredezni. Ehhez nagyon jó "partner" a tápiószecsői tavi világ. A madarak nem foglalkoznak semmivel, csak amire a Sors teremtette őket, udvarolnak, esznek, isznak,fészket építenek,pihennek, néha begurulnak egy kicsit... (na és persze kikerülik a leskunyhómat...de remélem nem sokáig ! )

Betolakodó...

Pár napja ,a rókán felbuzdulva, konzerves macskakajával húztam körbe az istálló környékét és a szagot elvezettem egészen a fán keresztül be az istállóba. Hátha...
A maradék kaját a hálóban hagyva felakasztottam egy gerendára úgy 1,5 m magasba...
Ma reggel meglepődve vettem észre , hogy a csalin kívül a gerendán hagyott macskaeledel is eltűnt ! Milyen róka lehet az amelyik felmászik a gerendára????
A választ a memóriakártyán találtam....:





Tehát macskaeledelre macska....:(
Nem értem ma reggel miért néztek értetlenül rám a boltban , amikor dobozos rókaeledelt kértem??? :)

váratlan vendég...

Aki néha néha betekint a naplómba tudhatja, hogy infracsapdás nyest fotózásra pazarolom a drága energiámat...Ki tudja, hátha egyszer nekem is beüt a "lottó ötös"...
Egy elhagyott istállóban van felállítva a gépezet, háttér fel, csali ki, és vár és vár és elromlik és szerelem és újra felállítom és vár és vár és szerelem és............
Így megy ez már hónapok óta.
Aztán ma beütött a lottó....mondjuk kettes... Hát, ez is valami.
Az éjszaka leple alatt, egy nem várt vendéget fogott a rendszer:



Nos igen, csak érdekesség képpen raktam fel, hogy egy "zárt" istállóba mik megtörténhetnek... az "ötös találat" még várat magára....

Kemény hidegek országszerte avagy a "lét a tét"...

Igen komoly hideggel búcsúzik a január, a hőmérő akár -12 C fok alá is süllyed helyenként. Ilyen hidegben több minden is történik a világban: pl.: a víz megfagy...jég lesz belőle...:) vagy pl. az állatok kevésbé találnak élelmet és a könnyebb zsákmány környékére koncentrálódnak...
Pontosan e kettő dolog kellett hozzá , hogy két őrült természetfotós (nevezzük őket mondjuk Sándornak és Miklósnak...) egy raklapokon vízben álló hasalós lesbe kuksoljanak hajnali 6 órától délután 5 ig hálózsákban... De hát a sikert nem adják ingyen. Nem mondanám hogy "biztosra mentünk", de azért valószínűsítettük hogy ma lesz élet a les előtt.
Alig világosodott ki, egy ölyv máris lecsapott a kajára,majd egészen közel, portréra alkalmas távolságra is bejött:




Az ölyvek után szarkák érkeztek, vicces futással közelítették meg a csalit:




Az ölyvek gyakorlatilag egész nap jöttek mentek, és folyamatos balhéba voltak mind egymással mind a szürke gémekkel. Érdekes hogy egyedül a szarkákat nem bántották, megfigyelésem szerint azért mert a szarka sokkal fürgébb mindegyiknél és idővel rájöttek hogy esélytelen és egyben időpocsékolás is a szemtelen szarkákat hajkurászni. Maradt a mogorva "szemmel verés"....:



Lassan a szüke gémek sem bírták tovább és egyre közelebb húzódtak:



Ekkor már érezhető volt a feszültség a levegőben, majd rövidesen be is robbant a puskapor..:




A két gém a "bemelegítés" után úgy felbátorodott, hogy még az ölyveknek is nekimentek. Úgy érzem, ekkor készítettem a "nap képét":



Ezután viszonylagos csend lett, majd egy igen érdekes kinézetű szürkegém érkezett:





Majd egy nagy kócsag közelített , de neki ez a puskaporos hangulat túl sok volt ahhoz hogy megközelítse a vitatkozókat. Csak távolról és igen érdekes pózban szemlélte hátha leesik neki is valami a közös asztalról:



Nem mondtam még a "nap fénypontját", ami sajnos csak tényleg egy pont volt... Egy öreg rétisas ereszkedett le a les elé, de mintha csak az lett volna a cél hogy lábával a jeget érintse, azonnal el is ment...kép nélkül.
Mint említettem megvártuk hogy besötétedjen, és csak ezután hagytuk el a lest, amit már nem bántam,mert minden alkatrészem teljesen elzsibbadt... Amelyik nem, az pedig megfagyott.... Ennek és a teljes megfázás ellenére, azt kell mondjam: MEGÉRTE !

Enyhülés...

Egy hete már hogy enged a tél, és a maradék hó is lassan megadja magát a fizikának... Mára erdei kirándulást terveztünk a nagyvadas területre, igaz nem pont így: hatalmas köd, ropogó hó, váltakozó szélirány. Sajnos meg is lett a negatív eredménye a dolgoknak, több km es séta után semmit sem láttunk. Valszeg az állatok sokkal előbb meghallottak minket, mint ahogy mi megláttunk volna őket...
Aztán egy etetőnél megpihentünk egy kicsit. Teljesen kihalt volt ez is, ilyen enyhe időben inkább az erdőben keresgélnek a vadak. Aztán kb 20 perc mulva egy árny suhant az etető felé hangtalanul:



Az etetőhöz érve hirtelen megfordult és felénk közelített ! :



Majd ugy 20m re megállt tőlünk és csak bámult hogy ki ez a két "marha" aki vasárnap délben ekkora ködben nem bír otthon maradni... Sajnos nem fért bele a 400 as objektívbe, de azért egész jó portrét engedett magáról:



Éreztük hogy ez a max amit a mai napből ki lehet hozni, ezért aztán Sanyival megindultunk hazafelé...

Újévi ajándék...

Ma , szabadságom utolsó napján, kissé későn keltem, de annál gyorsabban öltöztem miután megláttam, hogy bizony hosszú idő óta ujra tündöklően süt a nap...De jó volt végre így nekiindulni a napnak ! Kisfiam ugyan nehezen engedett el, de miután nagy nehezen tőle is beszereztem a kellő engedélyt (2 szaloncukor volt az ára...), felhívtam Sanyi barátomat hogy kijön e velem a lesbe.Ő a családnak szentelte a mai napot,így egyedül keltem útra. Nem sokat szöszöltem, 30 perc mulva már a lesnél voltam. Érkeztemkor 3 ölyv repült el. Rövid pakolászás után elhelyezkedtem majd vártam és figyeltem a befagyott tavat. Fél órai tartózkodás után rájöttem hogy a hús csali nem megfelelő oldalon van, kimásztam és áttettem a bal oldalamra. Újra helyezkedés, újra figyelem... Egy kis vörösbegy csipegetett az ottmaradt morzsalékokból. Kb 40 percig semmi... Ilyenkor az embernek nagyon is jár az agya a lesben, gondolkodik sőt! ábrándozik, mi lenne a jó ha mi jönne, mit kívánnék ha kívánhatnék stb...Azt "találtam ki" magamban, hogy eszem szerint sasnak örülnék a legjobban, de szívem szerint rókának. Nem tehetek róla, a róka az én "Achilles" sarkam. Mindig elérzékenyülök egy szép róka fotótól... Az elmúlt 1 hét alatt is kb 5x voltam kint érte, mentem 20km t, de sajnos kép nem készült.
Szval ahogy így szórakoztatom magamat a gondolataimmal, egyszer csak beszáll a les elé egy szürkegém...:



Nézelődik nézelődik, majd elkezdi csipegetni a morzsalékot...:




Nagyon hálás kis jószág volt, engedte magát fotózni minden féle fajta pózban, portréban, nagylátóval stb..., éltem is vele !:






Gémünk jól elszórakoztatott, de egyszer csak nagy méltatlankodva elrepült... Épp kezdtem volna azon elgondolkodni hogy mit csináltam rosszul, amikor a jobb oldalon feltűnt egy vörös bunda: RÓKA !




Kezem lábam remegett mint tinédzsernek az első randin ! Mintha nem láttam meg hívtam volna be már vagy 20 rókát, de ez itt mégis más volt ! Közel volt, sütötte a lágy napsugár, fekvő perspektívában voltam, havas elő/háttér, téli szőrben stb minden ideális volt ! Nem akartam hogy kép nélkül elmenjen,ahogy a lesre nézett céloztam és találtam. Ezután felkapta a fejét, én pedig az objektív stabilizátor kapcsolóját keresve megzörrentettem valamit, ezt már nem tűrhette. De sebaj, 1 kattintás pont elég volt. 1 akksit merítettem le azzal hogy csak nézegettem a képet a gépben és remegő térdekkel, fülig érő mosollyal mormoltam egy Miatyánkot az égieknek, hogy egy évek óta áhított képet sikerült csinálnom.

Nagy örömmámoromban alig vettem észre hogy megjelentek a fejem felett az ölyvek is..:




Az egyik , a Sanyi által kirakott beszállóra repült:



Az ölyvek mellé két szarka szegődött, hátha nekik is esik le némi morzsa...:



Pár perc múlva pedig elszabadult a pokol ! Ilyet még "live"-ba nem láttam: egy újabb ölyv kérdezés nélkül a már falatozónak csapódott mint egy japán "kamikaze" pilóta, majd elkezdődött a csetepaté! :







A két gladiátor harca kb 1,5 percig tartott, s végül az erősebb győzelmével zárult, aki tudatta a betolakodóval hogy itt nincs helye.



Azért is volt furcsa az egész, mert a bal oldalra áttett nagy darab húshoz nem nyúltak, csak a jobb (a megszokott) oldalon lévő morzsákon veszekedtek. Lehet hogy itt már a kaja csak indok a bunyóra ? Neeeem, nem akarom elhinni hogy már az állatvilágban is ilyenek vannak, ez csak az emberek mocskos világában állja meg a helyét. Egyszerűen hetek alatt ezt szokták meg...

Az ölyvek veszekedése után a győztes evett, a vesztes pedig a les mögötti fára repült. Időközben a nap is mélyebbre bukott, és nagyobb árnyék lepte el az "arénát"... Ideje volt indulnom, megkaptam amit akartam, sőt ! annál sokkal sokkal többet !
Hazaérve a feleségem értetlenül fogadott a korai érkezés miatt,majd eleget tettem a kérésének, hogy a kisfiunk gyerekáldására menjek el velük a templomba... Az első sorban ültem, mégis végig a róka járt az eszemben...:) Köszönet a Sorsnak érte !