Hiánypótlás 2/1. rész

Az alábbi bejegyzésemet a mulasztásaim rendezésének szentelem... Igen, van belőle szépen....
A nyár óta kimaradt jópár fotós kalandom a naplómból, amik ha extra jó képet nem is teremtettek, de a blogomban mindenképpen helyet kell hogy kapjanak. Ha másnak nem is,de  a saját "öregedő énemnek" kell majd hogy emlékként szolgáljanak úgy 40 év múlva...ha már nem lesz alkalmam leseimbe bemászni....:)

"Messziről jött ember, azt mond amit akar!" :
Először is pár kimaradt kép az ETF díjátadóról... Nem is értem, hogy nem vetette fel nekem senki, hogy egyáltalán tudom e bizonyítani, hogy ott jártam ?? Nos, hát tudom..:)  "Elfelejtett" képek az estéről...:

Díjátadás...Kisfiam zavarban...:

Kisfiam már jó helyen...:

Kisfiam egyedül ..:

Mondtam én, hogy sokaknak tetszett a "Szélcsend..." is ! :)

Az idei ETF ről tehát ennyit, ígérem, hogy itt többet nem hallanak róla olvasóim....:)

---
---
---

Szóval a "fonalat" valahol a nyár közepén vesztettem el a blogomban. A szalakótát fotóztuk talán  júliusban. Utána voltam még kint a tavaknál is, de csak azt a negatív megállapítást tettem, hogy a vízszint jelentősen csökkent.... Horthy csónakom kegyvesztetten álldogált lecövekelve a tóban...:

Helyre tettem , bocsánatot kértem tőle, megsímogattam...és persze másnap már benne vártam a jószerencsét....de hiába. Búbos vöcskök ugyan voltak a tavon, de nagyon kevés fiókát láttam. Szinte minden családban csak egyetlen fiókát neveltek, amit a kevés tápláléknak tulajdonítok.

Úgy döntöttem, hogy egy darabig hanyagolom a tavakat és lévén hogy augusztus eleje lett, inkább az őzek násza felé fordultam gépemmel...
Azaz hogy fordultam volna, de pontosan hova ??   Biztos helyem nem lévén, találomra jártam ki a határba ígéretesnek tűnő helyekre.  Rögtön az első hajnalon észrevettem egy ikergidás sutát !

Persze a suta is kiszúrt engem, bár nem volt biztos a dolgában...:

A buttoló hangjára aztán óvatosan közeledtek !  (buttolo: az őzek hívására használatos "nyomogatós síp" : a szerk. )  :

Nagyon aranyosak voltak, még ilyen kis családot nem is volt módom fotózni ! :)

Persze a suta szépen bejött szél alá, majd az információval az orrában meg is ugrottak...

Csak ezt a tapsifülest nem érdekelte a magányos hajnali fotós..:

Láttam még sutáját kergető bakot, így reményteljesen vágtam neki az üzekedésnek...:

De nem így lett.  Ahogy teltek a hajnalok, az esték, kudarc kudarc után jött, majd amikor végre egyik este megpillantottam egy bakot úgy 150m re, és 80m en keresztül másztam-kúsztam felé hogy 50-70m re érjek, csak a végén vettem észre, hogy elhagytam a buttolómat ! Majd megőrültem !  Hiába mentem vissza az úton 3x oda-vissza,  végérvényesen elveszett... s vele a remény az idei bak fotóra...

---
---
---

Teltek múltak a napok, hetek.... Valami "rendes" téma után kellene már nézni... "Rendes"-en én azt értettem, ami hagyja magát végre fotózni közelről és persze legyen homogén a háttér, jó a mozdulat, jó a fény na meg becsillanós előtér ! :)  Igen, mindössze ennyi ...:)
A határban igen nagy a takarás mindenhol, a vércsés lesnél üres már a facsoport, az erdei itató "lavórszerű" képi világa sem vonz, így hát nem maradt más hátra, hogy ismét visszalopjam magam a tó szívébe...
Csónakommal ismét vízre szálltam és megpróbáltam a fenti képi jellemzőket , mint a fotókkal szemben támasztott alapvető igényeimet,  egy kockára exponálni...:)
Első alkalommal  fordított sorrendben szerettem volna elérni a fenti célomat, így ellenfényre helyezkedtem be. Szó szerint be, mert beraktam a csónakot egy vízi növénnyel sűrűn benőtt helyre, lesz ami lesz...
Hajnalban aztán "felragyogott" előttem a régen használt "vízszintkövető ,vízi fullos lesünk"... Hát az álcázással nincs hiba...:))   Igaz, jó képeket se kell most tőle várni...:((

 De hát ezért van nekem a kis csónakom...:) , hogy oda menjek, ahova akarok ! :)

 Korán reggel a szárcsák voltak a legtöbben a tavon igaz tőlem jó messze , de azért feltűnt előttem is egy füstös cankó...:

Majd egy másik cankó is, amit hirtelen nem tudtam beazonosítani, de lehet ez is a füstösék fajtájából van, csak még fiatal ,így még nem annyira füstös...:) :

A túloldali jó messze lévő nádasban pedig fekete gólya érkezett...

Szintén messze tőlem egy örvös galamb kereste a leszálló pályát, hogy a sekély vízben szomját oltsa...:

Tőlem balra récék húztak el...

Szembe egy kis kócsag szállt le, igazított magán egy kicsit...:

...jobbra pedig nagy kócsagok gyülekeztek. Sajnos ők is elég messze...:(

Minden elég messze mozgott tőlem...Éreztem én, hogy "necces" dolog ez a "beülök valahova és majd lesz valami" dolog, de hát nekem nincs beetetett gémes tavam...így jobb híján rábízom magam a szerencsére...

Az ébredő fények szépek voltak és egy nagy kócsag úgy tűnt, egy kicsit közelebb merészkedik ! No hátha !

Hát igen.... Jó-jó a pici takarás...., de sajnos hajlamos vagyok túlzásokba esni...:( , mint pl most is eléggé sikerült a vízi gazba befészkelnem magamat...

Csak nem hagyott nyugodni a dolog és ezért addig addig toltam magam óvatosan csónakostól a rögzítő csővel, hogy kicsit sikerült elfordítanom a Kormányzó Urat, így jobb rálátásom lett a kócsagra... És milyen jól tettem ! Mert elkezdett tollászkodni ! :

Addig addig csipkedte magát, míg sikerült egy tollat kihúzni szép ruhájából....:

Picit nézegette, majd útjára engedte a rakoncátlan tollút és folytatta a "kurkászást" :)....:

A kócsagnak azért örültem... Ha nem is extra a kép, de szép ellenfényes fotó lett róla.
Rövid szünet után egy barna rétihéja tűnt fel az ellenfényben..
Le is csapott elém a gazosba, majd felemelkedett és folytatta útját, sajnos zsákmány nélkül...:

Csodaszép madár...:

A fények kezdtek alább hagyni....A tavon a szárcsák eddig békés élete pedig egy szempillantás alatt megváltozott ! Sejtettem mi lehet az oka, mert már többször átéltem ezt a riadalmat: rétisas jön valahol ! És valóban !
Úgy tűnt, mint aki egy nagy kócsagot üldöz !

Aztán a szárcsák felé veszi az irányt , micsoda riadalom !
Próbáltam a riadt szárcsahadat bekomponálni a felettük elhúzó réti sassal, de sajnos egy technikai malőr (na jó, az én bénaságom...) miatt a sas helyett a szemközti fasor lett éles ! Szétvágott az ideg ! grrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr

Alul a riadt szárcsák, felül az öreg réti... Micsoda fotó lett volna ! Kell nekem piszkálni az AF pontokat ! ...:(((((((((

Na sebaj...majd máskor...
Azért a rétit nem hagytam ki, már ha úgy békésen elhúzott felettem...:

 Szép nemes madár...:

Igazából nem is értem a tó lakóinak izgalmát. Aki látott már réti sast, tudja, hogy milyen lassan, méltóságteljesen tud repülni. Elképzelni sem tudom, hogy ez a madár ártani tudna egyetlen egészséges madárnak is ! A szárcsák kb gyorsabban futnak, mint ahogy ez repül...:)
Persze a közelharc az megint más...:) , de hát nem minden a termet ! Úgy tűnik ezt csak a varjúfélék tudják (főleg amikor a télen elüldözik a nemes ragadozót...) ,  mert a többi madár nagyon is "megeszi" az ijesztő méretet...és riadtan menekül el a király elől !

Na csak gyere az objektívem elé a télen !!!


Folyt. köv....

Az "Év Természetfotósa 2014" (ÉTF-2014)

Mindenki szeret visszajelzést kapni arról, amit csinál. Leginkább pozitív visszajelzésekre "hajazik" az ember, de hát a negatív kritika is kritika... Egy természetet fotózó embernek a család és a barátok, ismerősök visszajelzése is nagyon fontos és remek dolog, de egy idő után mindenki szeretné, ha a "szakma" is elismerné. Erre lehetnek alkalmasak a fotópályázatok. 

Idén ismét megrendezték az ÉTF et, mely a "Sajtófotó" pályázat után Hazánk második legnagyobb fotós pályázata. Nos, hát ide pályáztam idén én is jópár (főleg madaras) képemmel, és kíváncsian vártam, hogy a novemberi hivatalos díjátadón idén ismét  lesz e kiállítva képem a Magyar Természettudományi Múzeum falán ? Lett...Kettő is...Méghozzá nem is akárhol foglalt helyet egyik fotóm....:

Olvasóimnak nagy tisztelettel jelentem, hogy a "Titkos szerelem..." című képem a "Madarak viselkedése" kategória 1. helyén landolt ! :DD

Hát, ha valamit igazán szerettem volna megnyerni, az a madarak kategória....:) És igen, sikerült !!! :))


A másik fotóm a "Szélcsend.." , pedig az "Állatuk és környezetük" kategória "Magasra értékelt" pozícióját foglalta el a falon.. :)

Neki is nagyon örültem, bár a visszajelzések alapján ebben a fotóban úgy éreztem talán nagyobb tartalék van... Sebaj ! Lesz még máshol is pályázat...

Közel 4000 fotóból kiválasztva 96 kép. Hát ez volt az idei ETF dióhéjban.  A képek december 31.-ig megtekinthetők a múzeum falán. Aki kíváncsi a részletekre, a többi kategória képeire, az megtekintheti a www.naturart.hu/etf honlapon.
Boldog vagyok, hogy ilyen elismerésben részesültem, de mint pályázattal kapcsolatban azért idén is voltak "meg nem értett" kérdéseim (nagyjából a tavalyiak..)..: A legnagyobb pl., hogy miért van az, hogy közel 10 éve nem volt Magyarországon készített kép az "Év Természetfotója" amikor annyi remek fotó születik idehaza is...? Vagy csak én vagyok ennyire "lokálpatrióta" ??  Persze nem kell mindent értenem...és talán nem is akarok....Inkább megmaradok lelkes madárfotósnak...és most jól is érzem magam ott, a dobogó legtetején...:))

Közönség szavazás...

Nemsokára kezdődik az idei , azaz az "Év természetfotósa 2014" fotós pályázat, mely jelenleg a legnagyobb hazai természetfotós megmérettetés... Jómagam is pályáztam két fotómmal is....lesz ami lesz...
Van egy ún. közönségszavazás is a képek között, melyet a facebook-on lehet nyomon követni, ill. szavazni.
Hát most arra kérem a kedves Olvasóimat, hogy amennyiben tetszik a két fotóm, segítsenek nekem a szavazatokkal....hátha ! ...:)

Itt található a link, amire kattintva bejön a "szavazós oldal"....:

https://www.facebook.com/GdfSuezMagyarorszag/app_124060254357160

Az egyik képem a "Szélcsend"...:

A másik pedig a "Titkos szerelem":

Természetesen mindkettő megtalálható itt az oldalamon is a maga kis sztorijával...:)

Nagyon köszi !
Miki

Egy kiállítás képekben...

Augusztus 28-án lezajlott tehát az első saját fotóskiállításom megnyitója, mely szülőfalumban Dányban volt. Mérföldkő ez számomra, egyrészt mert ez volt az "első". (egy régebbi kisebb másikat nem számolok..)  Másrészt kíváncsi voltam, hogy hol is tartok ? Van e igény a képeimre és saját magamra is egyáltalán, vagy az egész csak önmagam szórakoztatására jó ?
A választ több napos előkészületi munka után mikrofonnal a kezemben, kissé izgatottan, előben kaptam meg: teljesen megtöltött művelődési ház, udvaron hallgatózó emberek, képeket nézegető mosolygó boldog arcok, számtalan gratuláció és szűnni nem akaró kérdés áradat...:) Nagyjából ez jellemezte a kiállítás megnyitójának estjét , melyet a polgármester asszony rövid beszéde után a fotós életutam és képeim szóbeli magyarázatával színesítettem...:)
Kiállítottam a lessátraimat is és persze itt volt velem a "Kormányzó Úr" a Horthy fotós csónakom is..
Voltak számomra idegenek, akik messziről is eljöttek, igaz voltak barátaim, akik közelről sem...:(
Akit érdekelt, itt volt. Én örültem mindenkinek, mert bár magam a lencse emez oldalán szeretek lenni, ez most valóban rólam és persze a képeimről szólt...:)
Ahogy a kiállítási beszédem végén is mondottam:  Beszéljenek helyettem most már a képek !

 

 
 
 

 

 

 

 

 

A kiállítás 10 napig volt látható, nekem nagyon tetszett...:) Köszönöm aki itt volt pláne annak, aki írt a vendégkönyvembe is.. (a hat iskolai osztályon kívül is szerencsére jópáran voltak ..:)  ) 
Remélem találkozunk még hasonló szituban valahol, valamikor ! :)

Nyári emlékek a kék madárról...

"Madarat tolláról, embert barátjáról! " - szól a közismert mondás. Sokan azért szeretjük a madarakat (fotózni) , mert szép színesek. Minél szebb egy madár, annál inkább "fotózni való"...:)
Ha pedig egy madár szép, színes, ritka és még "ragadozó" is egyben, még inkább vágyik rá az ember, hogy végre lencsevégre kapja egy egy izgalmas zsákmányállattal...:)
Így vagyok ezzel jómagam is, és aki néha olvasgatja a blogomat, az tudja, hogy egy ilyen ritka madár után mi minden "hülyeségre" képes vagyok... Pl egy magaslest építeni a puszta közepén......
Igen, ez a ritka fészkelő madárfajunk a szalakóta. A szalakóta, ami leginkább (szinte csak..) legeltetett pusztaságokban érzi jól magát. Pont olyan helyen, ahol a mi vércsés lesünk van... És fészkelni pedig csak megfelelő lyukméretű öreg odvas fákban hajlandó, pont olyan helyen ami a "mi pusztaságunkban" már nincs... Ám mivel nem túl óvatos (és igényes??..), könnyen becsalható mesterséges odúba is...
Tavaly is szerencsések voltunk (talán már túlságosan is...) hiszen a magasles oldalára (munka végeztével sötétben "sebtében: majdjóleszvalamire")  felakasztott "D" típusú odúba beleköltött a szalakóta. A köztünk lévő távolság pontosan 8mm volt...(ennyi az OSB mérete..) ám a közelség itt inkább már negatívumként jelentkezett (nem használta a les elé kirakott beszállót) , átrakni pedig a madarak zavarása végett már nem akartuk.. "Sebaj, majd jövőre!" ...
...
Szóval idén ismét megpróbáltuk. Új helyen a vércsés les, előtte a szalakóta odu...ahogy ezt már egy nyár eleji bejegyzésemben is leírtam. Az odúban pedig egy seregély család tengette nyugodt hétköznapjait...egy darabig... Aztán egy szép nyári napon, az odúba betekintett egy kék madár ! :) :
"Hmm, micsoda remek fészkelőhely!" -mondogatta korrogva..."..ez kell nekem! "...

És azután már csupa feszültség lett úrrá a seregély családon...Akármikor megérkeztek az eleséggel, az erőszakosabb , testesebb kék madár mindig figyelte és elkergette őket...
A facsoportba megpihenni érkező örvös galambok értetlenül nézték a "kilakoltatást"...:

 Hogy pontosan mi lett a sztori vége , azt nem tudjuk, hiszen magunk is dolgozó emberek vagyunk és nem tudtuk állandóan szemmel tartani a helyszínt.... Az biztos, hogy az odú új gazdára talált, elfoglalták a szalakóták, a mi legnagyobb örömünkre..:)  Innentől kezdve sokat tartózkodtak a környékbeli ágakon, vigyázták a kialakult új "rendet" !

A kék madarak nem sokat udvarolgattak egymásnak , azonnal a költéshez kezdtek...
Hogy a hím a tojónak vagy a kikelő fiókáknak hordta az eleséget, nem tudjuk, de rendszeresen megjelent egy egy apróbb falattal...:

Aztán eljött a nap, hogy mindkét szülő az eleséget hordta. Nem volt kétség, az odúban sikeres költés zajlott le és innentől kezdve csakis az etetésé lehet a főszerep !
Minden berepüléskor lélegzetünket visszafojtva vártuk, hogy mikor hoz már valami "izgalmasat" is végre a sok bogár-pók-szöcske után ?

Nagy dilemma volt, hogy menjünk rá a biztos "üldögélős" képre, vagy próbálkozzunk meg esetleg az izgalmasabb berepülősökkel is netán ?
Próbálkoztunk....bár nehéz téma. Egy előre "találomra beállított síkra" rátettük az élességet, majd miután jött a madár, "körülbelülre" sorozattal exponáltunk...
Leginkább életlen képek tucatjai születtek, vagy éppen 300mm en a nagy vágás miatt (hogy "biztosan férjen bele..) részlettelen fotók...:

 Aztán felcsattintottam a 400 ast... Így már remek részleteket kaptam, de az élességi síkot így is nehéz volt eltalálni (azaz még nehezebb...) , nem beszélve arról, hogy az éles képek közül ,a 99% ban  lemaradó "madár alkatrészek" miatt kellett képeim százait törölnöm...

Pl ilyesmik...:

99% ban...:) Aztán jött az az 1% és végre minden  összeállt ! Élességi sík, részletek és teljes madár !
Az alábbi fotó majdnem 100% os képkocka...:

 Napokat, hosszú órákat töltöttünk el a lesben, sok sok tapasztalatot szerezve ismét... Pl. hogy nem túl korán kelők... 6 óra előtt sosem jelennek meg. Délelőtt jóval aktívabbak...stb, de ennek ellenére nem akart jönni az az izgalmas zsákmányállat amire nagyon vártunk.....

Aztán egyszer amikor egyedül volt kint a Sanyi , felhívott, hogy "bejött békával !" :)    Tudtam, hogy elérkezett az idő, amikor a növekedő fiókák a nagyobb zsákmányállatokkal is megbirkóznak, sőt ! Igénylik is őket !  No innentől miénk a pálya ! :D 

A könnyű préda persze így sem maradhatott ki az étlapból....

 ...de végül tényleg jöttek a nagyobbak is ! Pl itt bejött békával ! :)

 Aztán pedig siklóval...:D

A csúcs pedig egy pocok volt...:

Hát jól nyakon csípte.... Hiába, a természetben a figyelmetlenségért nagy árat kell fizetni...:

Szinte sajnáltam szegénykét... de bele nem szólhattam a Természet dolgába...
Az én dolgom pedig az volt, hogy ráfeküdjek az "expo" gombra....:)

Fotóztam ahogy csak tudtam. Végre beérett egy gyümölcs a sok sok munkából amit a képeimbe fektetek ! Végre engem igazol az élet ! Végre valami úgy összejön, ahogy azt előre elterveztem !
...
Persze ahogy mondják: "Jóból nem adnak sokat! "
És valóban...: pár alkalom jutott ki nekünk a jóból, szinte 8-10 nap. Ennyi idő volt, amíg a szülők fáradhatatlanul hordták nekik a nagyobb prédákat. (nekünk fotózni két hétvége jutott..)  Aztán az egyik napon nem jöttek a szülők....
A fiókák méltatlankodva ordibáltak az odúból kifelé, félig kilógva egész reggel, de semmi.... Úgy 10 óra felé megjelent az egyik szülő és "közölte" az új felállást: "Itt az etetés vége, szépen húzzatok kifelé az odúból, és kezdjétek meg önálló életeteket !! "  Ez kb pont így nézett ki...majd elrepült...
....
A fiókáknál csak mi néztünk értetlenebbül... Nem értettük a dolgot, de pontosan tudtuk, mi történik előttünk. A szülők a Természettől kapott ösztönüktől vezérelve befejezték az etetést, ezzel sarkallva a fiókákat a kirepülésre. Csak bíztunk benne, hogy ez majd úgy zajlik, hogy valami izgi falattal kicsalogatják őket..., de nem. Ahány ház, annyi szokás...
Talán pont másnap kellett volna ismét kimennünk, de ahogy a szülők , mi is megfáradtunk a munkában picit...így elengedtük a kezüket...és hogy mi lett volna másnap, ezt már sosem tudjuk meg... "Sebaj, majd jövőre! "
Tartalék tehát maradt a témában, de az idei képekkel persze maradéktalanul elégedett vagyok...:)

Meghívó...