A szigeten...

Több hónapos hiábavaló  "jó kép kergetés" után már kezdek erősödni. Megszoktam , hogy nem úgy van hogy csak kimegyek és jó képet készítek, hanem sajnos sok alkalom és fáradtság kell ahhoz, hogy számomra valóban remek képpel térjek haza, olyannal, amit képes vagyok órákig nézegetni. Valóban nem készítek jó képeket mostanában, vagy csak az ízlésem tolódott el a "finnyás" kategóriába ?? Nem tudom, de már nem is érdekel. Teszem a "dolgom" és lesz ahogy lesz.
A dolgomhoz pedig az is hozzátartozik, hogy minden lesezés előtt kimegyek szétnézni, hogy és hová érdemes azt a lessátrat ledobni.
   Legújabb "felfedezésem" ismét szeretett tavamhoz fűződik, kanalas gémek 25-30 fős csapatát láttam már több alkalommal , ahogy élelem után kutakodnak valamely tavon. NA igen, valamely tavon...de melyiken ??  És pontosan hol ?? Ezekre a kérdésekre halandó ember nem adhat választ, csak a Sors és csak akkor ha az ember már ott van a helyszínen. 
Ma hajnalban az úticélom az első tóra esett, annak is egy olyan pontjára, ami száraz lábbal megközelíthetetlen.  Egy sziget a tavon, ahová csak mellcsizmával lehet bejutni...de utána akár gumicsizmával is járható mocsaras a talaja, alacsony vízállása miatt ideális terített asztal lehet a gémeknek , kócsagoknak.. Ellenfényre készültem, bízva a párában, na meg a madarakban...lesz ami lesz...
Izgalmas dolog hajnali sötétségben a hold fényénél, melcsizmában gázolni a tóban, de nekem ez már rutinszerűen megy.... A sátor felállítása után jött a szintén izgalmas várakozás, hogy végre pirkadjon...
Napfelkelte előtt azonban már mozgolódtak a madarak. Egy szürke gém tűnt fel a tó sarkában, de egy másik egyből elhajtotta..:

Szerencsére pont elém...szép látvány volt a párában úszó kacsák közt...:

Csak nézegettem a gémet semmit sem gondolva.

A nap sem kelt még fel, amikor is álmos szemeim egyszeriben tágra nyíltak és a gép keresőjére tapadtak ! Jött a másik és támadta...:

 

 

 

 

 

 

Végre balhéééé !!! :

---
---
Egyszer egy "okos" azt írta valahol, hogy életszerűtlenek azok a természetfotók, ahol a madarak összevesznek, ugyanis ezt az emberek (fotósok) gerjesztik, pl a téli hidegben kirakott eleséggel. Való igaz, magam is megmosolygom a Nat.Geo. csatorna (általam egyébként tátott szájjal nézett...)filmjeinek azon részeit, amikor is egy dögön veszekedő medve/farkas vitát úgy vezetnek fel hogy "a ragadozók egy jávorszarvas tetemet találtak, valószínűleg a hideg és az élelemhiány miatt pusztulhatott el...."  :))
Szóval álljanak ezen képek most tanulságul annak, hogy a természetben tényleg vannak parázs viták és nem kell azt az embernek gerjeszteni különféle "csellel"...
---
---

Szóval madarunk jött, látott , támadott, én pedig próbáltam kattogó géppel , fix objektívvel, a fénytelenségből kihozni a legtöbbet..A képek vágatlanok !
Íme komment nélkül a hajnali szürke gémek csatája...:

Sajnos a fókusz itt-ott elcsúszott, de lett benne jó kép, ez az egyik legjobb mozdulat, sajnos a szárny vége lemaradt...:(((

...és számomra ez lett a nap képe, szintén vágatlanul, aminek nagyon örülök..:))

Tényleg nem értem min vesztek össze ezek a madarak, sok hektárnyi remek terület áll a rendelkezésükre kaja ügyileg....én úgy gondolom hogy az ügy hátterében régebb óta húzódó személyes leszámolás állhatott...:)

A madarak távozása után persze ilyenkor hosszú percekig nézegetem a képeket, reménykedve hogy "van benne éles"... :)  Aztán boldogan vigyorgok magamban ha van , de jó kis nap, megérte felkelni !
Néha szeretném még jobban megörökíteni az alkalmat , a helyet ahol vagyok, magamnak is , a blog olvasóknak is és ilyenkor csinálok pár "tájképet", hagy lássák, milyen jó kikukucskálni a lessátor lőnyílásán át. Na ilyenkor szoktam a képek minőségét "raw" formátumból "jpeg" formátumra átállítani. Miért is ?  Mert a "raw" ot előbb át kell konvertálni "jpg" be, így lehet publikálni. Ezzel meg ugye munka van, képenként legalább 3 perc ! Ugyan, ne kelljen már feleslegesen "szenvednem" a semmitmondó tájkép utómunkájával !    (A "raw" ot viszont sokkal jobban lehet utómunkázni...Színek, élesség stb..:) 
És hogy miért írom le mindezt ??  Mert megint voltam olyan hülye, mint ahogy már többször az életben , és elfelejtettem visszaállítani a gépet "raw" formátumra....az elkészült "jpg" képeken viszont nem tudtam annyit utómunkázni, szépíteni...grrrrrrrr

Szóval a bűnös "tájkép" :

Közben szemem a tájat fürkészi, mert valami a távolban keresgél...
Végre egy kanalas gém ! :

Mire közelebb ér , a nap is átbukik a szemközti fák felett:

...és csak egyre közelebb jön, gépem zakatol, szorgalmasan írja a jpeg-eket a memória kártyára....:)  :

..már alig fér bele a keresőbe...: 

 

 

..már nem is fér bele a keresőbe....:

 

...marad a portré...egy szép, általam soha sem fotózott madárról, egy kanalas gém portré, ellenfényben....:)

 

 

 

Húh, ez már több mint remek !  Igaz egyedül volt és nem 30an, de ez így is remek ! És még nincs vége a napnak. De nincs ám ! A láthatáron egy fekete gólya ! :))

 

 

Ő keresgél, én fotózom...:) ....jpg re...:(

 

 

Vakarózik....ez is jpg.. azért szép...

 

 

A gólya után más már nem jött, csak a nap ereje, hogy jelezze, ideje haza indulni.

 

Hát mit mondhatnék a mai napról? Vegyes érzelmeim vannak. A gémek balhézhattak volna napfényben, a gólyát meg a kanalast meg jó lett volna "raw" ban "megkapni"... :(

A szürke gém balhé egyedi és ritka téma pláne teljes képkockában hajnali párában, kanalas gémet még soha nem láttam 10 méterről, fekete gólyáról meg még nincs értékelhető fotóm....

Tehát a válaszom a 6. sorban található kérdésemre:  Inkább az utóbbi !

:)

 

 

Családi les...

És még mindig visszaemlékezés a nyárra...az utolsó...:

2013 augusztus 18 :

Mit tehet a természetfotós ha kevés szabadidejében szeretne a családdal is lenni meg fotózni is ??
Hát csak egyetlen megoldás marad: a családot is kicipelni a lesbe...:) 
A "kicipelni" szó persze csak átvitt értelemben értendő... A nejemnek pl mindegy hogy hová viszem, csak néha kiszabadulhasson a "családanya-szakács-takarítónő-kertész-házvezetőnő-stb" mókuskerekéből... A kisfiamnál már másabb a szitu, de miután telepakoltam a kosarat markolókkal meg különféle munkagépekkel és beígértem neki különleges izgalmakat úgy mint csónakázás, leskunyhóban való éjszakázás stb, így már örömmel jött ő is...:)
Igen, szombat délutántól vasárnap reggelig terveztem ezt a lesezést, hát irány a tó !
...
...
A "kikötőhöz" érve kissé lefagyott a mosoly az arcomról: csónakunk az iszapban hevert, megsüllyedve, pár méterre a víztől. Fél órába telt, mire a vízhez tudtuk cipelni , hol a csónak süllyedt el még jobban, hol mi az ingoványba...

Végül sikerült vízre bocsátani a ladikot, majd megindultunk a les felé. Sajnos a lesig nem jutottunk el, mert a víz annyira lecsökkent, hogy a les előtt 30m el megfeneklettünk...
Irány tovább "gyalog"...:

A les előtt is akadt munka... a vízinövénytől alig lehetett látni a kunyhót...:

Elhelyezkedés után már nem sok időnk maradt fotózni. Mire visszaszivárogtak a madarak, már szinte sötét volt. Csak "művészkedni" volt már lehetőségem , alig fénynél egy nagy kócsag jött be...:

A les alja kemény volt az éjszaka pedig hideg. Sajnos sokkal hidegebb mint ahogy arra számítottunk: majd megfagytunk ! :)
Kisfiam persze békésen szunyókált a meleg (és egyetlen...) hálózsákunk mélyén, így azt sem láthatta, amikor tőlünk 30m re a nádból egy kisebb konda vaddisznó jött ki turkálni a tó mocsaras medrébe...:)
Fotó róluk persze az éjszaka fénytelenségében nem készülhetett...
Gépet eltettem, hát jó éjszakát ! :)

...
...
...

Azt nem mondanám hogy másnap már hajnalban fölkeltem, mert tulajdonképpen nem is nagyon aludtam...:(
Azt viszont már hajnalban láttam, hogy szép napsütéses reggelünk lesz.
A madarak is ígéretesen kezdtek a les elé keveredni...:
Szürke gémek, nagy kócsagok jöttek mentek, majd még egy fekete gólya is betévedt a tóra..:

Közel csak egy kócsag jött...

Mikor én már fotóztam, a család még békésen szunyolkált...A nap melege gyorsan és kellemesen felmelegítette a kunyhót..:

Hajnali fényeknél sétált be ez a füstös cankó:

Majd egy gólyatöcs:

 

 Sajnos a rengeteg nádtorzsa miatt csak nehezen tudtam fókuszálni.. Ha meg feljebb mentem a géppel, nem volt jó a perspektíva..:(  Próbáltam a legtöbbet kihozni a dologból, megtalálni a lyukat a nádtorzsák között..:

A gyorsan felébredő nap aztán véget vetett a jó fényeknek , így a fotózásnak is.
A madarak is inkább pihenő állásra helyezkedtek.

Csak ez a nádi poszáta etette szorgalmasan fiókáit a les mellett, sajnos az ISO t "lent felejtve" csak bemozdult képet tudtam róluk készíteni.

Hatalmas kép ma sem készült, de végül is nem lehet okom a panaszra: család és fotózás egyben. 2in1...:))  Kell ennél több ??
Kell ! Egy szőke kislány , meg egy jó kép :
 Előzőt megtaláltuk odahaza a mamájánál (el sem tudta képzelni hova tűntünk 2 napra..) , utóbbit még ma is keresem...:)

A "tuti" hely...

Ezen bejegyzésem még mindig a visszaemlékezés jegyében zajlik..Visszaemlékezés az idei nyárra, amikor is elkezdődött a "vesszőfutásom", szerencsétlenségi sorozatom, mely hogy őszinte legyek, a mai napig is tart...:(

2013 07.14.

Kezdek aggódni. Jóideje nem csináltam egyetlen valamire való képet sem. Ez nem mehet így tovább ! Tele vagyok jobbnál jobb leshelyekkel de valahogy nem jön az eredmény. Tombol a kánikula, víz sehol, ennek ellenére erdei itatóm kiszáradva álldogál. Képtelen vagyok rávenni magam, hogy kimenjek a kunyhóba az 50 fokba izzadni, fulladni. Az itatós "elcsépelt" képek amugy sem hoznak lázba, bár jópár madárfaj van ami így könnyen objektív elé csalható ám mégsincs róla normális képem a mai napig. De nekem több kell. Valami extra, ez pedig nem az erdőben lesz megtalálható.... Úgy érzem egy olyan helyet kell találnom, ahol még van víz a pusztába. Egy helyet, ahol a még megmaradt kevéske víz, nagy számban vonzza maga köré a parti és egyéb madarakat. Egy "tuti" helyet...
 Ennek felkutatása nem kis feladat. Délután motorom hátára pattanok és irány a Tápió vidéke, a végeláthatatlan rétek világa. Egy patak töltésén "lovagolok" komótosan, meg megállok és távcsövezek. Hátha látok valamit. Keresek, kutatok és az eredmény nem marad el !
A kitikkadt pusztában egy villanypásztor mögött ,  magányos kis tavacska, körbe fákkal, benne nádassal. Első osztályú vízi madaras hely. Távcsövezek:a kínálat is ígéretes: gólyatöcs, libák, cankók, szárcsák stb mozognak a víz közelében. És ki tudja mi jöhet még ???   Nem messze a patak túloldalán két ember egy "káposztaföldön" kapálgat, kérdezem őket, mit tudnak a tavacskáról, kihez, mihez tartozhat ?
-Ó hát az a Gusztié !
 Ez a név villámként csap belém...A Gusztiééé???
Végignézve a pusztán, a villanypásztor végét nem látván , ekkor tudatosult bennem, hogy a múltkori megmentőm, a "betyárkalapos lovas" nem egy holmi pusztai ember, hanem egy igazi "hagyományőrző nagybirtokos"...:)
Este már hívtam is hogy engedélyét kérjem a fotózáshoz:
-Ja az a tavacska, az egy lóitató... Persze, persze , menjetek fotózni nyugodtan ! Csak el ne akadjatok ! ...:))
Igazán jólelkű, jó humorú embert ismertem meg személyében, az a fajta ember, akivel jó beszélni ebben az őrült világban. Még ha cinikus humora kissé szíven is talált, jót derültünk rajta...:)
De most engem csak a madarak érdekeltek, hajnalban irány a tavacska, a volt lóitató ! Tomi barátommal, akinek már régóta ígértem egy fotózást,  már a hajnali sötétben a puszta felé robogtunk...

Pár száz méterre laraktuk a kocsit és irány a tavacska. Bőven volt időnk, javában sötét volt. Körbejártam a tavat, majd úgy döntöttem, hogy "itt ma ellenfényes gólyatöcsöket fogok fotózni". E szerint raktam le fekvő sátramat, Tominak pedig adtam az ülőst.

Szépen lassan pirkadt. A tavacska igen jó helyen fekszik, ha felkel a nap, már szinte az első napsugarak is kitűnően megvilágítják, biztos voltam benne, hogy kilóméterekről is idevonzza a madarakat...
Álmosan tekingettem, néztem, vajon honnan fognak érkezni a gólyatöcsök ??
Aztán hirtelen kipattantak álmos szemeim: a túlparton megjelent egy ló !

Na neeee! 
......
Aztán még egy, majd még egy !...:

Csak jöttek meg jöttek, egyre közelebb és egyre többen !!!!
Egyértelmű volt, hogy inni szeretnének. De nem tetszett nekik a lessátor, és erre idegesek lettek...
Ahogy idegesek lettek, én is ideges lettem.... Ahogy mindenki ideges volt.....hát mit tagadjam, eléggé be voltam tojva !  Nem vagyok egy félős ember, sok hülyeséget csináltam már,  éjszaka gázolok a full sötétben a sűrű nádasban ha kell, vaddisznót is fotóztam már 20m ről fekve, magasságban sem ismerek határt, de valahogy ez a szitu nagyon komolynak tűnt az idegesen viselkedő sokmázsás lovakkal, pláne úgy hogy én fekszem előttük a földön még esélyem sincs felpattanni és elfutni !
Aztán eszembe jutott, hogy a lovak igen intelligens állatok. Meg Tomika se szaladt el hirtelen (jó ő 10m el hátrébb volt és ült...) úgyhogy maradtam. Ha már maradtam, hát fotóztam a nemes állatokat, hátha ezek lesznek rövidke életem utolsó éles fotói...:) :

 

 

Nem értek a lovakhoz, de mintha lett volna köztük egy vezér. Hát utólag hagy köszönjem meg neki, hogy nem tapostak el...Íme Ő az , úgy 25m ről...:)

Kialakult közöttünk egy "demarkációs vonal" amit úgy gondoltam, hogy ha átlépnek, akkor lessátrastól megindulok a pusztába.... Ez úgy 20m körül volt. Szerencsére ők is itt húzták meg a határt és végül senkinek nem lett bántódása..::)) 
Mielőtt gyáva kutyának tart mindenki, kérem hasaljanak le 20m re egy ló elé....köszönöm ! :)

Aztán a lovak "rájöttek", hogy a tó túl oldalán ugyanolyan finom a víz, mint itt, így aztán oda mentek inni...:

Persze azért még néha néha megindultak , hatalmas porfelhőt hagyva maguk után, csak hogy borzolják az idegeimet....:)

Gondolom "lóközeli" embernek ez elég mulatságos sztori, ám én sajnos nem ismerem ezeket a nemes állatokat, így megérthető hogy tartottam tőlük. Lessátram alatt a biztos halál várt volna rám, ha bekerültem volna a porfelhő közepébe... Kérleltem is a Jóistent: "még olyan fiatal vagyok és annyi jó kép vár még rám! " :DD

Idővel persze megjelentek a madarak is, de sajnos hatalmas képet ma nem készítettem, csak ébredező szárcsák..:

vakarózó liba:

 

 

 

ellenfényes kisvöcsök....

 

 

 

 

 

 

egy nádi kimadár...:

ellenfényes cankó:

és végül a gólyatöcs is megjelent, de nem jött közel...:(   :

Tomival végül összecsomagoltunk, majd hazafelé megmutattam neki a vércsés lesünket.
Kicsit beültünk, beszélgettünk az életről, madarakról stb...
Sajnos a les elé nem akartak most sem beszállni a madarak, de látnivaló az akadt:

Hazafelé már sokat nem beszéltünk, csak néztük ezt a csodás tájat, a Tápió vidékét, mely útközben még kis időre elfeledtette velem, hogy ma sem készítettem egyetlen jó képet sem.
Igaz legalább ép bőrrel megúsztam ezt a lovas kalandot...:)