2013 június 07-08.
Péntek van, délután, végre ! Fotózni kell menni a hétvégén ez egyértelmű. Az is hogy hová. Természetesen a sok munkával felépült Tápió vidéki vércsés lesbe !
Remek ötletem támadt, telefonon közlöm Sanyival : ne keljünk hajnali 2 kor (éjfél előtt egyikünk sem alszik el..) , hanem menjünk ki már most este és aludjunk a lesben ! Fotózni úgyis csak 5 től lehet, így legalább alszunk is valamicskét. Ötletem értő fülekre talál, kicsit késve ugyan, de 21:30 felé már a les irányába robogunk terepjárómmal. A sötétben út nélkül is rutinosan megyünk a les felé, alig várom hogy végre elhelyezkedjünk...ám a közelbe érve egyszer csak fénynyaláb hasítja ketté az éjszakát !: a lesünkhöz közeli magaslesből egy vadász reflektorozik felénk, jelezvén tartózkodását és hogy nem kéne zavarni...
Mi vaannn ??????????? Nem hiszem el !!!
...
Nincs mit tenni, vagy 300m el odébb megállunk a sötétben és tanakodunk... Sanyi tanácstalan, sajnos én is. Ahogy visszaemlékszem vadász koromra, egy ilyen éjszakai les a "kocavadászoknál" este 9 ig tart, ám a komolyabb "nimródok" éjfélig is kitartanak egy egy vaddisznó reményében.
Úgy döntünk várunk 10 ig... Aztán 10 kor hogy 11 ig.......Aztán 11 kor hogy éjfélig....
Éjfél, negyed 1.... emberünk nem mozdult. Grrrrrrrrrrr
Mármár indulunk haza, amikor is fénycsóva jelzi hogy valaki sétál lefelé a lesről...végre !
....
Mire elhelyezkedünk vagy fél 2 ..:( Sok alvás nem lesz. Ruhám vizes, a les kemény ,az éjszaka hűvös, takaró sehol, szúnyogok mindenhol....A fene vigye el ! Sebaj, helyen vagyunk.
...
Hajnalban én "kelek" előbb. A szomszéd (a szalakóta) szintén korán kel, táplálék után indul.
Sajnos a lesnek több hibája is kijött a használat során: a szalakóta beszállójára 8 óráig nem jut fény, maga a les takarja el...:
Utána pedig már túl erősen világítja meg a csodaszép madarat..:
Azért fotóztuk ahogy tudtuk, bár a képekkel sajnos közel sem vagyok elégedett:
A nap ma is kitett magáért, ám hiába világította meseszépen a "központi" beszállót, a jó fényekben órákig semmi nem szállt be !
Ez a vércse tojó is már erős délelőtti fényeknél érkezett:
Reptében persze láttunk sokat :
Nekem immáron a 2. alkalom, hogy nem jön be úgymond semmi a beszállóra, már nem fájt annyira mint elsőnek, de Sanyi nagyon hitetlenkedett...Hát ez van.
Hogy mit vártam volna? Hát 5-7 ig fényben valamit, az sem baj ha van a csőrében is valaki...:)
Így aztán még délelőtt elindultunk haza...
Hazafelé már a pihenés gondolata járt a fejemben, na meg az ebédé... Talán túlságosan is elgondolkodtam, amikor is kocsim hirtelen lecsúszott a bakhátról és a kerekek egy nagyon mély keréknyomban találták magukat , elveszítve a kontaktot az úttal, a sárban tehetetlenül forogtak....Felakadtunk !
Egy terepjáró halála, ha az alja felakad. Ez most szépen bekövetkezett... Bravó Miki !
Semmi gond : ásó elő, ásás, próba: semmi. Ásás, próba, semmi...Ásás, próba, semmi...
Semmi gond 2. rész: csörlő elő, kötél kihúz....beakaszt egy fához.....:ööööööööööö fa ? Hol egy fa ??Sehol egy fa ! Konkrétan egy puszta közepén állunk, az első fa kb 2 km e van tőlünk, az első lakott település vagy 6 ra...fain....
Akkor megpróbáljuk leásni az ásómat , betemetni, és ehhez kikötni a gépet , hátha így kihúzza a csörlő:
-Na ez jó ötletnek bizonyult: a 10 e Ft os Fiskars ásóm colostokként hajlott derékba !...grrrrrrrrr !!!!
Teljesen kész voltam a tehetetlenségtől ! No akkor telefon: persze senki nem ér rá vagy nem veszi fel ! A nap meg csak röhög rajtunk és közelít a 40 fokhoz... iszonyat meleg van...
Már túl vagyunk a "kínunkban röhögünk" ponton is, most már valamit tényleg kéne csinálni, vagy 2 órája veszteglünk....
Elindulok gyalog, valami majd lesz. Nem túl messze egy marha gulya:
Ahol gulya ott kell lenni embernek is.
Megyek közelebb egy lakókocsihoz, ám megtorpanok : egy őrült pulikutya vágtat felém csattogó fogakkal ! Szerencsémre az utolsó pillanatban kijön a gulyás a bódéjából és parancsszavára az eb lenyugszik...
-Jó napot ! - köszönök..
-Jó napot, jöjjön közelebb, lépje át a drótot nyugodtan, csak vigyázzon a pásztorra !
- Ááááá - sajdulok fel, mireee ??? Mikor lépem át a drótot rájövök, hogy a vékony szál némi villamos áramot rejtegetett...:) Hát persze hogy hozzáértem !
A gulya őrzője nagyon rendes srác, amolyan igazi meséből kilépett "gulyásfiú" a maga ízes beszédével, a gulyával, a pulival.... Szinte úgy érzem, visszarepültem a múltba vagy itt megállt az idő, amikor is az idillt a zsebéből előbújó mobiltelefon töri meg..:) Hiába , a technikának nem szabhat gátat semmi és senki...
Elmesélem mi újság, mire mondja hogy hívjam fel a Gusztit, majd ő jön a traktorjával és segít !
Remek !
Elmondom hol vagyunk, hogy vagyunk, a telefonvégen segítőkész hang ad reményt a szabadulásunkhoz.
Vissza a kocsihoz. 40 fok. Sehol egy árnyék. A méteres fűbe fekszem, fejemre csomóban hajtom a pusztai füvet, az sem érdekel ha szurkál, csak árnyék legyen. Közben csukott szemmel gondolkodom : vadász az este, kudarc a madarakkal, elakadás a sárba, belémharap a villanypásztor és majdnem levadászik egy kutya : most valami film főszereplője vagyok vagy mi a fene ez?
No sebaj, majdcsak vége lesz hamarosan: szinte látom magam előtt, ahogy a Guszti indítja a 40 millás traktorját és vágtázik a sárban a kiszabadításunkra...
Ám egyenlőre traktor hangot nem hallok, csak lódobogás félét... És valóban: nagy kalapos paraszt bácsika érkezik két izmos fiatalemberrel a "fedélzeten", gondolom némi fűért jöhetnek, más sincs a pusztában....
-Jó napot, hát maguk ?
-Jó napot ! Hát napozunk ! - válaszolom kínomban. (ugyan mit lehet csinálni a puszta közepén egy elakadt terepjáró mellett ?? )
-Segítsünk ?
-Köszönöm, nemsoká itt lesz a Guszti ! -próbálom nem belekeverni őket is balsorsomba...
-Óóóó, a Guszti ? Nem ösmerik azt maguk, az nagyon kutya gyerek ám ! Addig kiszárad a dagonya mire ideér !
-Csak nem ! -válaszolom, jobb nem jutván eszembe...
-No akasszák a kötelüket a lovas kocsira !
-Nem kéne bátyám ! -mondom most már erősebben... Nehogy eltörjük a kocsijukat !
-Ha eltörik hát eltörik ! Majd meg lesz hegesztve !
Ha már így erősködik, gondoltam tegyen egy próbát, majd rájön.... !
Kötél fölakaszt, majd a két lóerő megindult hátrafelé !
Persze magam is segítettem a kocsival , ezerrel pörögtek a kerekek, szórták a sarat mindenfelé...
...
Hatalmas csattanás lett a vége, a kötél elszakadt !
-Kössük előre ! -erősködött a "puszta embere"...
-Rendben ! -mondtam beletörődve, bár éreztem hogy semmi esély... Jobb szemem a tájat fürkészi a traktor reményében....hol van már az a Guszti ????
A lovak szó szerint "estek keltek " a sárba ! Nagyon sajnáltam őket, de vették az akadályt, megfordultak !
Újabb akasztás, újabb próba. Emberünk finoman csattintott felettük ostorával, majd a két lóerő megindult ....
-Nyeeeeeee !!!!!!
...és kihúzta a 2 tonnás autót a tengelyig érő sárból a két hős ló !!
:)))
Hát ezt nem gondoltam volna ! .....
Nem győztem köszönetet mondani, és zsebemben némi pénzeszköz után kutakodtam.
Szinte indultak volna tovább, mire odaértem a kocsijukhoz és kérdeztem , hogy :
-Mivel tartozok bátyám ??
-Óóóó, hát semmivel !
-Nem úgy van az, akkor ezt tegye el ! -és erőltettem volna a nálam lévő párezer forintot a zsebébe...
-Na neeem ! -mondja a "betyárkalapos"...
-De de ! -erősködöm tovább !
-Nem ! No idefigyeljen fiatalamber ! -mondja nekem az öreg.... Adja ide a kezét !
....értetlenül nyújtom a jobb kezem, erősen megszorítja és így szól:
-Árvai Ágoston ! A Guszti !
---
padló.....
---
---
Talán csak egy halk "köszönöm"-öt tudtam elrebegni a meglepetéstől, mire felocsúdtam már messze hallottam a lovak dobogását...
Percekig ültem a fűben és próbáltam megmagyarázni a megmagyarázhatatlant....összerakni a képkockákat, hátha valami könnyű kis filmet össze tudok állítani belőle: a kép összeállt de a magyarázat elmaradt...
Valamiért ennek most így kellett történnie....
folyt. köv....
