Öt perc..

Vasárnap van, délután. Minden rendes ember otthon van a családjával, pihen, játszik, süt-főz...
Jómagam is , bár erősen próbálom leplezni, hogy mehetnékem van.... Napsütéses igazi tavaszi nap... nemsokára naplemente...csoda hát hogy agyilag már a területen vagyok ???
 Nem túl régen feladtam 23 éves nagypályás labdarúgó múltamat: majd minden vasárnap délután meccs, mely az egész vasárnap délutánomat magáévá tette. Talán ezért is furcsa a hirtelen nyakamba szakadt szabadidő...
Hirtelen spontán gondolatom támad: fotózni megyek, elviszem a családot is !

Szerencsére ötletem betalál..:)  Egy óra múlva már a csónakot próbálom terelgetni az úszó les felé, benne nejemmel és kisfiammal és a fotós felszerelésemmel.  Nem egyszerű művelet ez a majd 2 méteres vízben egy akácfa karóval, amit nevezzünk "tolófának"....kéne már egy rendes evező...

De semmi pánik ! Néhány érdekes fordulat után sínen, azaz vízen vagyok...hajónk csak úgy siklik a les felé... Szárcsák, búbos vöcskök nézik rossz szemmel a cirkálót, de nagyon nem hatódnak meg, mindössze odébb úsznak a nagy "vízi testvér" elől..

A les már maga is izgalommal tölti el a családot, még sosem jártak itt. Kikötünk. Nádas szélében biztonságos, kicsinyke , sötét kunyhó, remek kilátással......körülöttünk pedig a sok madár éli mindennapjait....

A les közvetlen közelében épp nem sok madár van,  de a délutáni erős fények ellenére gépem már kattog is: nem nagy téma, de madár, egy szárcsa úszik el előttünk:

Érdekes, hogy hogy szétszóródtak a szárcsák a tavon, amikor jöttek vagy kétszázan is voltak...
Valahol a les mellett lehet a fészke bent a nádasban, csakúgy mint a kis vöcsöknek, aki szintén rendszeresen jön megy a les mellett:

Néha egészen közel jön, itt már csak egy portréra fért bele a keresőbe..:

Nagyon aranyos kis madár... kár hogy nincsen hal a csőrében...:)

De nem vagyok telhetetlen, így megelégszek azzal is, hogy a napkorong kezd lejebb ereszkedni, ereje még megvan, de színe lassan sárgásabbra változik, iránya laposabb, kevesebb árnyékot hagyva a téma testén... Itt ez még alig érzékelhető...:

ám a távoli búbos vöcsök pár nászjátékán már igen...
Százszor láttam már, de sosem tudom megunni ezt a jelenetet !
A búbos vöcsök hím a víz alól ajándék gyanánt növényeket hoz fel,majd a két madár laposan a víz felett egymás felé úszik,  felemelkednek , a hím átadja az ajándékot a tojónak , aki kicsit magánál tartja, majd szétszórja a növényeket, ezután fejüket rázzák egymás előtt... és végül szerelmesen lassan odébbúsznak....
Az alábbi képeken sajnos igen messziről fotózhattam csak ezt a játékot, így nem is minden kép sikerült...

Családom viszont tátott szájjal nézte az eseményeket ! Gyönyörűek ! És valóban azok...
Kár , hogy időnk lassan lejár... csomagolni kell, holnap munka, ovi...:(
Ám a fények nem engednek elmenni....a lehető legideálisabb minden...de kár hogy csak távol van madár !!
- Csak még öt perc !  Szólok már már gyermeki kérő hangon...mint aki a játékáért könyörög...

Persze maradunk, és megint velem van Fortuna !
A két búbos vöcsök ha lassan is de közeledik !  Ó Istenem, add kérlek....
Jönnek! Víz alá buknak, majd nem messze feljönnek. Úszkálnak, nézelődnek....
Már ideális a távolság, alig kell vágni , ne is gyertek közelebb! Fények rendben, madár rendben , távolság rendben és ekkor a hím lebukik.
Olyan hirtelen jön fel, hogy szinte lemaradok róla. Csak amikor már egymáshoz simulnak, akkor szól a gépem. Szavakkal leírhatatlanul szép természeti esemény csodálói vagyunk: Búbos vöcsök szerelmi nász:

Portréra vágva:

Aztán az ajándék átadós jelenet után, mozdulatlanul egymás felé nézve lassan sodródnak a vízen...
Csőruk már már összeér, nyakuk és fejük szinte szabályos "szív" alakot formázva mutatja, a madaraknak igenis van érzelmi világuk ! 

Mindössze öt plussz perc kellett hozzá, hogy én legyek az a szerencsés, aki ezt ideális távolságból remek fényekben ma megörökíthettem ! Sokadik köszönet a Sorsnak érte !

Mocsárvilág 2.

Múltkori "pityeres" sikereimen felbuzdulva, ma ismét a Hajta patak melletti mocsár felé vettem az irányt. Bíztam benne hátha megint megajándékoz valami újjal ez az eddig számomra is feltáratlan , ingoványos terület. Mára kissé okosabbra "vettem a figurát"...: lesem mellé beszállót tűztem a cigány csukoknak, elém némi finomságot tettem ki az éhes ragadozóknak , a kettő közé pedig félbevágott almával akartam kedveskedni az erre kutakodó seregélyeknek. No majd meglátjuk mi sül ki belőle...

Ismét délután mentem ki, terepjárós mocsárjárás, kocsi le, majd jókora gyaloglás a kocsitól a vizenyős területen át a száraz dombocskáig, persze teljes menetfelszerelésben: hátamon hátizsák, kezeimben lessátor, tófólia, takaró, állvány+fej, nyakamban távcső... Ilyenkor mindig rá kell döbbennem, ez a természetfotózás nagyon is a "sport" kategóriába sorolandó...:)

Gyors elhelyezkedés, majd lássuk csak , mik mozognak a területen:
Őzek, jó messze....agancsaikkal először a földet túrták, majd hirtelen felvették a "harcra kész" pózt:

De nem lett semmi konfliktus, az erősebb elkergette a fiatalab-bikat...azaz bakot...:)

Az LCD t bambultam amikor hangos csobogásra lettem figyelmes ! A kergetőzés pont a sátram előtt folytatódott, alig fértek bele a 400 as objektívbe ! :

aztán már sehogy...csak egyesével....sebaj !:

Szerencsére azért nem maradtam le róluk...:)


Az őzek után jó darabig csak lestem ki a sátorból , na meg a fejemből...Meg kellett állapítsam, hogy a két héttel ezelőtti fajokból sok a hiányzó, se seregély, se pityer, se csuk.....   Elmélkedésemet egy árny szakította félbe, valami egyenesen a sátor előtt landolt:

Egy barna rétihéja, egy öreg tojó !:

Túlságosan nagy és feltűnő volt a pusztában így egyedül a földön....éles szarkaszemek azonnal rájöttek , hogy valamit talált a nemes ragadozó, "rajta , vegyük el a részünket !":

Időközben leszállt egy hím is, kissé odébb, mintha csak vigyázná a tojót amíg eszik..:

 

 

 

Nagyon szép madár, számomra érdekes volt, hogy így a földön nincs köztük akkora színbeli eltérés, mint amit a röpképük mutat:

 

Nagyon szép , nemes madár:

 ...nem győztem mindenhonnan fotózni:

 

A szarkák persze mit sem törődnek valakinek a nemesi mivoltával...nekik csak a kaja kell... Először csak "lelki terrort" alkalmaznak, körbeveszik a héját...:

 

 

 

 

majd ha ez nem jön be, akkor jöhet a tettlegesség ! :

 

 

Ezt már persze a héja sem tűrheti, oda odavág:

 

 

A szépséges rétihéják sokáig a vendégeim voltak a sátor előtt, rengeteg képet készítettem róluk..:

Érdekes, mert ők csak ritkán szállnak be kitett húsra, inkább az élő zsákmányt szeretik. Ezúttal úgy tűnik szerencsém volt !

A héják közepette lettem figyelmes egy sétáló nyári lúd párra:

Akarom mondani : liba családra !

A kis pelyhesek , már követték anyjukat a veszélyes réten át. Nagyon aranyosak voltak..:

Számomra meglepő volt, hogy már ilyen korán kikeltek, bár lehet libáéknál ez a szokás..


Az viszont lassan nem lesz meglepő, hogy ez a remek hely mindig tartogat számomra valami meglepetést...:)   Ma is érdemes volt eltölteni itt pár órácskát...

Szárcsata...

Nagyon várom már a tavaszt, hetek óta csak a fénytelenség és még mindig a hideg..
Mára már helyenként felszakadozó felhőzetet, elő-előkacsingató napsugarakat ígértek az időjósok.
Bárhogy is lesz, nekem a vízi lesben a helyem. Dokumentálnom kell a visszatérő fajokat...

A hajnal ígéretesnek tűnt, már ami a napot illeti...:

pár percre rá viszont újabb felhő törte ketté a napsütésbe vetett hitemet és ismét csak a szürke tavat láttam..:

 

 

 

Rajta a szárcsák sokaságát, igaz most már szétszóródva mindenfelé élik a hétköznapjaikat néha egészen közel a leshez....

 

A szárcsa köztudottan elég arrogáns madár. Védi a területét, a szerelmét, a mindenét. Aki fotózta már őket, az pontosan tudja, milyen hálás fotótéma. Egy kis szárcsa balhéra mindig számíthat a természetfotós, csak ki kell várni... na és persze drukkolni hogy pont akkor süssön ki a nap, és közel legyenek és erre nézzenek és stb....
Amikor felveszik a harci pózt, kerülgetik egymást, na akkor kell felkészülni...:) :
Kb így mutatnak ilyenkor:

...aztán robban a puskapor,  indulhat a buli !!!:

A kedvencem ma ez a kép lett:

Ami nekünk lesifotósoknak jó móka, az persze a szárcsáknak néha egészen véres küzdelem.
Erről csak akkor bizonyosodtam meg, amikor az egyik harcos közelebb jött a leshez:

 

 

 

 

 

 Sajnáltam véres koponyáját, dehát aki ilyen bunyóra adja a fejét, annak számolnia kell a következményekkel...:

 

Szárcsáéknál ez mindennapos történet, de ilyen véres kimenetelű összecsapást még magam sem láttam.
..
..
A lesben gyorsan telik az idő, ám a várakozás közepette még egy werk képre is futotta ...:

A sok leskelődés közben egy halra lettem figyelmes a levegőben, ahogy a hátán cipel egy nagytermetű madarat...:)  :

Nos igen, ő a halászsas....:) 
Rendszeres tavaszi és őszi vendég a tavunkon..csak kb 2 hétig marad, azután továbbáll.. Ez a kis pár pixeles , semmitmondó kép elég volt ahhoz, hogy hazafelé fejemben már az őszi terveket szövögessem....