Már régen észrevettem, hogy minden ember a beállítottságának és az érdeklődésének megfelelően szemléli a világot. Szó szerint. Pl. ha kisfiammal megyek valahová, biztos hogy olyan helyeken is észreveszi a markolókat, amit alig látni...:) Más a szántóföldet nézi, hogy hogyan nől a termés , megint más pedig (főleg a nőneműek..) melyik háznál éppen milyen virág van kinyílva...
De hát így van ez rendjén. Jómagam sem vagyok máshogy , csak az én szemeim előtt egy különleges "madárszemüveg" lebeg..:))
Így történt, hogy kis falumból jövet menet, egy ritka, de rendszeres "téli vendég" kismadárra lettem figyelmes. Ő a nagy őrgébics, aki csak a téli hónapokra húzódik le hozzánk északról. "Vártamadár", azaz egy kiemelkedő helyről (általában fák teteje) szemléli a talajt, természetesen a napi betevő után kutakodva. De pontosan mit figyel egy verébtől alig nagyobb madár a hóba? És egyáltalán mit eszik egy ilyen, aki szinte könnyebb mint egy pocok? A kérdésekre előben kaptam a választ...
Sokat töprengtem rajta, miként tudnám ezt a kismadarat lencse végre kapni. Mert ez azért nem egyszerű feladat, étellel itallal nemigen csalható be. Érkezésünkre azonnal elrepül.. Aztán eszembe jutott, hogy mit szoktam tanácsolni nálam kevésbé tapasztalt fotósoknak ha kérdeznek: "Csak figyeld a madarakat. Figyeld szokásaikat, hogy mozognak mit csinálnak, merre járnak.." Hát így kezdődött el ez a kalandom is...
..
Az év utolsó napján (tegnap) amikor minden jóérzésű ember pezsgővel a kezében bulizásra készül, én távcsővel a nyakamban kint ültem az autómban a határban, azon fa közelében, ahol már többször is láttam a gébicset. Gyorsan megállapítottam, hogy ha gébics lennék, bizton ilyen helyen mozgolódnék.. Parlagon hagyott "dzsumbujos" földek, váltakozva lucernásokkal...szántásokkal..igazi rágcsálóparadicsom lehet. A fára időközben tengeliccsapat érkezett:
Nem kellett soká várnom, hogy megjelenjen a gébics. Na nem ám a fámon...hanem tőlem vagy 200m re. Kicsit figyelt, majd átszállt 50m el odébb. Itt is időzött pár percet, majd újabb 50m...majd újabb 30...majd újabb 100.. Úgy vettem észre, mintha egy kb 1km2 átmérőjű körben mozogna...aztán amikor hozzám kellett volna jönnie, felborította a papírformát és az ellenkező irányba szállt..grrrrrr....
Aztán egyszer csak szitált kicsit a levegőben, majd lecsapott és egy egérrel a csőrében repült fel a gazosból ! Egy közeli sűrű bokor aljába vitte és másodpercek alatt elnyelte ! Hihetetlen volt, még a távcsövemen keresztül szemlélve is óriási élmény volt.
Nem közelített hanem a gazos körül mozgott. 3 óra múlva viszont elfogyott a türelmem és óvatosan "rámentem" kocsival. Még közel sem értem hozzá, amikor arra a fára szállt, ami mellett figyeltem 3 órán át ! grrrrrrrrr2
Visszamentem ameddig biztonságosnak ítéltem, majd ezt a "remek" képet készítettem róla jó messziről...:
Persze elrepült amint megmozdítottam a kocsit...nem fogja ő odaadni magát holmi "autós fotósnak" ...
Elég volt, hazamentem...
...
...
...
Ma sokkal komolyabb elhatározással mentem ki a határba. Egy életem egy halálom, ezt a madarat kivárom !
Reggelre azonban hatalmas köd ereszkedett le. 10 ig vártam az indulással, de nem akart szűnni. Sebaj, akkor is megyek... Már tegnap kinéztem a helyet, ez nem a tegnapi fa mellett volt, hanem egy gazos terület szélén, teli beszállóval. Érkeztemkor a gébics pont ezen a helyen vadászgatott !
Hát ez nem igaz....ha már itt van, kocsiból csinálok róla pár képet ha engedi...engedte, de csak jó messziről...
Csak ekkor jöttem rá, hogy micsoda remek időt fogtam ki ! Szinte mesés volt, hogy az összes fa és bokor körülöttem fehér a zúzmarától. Ez aztán a beszálló !
Megálltam, "lehorgonyoztam". Tőlem balra egy nagy fa, előttem pedig egy bokor, mely tetejére a madár berepülését reméltem.
Felállítottam a "leshelyemet", amely a perspektíva miatt a terepjáróm lett, hogy a tetőablakon át kidugva az objektívet közel szemmagasságból fotózzam a bokor tetjén és a háttér is egy havas lucernás legyen az égbolt helyett.
Egy álcaháló rá, és kész is..
A fotózási irány a kocsi hátulja felé esett...
Gébics persze eltűnt... és azt hiszem, ha a "szokásos" körét járja, néhány óráig nem is fog jönni. Ó, hát ha tudnám hogy csak 6 óra múlva jön, azt is állva kivárnám, akár egy szál pólóba ! De erre semmi garancia...mint ahogy ebben a szakmában semmire semmi garancia...:(
Sebaj, nem unatkoztam. Gyorsan rá kellett ébrednem, hogy a mellettem lévő nagy fa a madarak kedvenc leszállóhelye. Sajnos ide csak macerásan tudtam kiforulni és elég messze is volt, így a köd teljesen elvette a részleteket a képekről..
Beszállt rá meggyvágó, zöldike, aztán pedig egy pár db fenyőrigó is.:
Sőt ! Egyszer csak egy karvaly is ! Persze mire odafordítottam az objektívet, kereket oldott...:( Kár, mert nagyon szép lett volna ezzel a zúzmarás körítéssel...:(
Aztán 3 óra múlva elkezdtem fázni...a 4. óra után már nagyon fáztam...az 5. óra után pedig a visszavonulás gondolata fordult meg a fejemben. Hazamenni? Amikor hosszú szabadságom utolsó órái vannak fényben, remek zúzmarás környezetben, egy nagy őrgébics vadászterületén? Be kell hogy jöjjön a gazosba ! Ezt az egy órát már sötétig kibírom.
Elfagyott végtagokkal, de maradtam.
..
És milyen jól tettem ! Szemben a bokron megjelent a nagy őrgébics ! :
Ujjaimba próbáltam életet lehelni és közben reménykedtem hogy beszáll ! Továbbment....aztán megint tovább...talán most...de nem ! Megkerült és mögöttem elszállt valahova ! Nem lehet igaz !
..
Szinte alig volt időm mérgelődni, amikor feltűnt tőlem 7 órányira egy másik bokron, úgy 10m re ! Persze az objektívet nem tudtam odafordítani...de megpróbáltam..mire odafordítottam, beszállt szembe a bokorra amire vártam...mire ráirányítottam elrepült...szitált a levegőben és lecsapott a gazba , egérrel a csőrében repült el egy távolabbi sűrű bokor aljába.... Hát ez nem lehet igaz ! Itt fagyoskodok órák óta, és amikor beszáll a madár, összevissza rángatom a gépet és képtelen vagyok egyetlen képet csinálni róla ???
Ekkor ismét megjelent előttem de nem a várt bokorra szállt, hanem annál sokkal sokkal jobb helyre...:)))))))
Elfagyott ujjakkal fotóztam, csak a madárra koncentráltam...hogy sikerüljön...éles legyen...a bemozdulás elkerülése miatt persze zsinóros kioldóval exponáltam....:
Csak 10 másodpercet volt aztán ellrepült....de sebaj....gyorsan visszanéztem az LCD-n , csak jó legyen....csak éles legyen....és igen !!! Megvan ! Nem mozdult be és micsoda remek beszállót választott !!!! :)))))
Végtelenül boldog voltam...szinte ugráltam a kocsiban örömömben ! Már az sem érdekelt , hogy a kezeimet lábaimat abszolut nem érzem...csak örültem...nagyon örültem....:)
Lehet hogy kissé elfogult is vagyok, de úgy érzem életem egyik legszebb képét sikerült megcsinálnom közel 6 órai fagyoskodás után...remek környezetben , nagyszerű madárral !
Köszönöm a Sorsnak a nagyszerű újévi ajándékot !
:)
