....és tavasz a tónál...

Tegnapi eredménytelenségem olyan mély sebeket hagyott gyermeteg lelkivilágomon, hogy ma is ki kellett hogy üljek fotózni...:) Kíváncsi voltam hogy van e valami változás a tónál. Természetesen már sötétben úton voltam, bár ma valahogy nehezemre esett a felkelés... Amikor út közben pedig a kelet felől érkező sötét felhőket megláttam, komolyan elgondolkodtam hogy hazamegyek és visszafekszem aludni....
A lesben természetesen "megvárt" a 10 cm es vízállás, sebaj, ez nem tántoríthat el... Vártam várakoztam. Ami feltűnt hogy a múltkorihoz képest sokkal több a szárcsa és az is hogy a főszerep a tónál immáron az övék és nem a búbosoké. Hatamas zajjal járó csetepatéjukat sajnos most csak messziről szemlélhettem. Viszont arra jó volt, hogy a balhé a többi madarat a tó túloldaláról kicsit felém szorítsa. Ekkor képeztem még fény nélkül az épp tollászkodó cigányréce gácsért is:



Lassan kezdett felszakadozni a felhőzet, néha egész szépen akár egy percig is átszűrődött rajta a hajnali napsugár. Közben a tojó egyre közelebb húzódott a gácsérunkhoz, majd ezután olyan történt amit eddig még sohasem láttam ! Megkerülte a gácsért és szemből úszott rá a vízre hajtott fejjel, hogy aztán újra megkerülje:



Először nem tudtam mire vélni a magatartását, de a következő pillanatban megvilágosodott minden ...Figyelem ! Kommentár nélküli , +18 as jelenetek következnek ! :) :







Igen ! Cigányréce násznak lehettem tanúja ! Fantasztikus volt, még hasonlót sem láttam soha, és pont sütött a nap is...

Ezután a hím még tollászkodott egy kicsit, láthatóan jól érezte magát...:)







A mókának egy őrült bütykös hattyú ámokfutása vetett véget, amikor ugy 100m ről minden indok nélkül elkezdett rám támadni ! :



A lomha nehézbombázó felszállás után kb 60km/h val jött felém, majd a les előtt kisebbfajta cunamit idézve elő , ugy 20cm re állt meg.. Később kiderült, hogy szépségének megbizonyosodására jött a lesem üvege elé, ez volt ilyen sürgős... (nem ismerem a hattyúk ivarát, de biztosan a tojó lehetett...) Pár percig nézegette magát az üvegem tükrében,majd távozott...:



A víz szerencsére gyorsan lecsendesedett és a nap is egyre többet sütött.
Egy szárcsa egészen közel merészkedett a leshez, még az objektív mozgása sem zavarta..:



A túloldalon pedig az egyik búbos vöcsök valamit cipelt a csőrében..:



Alig lőttem rá egyet kettőt, máris a nap második olyan jelenete következett amit még sosem láttam ! Az úszó madárral szemben egyszer csak megjelent a másik búbos is, annak a csőrében is hínár volt. Majd mind a ketten egymásnak nekifeszülve, néha csüdig kiemelkedtek a vízből, és látványos pancsolás közepette "szerelmet vallottak egymásnak" ! Gonolom a hínár pedig a szerelmi ajándék volt... A hihetetlen jeleneteket "géppuska" üzemmódban követtem a gépemmel:






Rendkívül boldog voltam hogy ilyen jeleneteket láttam és fotóztam. Hosszú percekig csak néztem a gépben az elkészült képeket. Eddig hasonló "ajándékosdit" csak a gyurgyalagoknál fotóztam.
A tavon igazából hasonló fajok voltak mint a múltkor is, de valahogy most mozgalmasabb volt az egész.
Egy vörösgémet láttam még a nádba bújni, immáron biztosan megérkeztek ők is:




Épp az indulás gondolatával foglalkoztam amikor a barna rétihéja már vagy 5x szállt le a les mellé a gátra és vitt a fészekhez valamit. Elhatároztam hogy óvatosan kinyitom az ablakot és megpróbálom röptében elkapni üveg nélkül a következőnél, már ha lesz következő...... Volt....:)



Hát ilyen egy szorgalmas barna rétihéja hím, gyűrűvel a lábán...:)

Ezek után tényleg nem volt maradásom. Sokkal többet kaptam mint amire számítottam, szinte zavarba ejtő módon. Nem csak képileg, hanem élményileg is nagyszerű volt ez a nap !A tó megint bizonyított... köszönet neki is.

Tavasz a réten...

Pirkadatkor már a nádi lesben ültem, izgatottan vártam mit hoz az első tavaszi hajnal a réten... Látszott hogy napos, jó idő lesz ma, ez a kedvencem, amikor a hajnali párás sötét rétre egyszer csak rátör a nap fénye, melege....:)
Egy tyúk még szinte sötétben jött ki a nádból:



A nap pedig fokozatosan kezdte felőrölni a ködöt, gyönyörű , rövid ideig tartó fényjáték közepette...:





Pár percem volt csak arra hogy telével is megfotózzam ezt a "színjátékot". Élesség itt, élesség ott, komponálás, katt-katt.....





A nád mögött csodaszép narancssárga hátteret adott , nem bírtam kihagyni..:



A nap feljött, de sajnos téma nem érkezett a nádból. Pedig a természet, ha még nem is 100% on , de teszi a dolgát. A patak túloldalán őzek legelésztek, nyulak kergetőztek. A pacsirták szikrázó énekébe itt ott egy kakas kiáltott bele. A cigány csuk pár pedig már a fészek építésével van elfoglalva. Szerencsére rövid pihenőre a kunyhóm mellett is meg-megálltak néha egy "trillarára":



Korszakalkotó képet ma nem készítettem...ilyen is van, talán majd máskor. Elfogadtam hogy ma nekem ennyi lett megírva,így aztán lassan hazaballagtam ...

Tavaszodik...

Épp ideje...A tél ellőtte az utolsó puskaporát is és egy időre úgy tűnik elvonul...
Szép volt, elég volt...
...
Alig vártam amikor hajnalban nem a csendre és hidegre ébred az ember, hanem hogy madárfüttytől hangos a kert. Ébred a természet. Mindenhol. Megállíthatatlanul.
Ma úgy döntöttem hogy nem a kertre "koncentrálok", hanem meglátogatom téli képeim helyszínét, a vízi lest. Nemrég sétáltunk arra, (komoly terveket szövögetve) egy új, minden eddiginél jobb les terepszemléje miatt, ezért tudtam hogy emelkedett a vízszint. Tudtam hogy a hasalós les használhatatlan, az ülősbe pedig lesz 1-2cm víz, de ami hajnalban fogadott az még engem is meglepett:



Általában azért mindig van "B" tervem is, ez jelenleg a mellcsizma volt...
Szóval a "spártai" körülmények között elhelyezkedtem , felszerelkeztem és figyeltem a tavat.
Ahogy kivilágosodott jól látszott hogy a tavon rengeteg madár van, igaz elég messze tőlem..:( A nyílt víz madarai domináltak, gémféléknek ez a vízállás egyértelműen magas, ők inkább a nádba a sekélyebb részen maradtak. Amiket hirtelen távcsővel meg tudtam figyelni, azok a böjti-, barát-, cigány-, tőkés réce, búbos vöcsök, kis vöcsök, szárcsa, csér, és egy bütykös hattyú, amely annyira tetszett önmagának hogy másfél órát képes volt pózolni a hasalós les üvegének tükrében...:



Aztán lassan kezdtek közeledni is a madarak, de sajnos az egész ott tartózkodásom alatt valamiért kerülték a leshely közvetlen közelét. Mondhatni hogy végig lőtávolon kívül maradtak, így igazán jó képet nem sikerült csinálnom róluk.
Először egy cigányréce került objektív elé:



Majd aminek igen megörültem, azok a csapatban érkező böjti récék voltak:






Közben a levegőben is akadt látnivaló, egy hím barna rétihéja hordta szorgalmasan a fészeknek valót a nádba:



Majd alig hittem a szememnek, egy kuriózumnak számító fekete gólya repült el felettem. Csak hab volt a tortán , hogy viszonylag jól látszott a madárjelölő gyűrű a lábán. :



Ezt a brekit csak a magam szórakoztatására teszem fel, érdekes látvány volt ahogy a sima víztükörben úszott felém...:)



Azért is az egyik kedvenc vízi madaram a kis vöcsök, mert ő a legbizalmasabb , már ami a les megközelítését illeti...(persze ő is tudja hol a határ...) :



Nos, ami a "főételt" illeti, azok a búbos vöcskök lettek volna... Az ő életük ilyenkor a legmozgalmasabb a tavon. Biztos voltam benne hogy több pozícióban is el tudom őket kapni, sajnos azt magam sem gondoltam hogy csak ilyen messziről.:
Ezt a halas "képet" pl szabad szemmel nem is láttam, csak itthon a gépen...:



Természetesen már párba álltak, jelenleg a területek "felosztása" zajlik. Jaj annak aki a másik területére téved ! Ilyenkor látványos (és hallható..) csata zajlik, a fotós nem kis örömére..:





A csata végeztével jól esik az elismerés, párja gyengéd mozdulattal simult hozzá....



....hogy aztán megkezdődjön a pár másodpercig tartó udvarlás-fejrázás...mely kívülről egy teljesen szabályos "szivecskét" mutat ! Hát nem bájosak ??? :)



Szerencsére azért néha kicsit közelebb is merészkedtek, és megmutathatták valódi szépségüket nászruhában:






Annak ellenére hogy igazán kíváló képet nem készítettem, nagyon mozgalmas és érdekes napot tudhatok magam után. Idén az első alkalom amikor megérintett a tavasz szele, ehhez pedig elengedhetetlen volt hogy lássam hogy a természet hogyan kezd ébredezni. Ehhez nagyon jó "partner" a tápiószecsői tavi világ. A madarak nem foglalkoznak semmivel, csak amire a Sors teremtette őket, udvarolnak, esznek, isznak,fészket építenek,pihennek, néha begurulnak egy kicsit... (na és persze kikerülik a leskunyhómat...de remélem nem sokáig ! )

Betolakodó...

Pár napja ,a rókán felbuzdulva, konzerves macskakajával húztam körbe az istálló környékét és a szagot elvezettem egészen a fán keresztül be az istállóba. Hátha...
A maradék kaját a hálóban hagyva felakasztottam egy gerendára úgy 1,5 m magasba...
Ma reggel meglepődve vettem észre , hogy a csalin kívül a gerendán hagyott macskaeledel is eltűnt ! Milyen róka lehet az amelyik felmászik a gerendára????
A választ a memóriakártyán találtam....:





Tehát macskaeledelre macska....:(
Nem értem ma reggel miért néztek értetlenül rám a boltban , amikor dobozos rókaeledelt kértem??? :)

váratlan vendég...

Aki néha néha betekint a naplómba tudhatja, hogy infracsapdás nyest fotózásra pazarolom a drága energiámat...Ki tudja, hátha egyszer nekem is beüt a "lottó ötös"...
Egy elhagyott istállóban van felállítva a gépezet, háttér fel, csali ki, és vár és vár és elromlik és szerelem és újra felállítom és vár és vár és szerelem és............
Így megy ez már hónapok óta.
Aztán ma beütött a lottó....mondjuk kettes... Hát, ez is valami.
Az éjszaka leple alatt, egy nem várt vendéget fogott a rendszer:



Nos igen, csak érdekesség képpen raktam fel, hogy egy "zárt" istállóba mik megtörténhetnek... az "ötös találat" még várat magára....

Kemény hidegek országszerte avagy a "lét a tét"...

Igen komoly hideggel búcsúzik a január, a hőmérő akár -12 C fok alá is süllyed helyenként. Ilyen hidegben több minden is történik a világban: pl.: a víz megfagy...jég lesz belőle...:) vagy pl. az állatok kevésbé találnak élelmet és a könnyebb zsákmány környékére koncentrálódnak...
Pontosan e kettő dolog kellett hozzá , hogy két őrült természetfotós (nevezzük őket mondjuk Sándornak és Miklósnak...) egy raklapokon vízben álló hasalós lesbe kuksoljanak hajnali 6 órától délután 5 ig hálózsákban... De hát a sikert nem adják ingyen. Nem mondanám hogy "biztosra mentünk", de azért valószínűsítettük hogy ma lesz élet a les előtt.
Alig világosodott ki, egy ölyv máris lecsapott a kajára,majd egészen közel, portréra alkalmas távolságra is bejött:




Az ölyvek után szarkák érkeztek, vicces futással közelítették meg a csalit:




Az ölyvek gyakorlatilag egész nap jöttek mentek, és folyamatos balhéba voltak mind egymással mind a szürke gémekkel. Érdekes hogy egyedül a szarkákat nem bántották, megfigyelésem szerint azért mert a szarka sokkal fürgébb mindegyiknél és idővel rájöttek hogy esélytelen és egyben időpocsékolás is a szemtelen szarkákat hajkurászni. Maradt a mogorva "szemmel verés"....:



Lassan a szüke gémek sem bírták tovább és egyre közelebb húzódtak:



Ekkor már érezhető volt a feszültség a levegőben, majd rövidesen be is robbant a puskapor..:




A két gém a "bemelegítés" után úgy felbátorodott, hogy még az ölyveknek is nekimentek. Úgy érzem, ekkor készítettem a "nap képét":



Ezután viszonylagos csend lett, majd egy igen érdekes kinézetű szürkegém érkezett:





Majd egy nagy kócsag közelített , de neki ez a puskaporos hangulat túl sok volt ahhoz hogy megközelítse a vitatkozókat. Csak távolról és igen érdekes pózban szemlélte hátha leesik neki is valami a közös asztalról:



Nem mondtam még a "nap fénypontját", ami sajnos csak tényleg egy pont volt... Egy öreg rétisas ereszkedett le a les elé, de mintha csak az lett volna a cél hogy lábával a jeget érintse, azonnal el is ment...kép nélkül.
Mint említettem megvártuk hogy besötétedjen, és csak ezután hagytuk el a lest, amit már nem bántam,mert minden alkatrészem teljesen elzsibbadt... Amelyik nem, az pedig megfagyott.... Ennek és a teljes megfázás ellenére, azt kell mondjam: MEGÉRTE !