De csak volna...ugyanis amikor este lecsuktam a szemem, szúró égető érzést éreztem, ami annak a jele, hogy megint betalált egy kósza szikra a retinámba...Így a Duna helyett a kórház szemészetén találtam magam..:( Szerencsére semmi komoly, "csak" sérüléssel megúsztam...
---
Ma azonban semmi sem tántoríthatott el , hogy az öreg Dunára menjek és a két hete egy családi kirándulás alkalmával (amikor véletlenül pont erre szólított a sors..:) ) talált kis kőgát tövébe horgonyozzam le a Horthyt.
Teljes menetfelszereléssel bevallom még így is bazi nehéz ez a hajó egymagamnak...:
Korábbi tapasztalataimból kiindulva, már némi álca is került rá...:
Nehéz volt húzni még így is....
...pláne amikor megérkeztem a sárba...:(((
Némi kínlódás után azért csak sínen, akarom mondani vízen voltam..:)
A "nagy kőgát" tövéből indultam és haladtam a "kis kőgát" felé, fel az élő Dunán. Itt láttam két hete nagy bukókat, kormoránokat sütkérezni...
Azaz csak haladtam volna...:( Az élő Duna erős sodrása túl gyorsnak bizonyult a pici csónakmotorom számára...hiába csavartam ütközésig a "szarvát", csónakom "egy helyben állt" a Duna sodrásában..:(
Egy darabig kínoztam, aztán beláttam , hogy ma nem megyek a "kis kőgátig"...:( , így visszatértem a kiindulási pontra és a "nagy kőgát" végéhez közel lehorgonyoztam...:
Alig mozdult madár a Dunán. Kercerécék, kormik, bukók sehol senki. Tisztán látszott, hogy a márciusi meleg hazaküldte őket a messzi északra.
Vagy két órát is feküdtem a vízen, mire feltűnt pár nagy bukó a túlparton:
Végre picit felcsillant a remény, hogy hátha lesz belőle valami...
De nem lett. Azaz nem sok. Megjelentek előttem, de a sodronyvonalban mozogtak inkább, így a jó képhez sajnos nagyon messze voltak... Pedig a hímek néha balhéztak is, tollászkodtak is , rázták magukról a vizet...én pedig csak távcsövön át sóvárogva néztem őket..:(
Az egyik hím még ki is röhögött...:
Egy másik viszont hangyányira közelebb jött, de még ez is kevés a boldogságomhoz..:
Hát mindössze ennyi.
Ma végérvényesen elengedtem idénre a Duna "kezét". E télen háromszor voltam fotózni a Dunán, + egyszer "piackutatni". Jó kép egy sem született, de sokat tanultam ennyi alkalomból , ami majd a jövő télen úgy érzem hasznos lehet... Vízállásról, madarakról, helyekről na és persze a csónakról...Mindet szépen elraktároztam magamban, hogy jövőre még közelebb férkőzhessek ezekhez a különleges téli vendégekhez, amik még bőven adnak kihívást számomra...
A február gyorsan elszaladt felettem, a tél is kezd elmúlni a nélkül, hogy eljött volna...
Az egész telemet úgy tudnám kb jellemezni, mint ahogy a fent fotózott madarat hívják...
Ezért aztán gyorsan a feledés útjára tértem....és jelentem beálltam a "tavaszt várók" soraiba..
Új évszak, új remények ! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése