A Kecske sziget

Nem telik el nap, hogy ne nézegetném a csónakom...:)  Nem csak nézegetem, símogatom..belefekszem...elképzelem, ahogy tavasz van...hajnal...még sötét..csendben ringatózok a tó közepén ..mindenfelé pára....épp ébred a természet, csak a kacsák hápogását hallani a tavon...picit később a felkelő nap szemben átbukik végre a fasoron és bevilágítja a hajnali tó párás vizét és akkor az előttem lévő szárcsák hatalmas balhéba kezdenek...csak úgy fröcsög a víz mindenfelé ...kattog a gépem ezerrel....:)
Brrrrrrrrrrrrrrrrrr ! Ébresztő ! Tél van !!
Tél. Ilyen lehangolóan még talán sosem mondtam ki ezt a szót. Mert ez a tél most nem az a tél. Nincs hideg, nincs hó, csak sár, köd, semmire sem jó zavaros idő.
Ám tegnap óta valami megváltozott, a hőmérséklet drasztikusan elkezdett csökkenni, és ma reggelre le is esett egy "komolyabb" 6-8 cm es hótakaró. Na! Lehet menni az erdőbe fotózni. Ám én fejben nem itt vagyok ! Hó ide vagy oda, én már elterveztem, hogy ezen a hétvégén bizony a Dunára megyek és ebben az elhatározásomban még 8cm hótakaró sem tántorít el. A célpont természetesen az északról hozzánk telelni jövő vízi madárfajok, melyekkel "teli van a Duna"..:)
  Tegnap este bújtam a google mapsot.. Hová kellene menni ? Az biztos hogy Bp től Vácig valahova. Az is biztos, hogy a keskenyebb Szentendrei-Dunaágat választom a szélesebb Váci helyett és az is, hogy valami izgalmas-szigetes-tekervényes helyre vágynék...
Aztán rábukkantam egy oldalra, mely a Duna szigeteire "szakosodott", ajánlom mindenkinek:

www.dunaiszigetek.blogspot.hu

Részben e miatt, részben magamtól a "Kecske sziget" nevű helyre böktem rá a térképen , ami Tahitótfalu mellett van...:

Dacolva a hóeséssel, reggel elindultam...
Hihetetlen volt számomra, hogy Nagytarcsánál még alig bírtam felmenni a havas dombon, mikor Bp szélébe értem meg a havat mintha elvágták volna !
A Megyeri hídon átmenve észak felé fordultam...

Nem ismeretlen számomra a környék, Leányfalusi kis faházunkban gyermekkoromban rengeteg időt töltöttünk el. Kirándultunk, horgásztunk, fürödtünk a Dunába..Azóta persze nagyon megváltozott a környék, szerintem előnytelenül...
Igaz , hogy sokkal modernebb, szebb lett minden, de jól látszik, hogy minden cm2 t az ember ural. Minden kiparcellázva, lezárva, eladva....autók tömege mindenfelé. Aki megteheti kiszabadul a városból, nyugalmat keresve magának és családjának a Dunakanyarban. Csak hát ahol sok ember keresi a nyugalmat egyszerre....na hagyjuk...
Vasárnapi kocogó emberből is sokat lehetett látni, "macipapi" és "zebramami" is éppen futnak...:)

Tahitótfaluban átmentem a hídon....

 

majd nem messze tőle balra lefordulva a földútra le is parkoltam...

Irány a Duna !

Szép helyen pakoltam ki a cuccaimat....

...ám az ember nyomai itt is csúnyán fellelhetők...
Ennyire tiszteljük a környezetet, a vén Dunát...:

Túltettem magam a dolgon és megpróbáltam a munkámra koncentrálni...
Kipakolás, berendezkedés, majd a Horthy vízre bocsátása következett...:

Hát rögtön az elején feltűnt egy földöntúli jelenség ! A Duna folyik ! :)
Felfelé indultam útnak a sziget felé...
Picinyke csónakmotoromat bedobtam a "mély vízbe"...szó szerint..
Az 5 fokozatból 3. ban konkrétan álltam egy helyben..:)  Aztán 5. be kapcsolva már megindította felfelé a hajót a Dunán...

Nem kellett sokat mennem, amikor is feltűnt a célpont...

 A Kecske sziget:

Ez a legizgibb része, a sziget csúcsa...:

 Persze belopóztam a mellékágba is, madarak után kutatva...:

Sajnálattal állapítottam meg, hogy elég kihalt a hely...

Sőt ! A mellékág nincs is teljesen feltöltődve vízzel ! Tehát jelenleg nem is sziget ez...
A mellékág nyugodt részén pedig be is fagyott...:

Így aztán visszafordultam és elhatároztam, hogy kikötök a sziget élő , dunai oldalán...

Nem volt egyszerű a kikötés, de egy darab kötéllel meg egy nagy szikladarabbal megoldottam, majd kényelmebe helyezkedtem (ha lehet ezt mondani..:)  ) és néztem az öreg Dunát...

Gyönyörű hely volt. Szinte éreztem, hogy ezen a helyen már régóta nem járt senki...hisz a Kecske sziget sose volt lakott hely...
 Szemben a Duna öreg fái...

és persze madarak is jöttek mentek, csak éppen a Duna közepén...mint ez a kormorán..:

vagy távoli magas fákon üldögéltek......

A túloldalon láttam inkább mozgást madár ügyben.

Aztán egyszer csak a hátam mögül a szigetről zörgött valami !!
Először azt hittem képzelődök... de aztán a bokorból kibújt két ember és egy kutya...:(
Kirándulók.... dejó..Miért pont itt ne lennének ??

Mérgemben felszedtem a horgonyt és a túlpartra indultam a madarak után....

Igen, áthajókáztam a Dunán, minden nehézség nélkül..:)
Felfelé indultam, inkább csak felfedezni a helyet...

Jó messze tőlem nagy bukók és kis bukók úszkáltak..

A part közelben egerészölyv kereste táplálékát..:

Egy rókával is összehozott a sors, ő már nem keresett semmit...:(

Sajnos az akkumulátorom gyengülni kezdett és a nap is kezdett alábbhagyni, éreztem, hogy el kell induljak visszafelé...

 De nagyon zavart, hogy egyetlen madaras fotót sem készítettem..:(
Így elhatároztam, hogy zavarás vagy sem, de megpróbálok rámenni lassan a madarakra, mit szólnak a csónakhoz? Hiszen ezek "bizalmas" északi fajok...hátha közel engednek, ha már a pár órás várakozás nem hozott eredményt...
Visszamentem a sziget mellé és hazafelé vettem az irányt. Útközben a Duna közepe felé kerceréce csapatot vettem észre, egyenesen feléjük tartottam...lassan mintha csak egy uszadék lennék....

Sajnos a csapat nem nagyon díjazta a közeledő hajót és szárnyra keltek már jó messziről...:(
Azért egy sorozatot elengedtem rájuk...:

Szépek voltak, de sajnos nagyon messzi..:(



Visszatértem a kiindulási ponthoz és pakoltam...a mai nap inkább szólt a kirándulásról, mintsem a madárfotózásról..
Hazafelé persze végig azon járt az agyam, hogyan lehet ezen a Dunán megtalálni a fogást ? Gondoltam , hogy nem adja magát egykönnyen holmi csónakos fotósnak, de azért mégis ki kellene találni valamit...
Nem jöttem rá a megoldásra...ha rájövök, ígérem beszámolok róla...