Éjszakai zörejek....

Egyik éjszaka különös hangokra keltem...Apró lábnyomok gyors egymásutánban a fejem felett ugy 2m el, a padláson.. Azóta majd minden este, vagy hajnalban megjelenik a "kísértet"... Gyanakvásom már az első megfigyelésem napján beigazolódott: Természetesen nem természetfeletti jelenségről, csupán egy "kis" ragadozóról, egy nyestről van szó.. Hogy mit keres azt pontosan nem tudom, talán egerek, madárfészkek után kutat (ilyenkor?) . Mindenesetre már azt is sejtem hogy hogyan jutott be a viszonylag jól zárt padláshelyiségbe: a nyári melegben a tűzfalon lévő kis ablakokat kinyitottam, azóta is nyitva maradtak. A nyest pedig bizony a merőleges falon is képes felmenni ! Ugy bizony, ezt a saját szemmel láttam, amint a szemközti kőporos iskola falán éjszaka felszalad ! Szóval az ablakok maradtak, én pedig "suttyonban" fel felcsempészek neki egy egy tyúktojást esténként...remélve hogy egy nap még szép fotóval ajándékoz meg érte...:)

...és megint a tónál...

Ma Attilával már dél magasságában a lesnél voltunk. Akadt még némi "csiszolnivaló" a lesen, a cölöpökről leeresztettük a tómederbe. Igen a tómederbe, mert a víz már a les előtt volt 2m el az őszi lehalászás miatt.
Gyönyörű őszi napsütés volt, a madarak pedig elég hamar kezdtek visszaszállingózni. Sajnos valahogy pont megálltak "lőtávon" , el tudtam volna még képzelni hogy közelebb jöjjenek.:






Egy fiatal rétisas okozott még némi izgalmat a tavi világban, de ezen élmény a hatalmas távolság miatt kép nélkül maradt...
Később ,egy már-már "szokásosnak" mondható jégmadár szórakoztatott minket, bár ilyen szép fényekben még nem fotóztam soha. Már csak "fűszer" volt a csőrében a kishal..:




Naplementekor pedig kipróbáltam a gépemre kattintva Attilának a Sigma 300-800 as ágyúját...:



Majd csomagolás közben/után besétált egy nagy kócsag még a les elé, a 400 as ba is csak állítva fért bele. Sajnos ekkor már tényleg nem volt fény..:



Összességében elégedetten indultunk haza, bár véleményem szerint ezt a tavat még közel sem "aknáztuk" ki...és tartogat majd még számunkra meglepetéseket, szép képeket.

Az elfelejtett muflon...

Kazsu Atti barátom invitált a minap muflont fotózni a Mátrába. Ekkor villant át az agyamon hogy nekem mintha már lenne olyanom....Na de hol? Gyors keresgélés a gépembe, majd ráakadtam az elfelejtett muflonos képre, amit náluk csináltam még tavaly....Olyannyira megörültem neki, hogy rögtön megtettem a novemberi címlapnak..:)

Újra a tónál...

Jó régen nem jelentkeztem már. Szaporodó munkáimmal, ügyes bajos dolgaimmal vagyok elfoglalva, sajnos kevés idő jut mostanában a fotózásra.
Ma hajnalban , hosszú idő után ,ismét kilátogattam a vízi lesemhez, mindenféle előzmény nélkül, rábízva magam a vak szerencsére...hátha az őszi madárvonulás az objektívem elé csábít valamit. Még sötétben a lesben voltam, némi nádvágó akció után vártam a napot és a madarakat. Sajnos meg kellett megint hogy állapítsam, a felkelő nap csak igen későn világítja meg a kis öblöt amire néz a lesem. A madarak pedig mintha csak a napot követték volna, míg oda nem sütött, nem nagyon jöttek a les közelébe. "Csak" egy kis vöcsök pár szórakoztatott a napfelkelte előtt, ISO 1600 on nagy dolgokat nem kellett hogy várjak tőlük:



Aztán lassacskán kezdtek a "közelbe" húzódni a madarak. Nagy kócsagokat, gémeket , kárókatonákat láttam, na meg persze egy bütykös hattyú családot amint a napi betevőjük után kutakodnak:




Sajnos a kócsagoknak a vízszint még magasnak bizonyult, mindössze a nád tövébe merészkedtek még reggelizni:



Csak idehaza láttam hogy az egyiknek a lábán jelölő gyűrű van..:



A másiknak pedig az árnyékos oldalon volt egy sikeres fogása, amiről még dokumentum képet tudtam készíteni:



Ezután némi csönd, majd olyan dolog történt velem,amit egyszerűen nem akartam elhinni ! Erre pár hónapja még napokat, sokszáz km eket, súlyos forintokat, időt stb szántam, mindhiába, most pedig itt van az orrom előtt ! IGEN , szó szerint az orrom előtt ! JÉGMADÁR !



A kis zsivány a lesemet használja beülőnek, innen horgászik illegálisan ! :) Persze gyorsan objektívet cseréltem , majd a fix 50 essel nem egészen 15 cm ről fotóztam a párásodó üvegen át. Hihetetlen szerencse, óriási élmény volt a szemében felfedezni a leskunyhómat...:




Röviddel ezután "felugrott" majd a vízbe csapott. Sajnos eredménytelenül ült fel a lesem tetejére. Ezután még láttam halat fogni a kis vöcsköt is, sajnos elég messze:



Érdekes hogy amiért mentem (új átvonuló megpihenő fajok stb) azokat egyáltalán nem láttam, sőt, récékből mindössze egy pár tőkést sikerült felfedeznem...ez még a sütőbe is kevés...:) No de ez nem szokatlan ebben a "szakmában", amit vár az ember az nem jön, helyette kap valami egészen mást...és ez így van rendjén...

A tó

Sanyi barátommal alig vártuk, hogy amikor évente egy alkalommal lehalásszák a tápiószecsői tavak egyikét, végre ott fotózzunk a parton a lessátorban. Ahogy a víz összezsugordik, úgy a madarak is egyre jobban koncentrálódnak a könnyű zsákmány reményében. Idén öten voltunk fotósok, míg a többiek 2-3 napig, addig sajnos nekem csak a mai nap jutott. Délelőtt míg a halászok dolgoztak, felállítottuk sátrainkat, hogy a munka végeztével már nyugodtan tudjuk várni a madarakat. Egy egyenes sekélyebb partvonal mellett döntöttünk, sajnos e panorama felvétel az egyenes tekintetében kissé csalóka:



Régóta tervezem hogy a magam készítette lessátorról csinálok egy felvételt,ugyan most az álcázás miatt nem sok látszik , de azért íme:
(legalább nem tudják a prototípust holmi gyártók lekoppintani..:)) )



A halászok elvonulta után röviddel kezdett ígéretesen beindulni az élet. Először egy barázdabillegető majd egy guvat keresgélte a betevőjét a sátram mellett:



Majd fél óra múlva lassan elkezdtek visszaszállingózni a szürke gémek, nagy kócsagok, sajnos tisztes távolságot tartva a sátrainktól, a mélyebb vízben kerestek és találtak táplálékot:



Ezután egy fiatal búbos vöcsök testvérpár adott okot az exponálásra, nyugodtan úsztak el sátraink előtt:



A vízimadarakat figyelve rá kellett jönnöm hogy a sátrainkat sajnos nem a legjobb helyre vertük fel. Madarainknak esze ágában sem volt otthagyni a mélyebb vizet, hamarosan rájöttem hogy miért. Ők ugyanis mennek a halak után, és a mélyebb vízben is kitűnően tudnak vadászni. Alig hittem a szememnek hogy az egyik szürke gém mekkora csukát fogott ki a vízből ! Illetve az elején még nem volt ennyire lefutott a dolog, hogy most a gém fogja megenni a csukát, vagy a csuka fogja a gémet lehúzni a víz alá....:) Lenyelni nem bírta, de tartani sem sokáig...vissza vissza tette a vízbe, de akkor meg a hal vergődött őrülten... Óriási csata kezdődött:



Még 6-7 perc után sem volt számomra egyértelmű hogy mi is lesz ennek a vége, de aztán csak helyreállt a természet rendje:





Rövid pihenő után egyszer csak felborult a tó nyugalma, az összes madár mintegy parancsszóra felrebbent és hangos kiabálásba kezdett... Az égre tekintve azonnal feltűnt egy hatalmas test: réti sas !



Madarunk nyugodtan bevitorlázott, majd egy hirtelen forduló után......



.....lecsapott a vízre és egy hallal távozott ....:



....hogy a túlpartra leszállva azt biztonságosan elfogyassza:



Szerencsére a szögkereső zavarása ellenére is sikerült néhány értékelhető képet készítenem erről a fenséges madárról ! :)

A sas távozása után nemsokára ismét helyreállt a tó rendje.:





Viszont engem 16 óra felé hazaszólított a munka...:( Így csak Sanyi képeiről tudom hogy lemaradtam a lenyugvó nap csodálatos fényeiről, melyekhez még egy búbos vöcsök és egy jégmadár adott némi plusszt..:(

A másnap hajnal újra a tónál talált, de csak 7 óráig tudtunk fotózni amikor is megjelentek a halászok... Szerencsére ennyi idő is elég volt hogy az én beszállómra is beüljön a jeges egy "tücsökreggeli" erejéig..:)



A nap hátralevő részét pedig elmosta az eső....:(
Sajnálom hogy vízi madár közelre nem jött a sátrunkhoz, de a látvány és az élmények, no meg a sas... , kárpótol az elmaradt közeli kócsagos képekért...:))
Jövőre ugyanitt !

Randevú a jégmadárral

Hazánk egyik legszínpompásabb madara , a vízpartokhoz , tavakhoz ragaszkodó jégmadár. Alulról narancssárgás hogy a vízből nézve beleolvadjon a nap fényébe, felülről égszínkék hogy a ragadozók elől beleolvadjon a víztükörbe...Igazi "remekmű". Nem csak ezért fáj rá a fogam már régóta, hanem mert "könnyen" látható kishallal vagy békával a csőrében és ez kétségkívül jól mutat a képen. Sajnos a mi környékünkön még a vizek mellett is ritka és kiszámíthatatlan. Ezért örültem meg nagyon, amikor fotós barátom Endre felhívott, hogy a tavalyi Duna holtágon ismét megtalálhatók a jegesek. Ma reggel 6:30 ra volt megbeszélve a találka a Szentendrei szigeten. Odaérkezve egyből az jutott az eszembe hogy ha jégmadár lennék, bizony én is csak ilyen helyre költöznék...:



Rövid keresgélés után fel is fedeztük az egyiket, amint egy vízbe bedőlt fa tetejéről fürkészi vadászterületét..:



Igazi vadregényes holtág, a kedvenc helyük egy befolyó melletti beszállófa. Ide vertük fel sátrunkat is..:



Sajnos már reggel látszott, hogy ma a nap támogatására nem számíthatunk..sőt, néha az eső is rákezdett... Szerencsére ez a vízhez szokott madarakat egyáltalán nem zavarta, rövid idő után meg is jelent az egyik a beszállófán:



Lélegzetemet visszafolytva figyeltem és fotóztam, de hamar rájöttem hogy felesleges a nagy óvatosság... Annyira bele volt feledkezve a vadászatba, hogy egyáltalán nem érdekelte hogy 8-10m ről fotózzák. Csak a vízre koncentrált percekig, majd egy hirtelen mozdulattal belevetette magát a Dunába majd kishallal a csőrében szállt vissza a helyére.:





Ezután a kishalat pár oldalra csapkodással "lepofozta" és lenyelte. Pár perc múlva pedig egy békát zsákmányolt, sajnos ezt pont az ellenkező irányba "intézte" el, így kép erről nem készült... Később még a sátram tetejére is felszállt , majd volt hogy ketten is megjelentek előttünk. Kb másfél óráig tudtuk őket fotózni, ezután kissé ritkult a látogatásuk és engem is hazaszólított a munka... Csodálatos élménnyel és képekkel lettem gazdagabb, köszönet érte barátomnak Szabó Endrének !

Üzekedés

Július vége , augusztus eleje "köztudottan" az őzek nászának az időszaka. Ebben a két hétben a "szerelem mindent legyőz" elv abszolut érvényesül, félreállítja még az óvatosságukat is. Főképp a fiatal bakok "őrülnek" meg ilyenkor, de az egyébként alig látható "matuzsálemek" is előbújnak rejtekhelyükről a szerelem reményében.
Tanuló év ez nekem, eddig még sosem csaltam be őzet síppal, na talán majd most...
A vadhívás CD sokszori meghallgatása és a síp beszerzése után "felkészülten" indultam őzet hívni.
Az első 4-5 alkalommal nem sok sikert értem el, hiába fujkáltam a sípot tenortól a basszusig a hang minden tartományában több helyen is...:( Egy kóbor macskával próbáltam önbizalmat szerezni, amely az egércincogásomra ezerrel szaladt felém, majd felismerve az átverést, ilyen morcos képet vágott:




Vadőr barátaimtől tudtam meg hogy valszeg kicsit késik az üzekedés. Viszont kezdtem kiismerni a helyeket, láttam hol mi mozog. 1-2 napra rá már láttam amint bak és suta együtt "lógnak" . Majd a bak kissé lemaradt, így takarásból próbáltam hívni ugy 200 m ről. A bak elindult felém de olyan 60-70m re megállt és végül a biztos suta irányába indult tovább.



Másnap vadőr cimborámmal beszéltünk meg hajnali találkozót, 5 kor már a területen voltunk. Egy viszonylag nyugodt tarlón próbálkoztunk, nem eredménytelenül.... Még napfelkelte előtt 2 suta és egy róka keresgélt tőlünk ugy 200 m re. Magam is meglepődtem hogy a süldő róka ilyen távolságról is kitűnően hallotta jól bevált egércincogásomat, majd vágtázva indult felénk...meg sem állt ugy 25m ig...:)
Sajnos fény hiányában csak ilyen képre futotta...



Rókánk a gép hangjára sértődötten távozott a közeli fasorba, ahonnan pár perc múlva egy suta kergette ki és el.. érdekes látvány volt..
Állítólag a gidát is megtámadja, ezért a suta reakciója...hmm, nem tudom hogy valós e, de az biztos hogy rókánknak nagy szerencséje volt velem, nélkülem alighanem le lett volna tartóztatva...
A nap érkezése után hívni kezdtünk, pár percre rá óvatlan tavalyi kis bak szaladt a dombtetőről egyenesen felénk. Hihetetlen volt hogy egészen 10m ig jött, és miután tényszerűvé vált hogy sutára még csak nem is hasnonlítunk, azután is nehezen hitte el hogy átverték.




Hazafelé indultunk, de félúton megálltunk még egy tarlón ami két kukorica között helyezkedett el. Ismét hívni kezdtünk, majd kb 10 perc után a szemközti kukoricásból is egy fiatal bak jött ránk. Ő egy fokkal óvatosabb volt, beállt egy fotóra majd miután kiszúrt magabiztosan távozott...



Nem tudom lesz e még módom idén bakot behívni, de sokmindent tanultam a kalandokból. Pl azt hogy a komolyabb bakok már az elején párt találnak és azt nehezen hagyják ott. A sípos "csalás" inkább a fiataloknál működik jobban.
Az igazi öreg matuzsálem bak fotó még várat magára...