A tó

Sanyi barátommal alig vártuk, hogy amikor évente egy alkalommal lehalásszák a tápiószecsői tavak egyikét, végre ott fotózzunk a parton a lessátorban. Ahogy a víz összezsugordik, úgy a madarak is egyre jobban koncentrálódnak a könnyű zsákmány reményében. Idén öten voltunk fotósok, míg a többiek 2-3 napig, addig sajnos nekem csak a mai nap jutott. Délelőtt míg a halászok dolgoztak, felállítottuk sátrainkat, hogy a munka végeztével már nyugodtan tudjuk várni a madarakat. Egy egyenes sekélyebb partvonal mellett döntöttünk, sajnos e panorama felvétel az egyenes tekintetében kissé csalóka:



Régóta tervezem hogy a magam készítette lessátorról csinálok egy felvételt,ugyan most az álcázás miatt nem sok látszik , de azért íme:
(legalább nem tudják a prototípust holmi gyártók lekoppintani..:)) )



A halászok elvonulta után röviddel kezdett ígéretesen beindulni az élet. Először egy barázdabillegető majd egy guvat keresgélte a betevőjét a sátram mellett:



Majd fél óra múlva lassan elkezdtek visszaszállingózni a szürke gémek, nagy kócsagok, sajnos tisztes távolságot tartva a sátrainktól, a mélyebb vízben kerestek és találtak táplálékot:



Ezután egy fiatal búbos vöcsök testvérpár adott okot az exponálásra, nyugodtan úsztak el sátraink előtt:



A vízimadarakat figyelve rá kellett jönnöm hogy a sátrainkat sajnos nem a legjobb helyre vertük fel. Madarainknak esze ágában sem volt otthagyni a mélyebb vizet, hamarosan rájöttem hogy miért. Ők ugyanis mennek a halak után, és a mélyebb vízben is kitűnően tudnak vadászni. Alig hittem a szememnek hogy az egyik szürke gém mekkora csukát fogott ki a vízből ! Illetve az elején még nem volt ennyire lefutott a dolog, hogy most a gém fogja megenni a csukát, vagy a csuka fogja a gémet lehúzni a víz alá....:) Lenyelni nem bírta, de tartani sem sokáig...vissza vissza tette a vízbe, de akkor meg a hal vergődött őrülten... Óriási csata kezdődött:



Még 6-7 perc után sem volt számomra egyértelmű hogy mi is lesz ennek a vége, de aztán csak helyreállt a természet rendje:





Rövid pihenő után egyszer csak felborult a tó nyugalma, az összes madár mintegy parancsszóra felrebbent és hangos kiabálásba kezdett... Az égre tekintve azonnal feltűnt egy hatalmas test: réti sas !



Madarunk nyugodtan bevitorlázott, majd egy hirtelen forduló után......



.....lecsapott a vízre és egy hallal távozott ....:



....hogy a túlpartra leszállva azt biztonságosan elfogyassza:



Szerencsére a szögkereső zavarása ellenére is sikerült néhány értékelhető képet készítenem erről a fenséges madárról ! :)

A sas távozása után nemsokára ismét helyreállt a tó rendje.:





Viszont engem 16 óra felé hazaszólított a munka...:( Így csak Sanyi képeiről tudom hogy lemaradtam a lenyugvó nap csodálatos fényeiről, melyekhez még egy búbos vöcsök és egy jégmadár adott némi plusszt..:(

A másnap hajnal újra a tónál talált, de csak 7 óráig tudtunk fotózni amikor is megjelentek a halászok... Szerencsére ennyi idő is elég volt hogy az én beszállómra is beüljön a jeges egy "tücsökreggeli" erejéig..:)



A nap hátralevő részét pedig elmosta az eső....:(
Sajnálom hogy vízi madár közelre nem jött a sátrunkhoz, de a látvány és az élmények, no meg a sas... , kárpótol az elmaradt közeli kócsagos képekért...:))
Jövőre ugyanitt !